„Azt akartam, hogy ha valaki fiatalon abban a cipőben jár, mint én jártam, az megtalálja a válaszait a kérdéseire, ha hozzám téved.” – interjú Puha Andreával

Puha Andrea hallássérült aktivista – Hali-tali tábor 2018

Hogyan kerültél az Alapítványhoz?

2016-ban én is nyertese voltam az Alapítvány által meghirdetett Tehetséges Nagyothalló Fiatalok Támogatása című pályázatnak. Akkor találkoztam először Attilával. Nekem az nagy fordulópont volt az életemben, mert az akkor nyert hallókészülék és a hozzá tartozó hallásgondozás egy tüneményes audiológussal, Várhelyi Krisztinával megváltoztatta az életem. Akkor már évek óta egy rosszul beállított készülékkel éltem, ami nagyon megnehezítette a hétköznapjaimat, és az új készülékkel jöttem rá arra, milyen egy igazán jó hallókészülék. A tapasztalataimat már akkor is megírtam az Alapítványnak, majd Attila megkérdezte, nincs-e kedvem csatlakozni, és többet tenni a hallássérültekért. Én pedig igent mondtam.

Andi és Attila – Tehetséges Nagyothalló Fiatalok díjátadó 2016

2013-ban kezdtél blogolni. Mi volt az apropója?

A Szájkóder blog egyáltalán nem indult nyilvánosnak. Először privátban írtam, magamnak, hogy a bennem kavargó érzéseket helyre tudjam pakolni egy kicsit. Nagyon elveszett voltam akkor, és a férjem biztatására tettem nyilvánossá ezeket a bejegyzéseket.

Meglepő volt rájönni, hogy nem vagyok ezekkel az érzésekkel egyedül, és ez egyfajta önterápia volt akkor, ami idővel küldetéssé vált, amikor saját magamban elkezdtem rendezni az érzéseimet. Megfogalmaztam azt, hogy ki vagyok, hová tartozom, mit jelent számomra hallássérültnek lenni. Akkor már tanultam az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Karán szurdopedagógusnak, így szakmai szemmel is ráláttam a hallássérülésre. Kerestem a kapcsolatot más hallássérültekkel is, érdekelt, ők hogyan látják magukat és mindannyiunkat.

Akkor már ez többé vált szimpla írogatásnál. Azt akartam, hogy láthatóvá váljunk, mi, nagyothallók, szólaljunk fel, beszéljünk a nehézségekről is, a tabutémákról is.

Azt akartam, hogy ha valaki fiatalon abban a cipőben jár, mint én jártam, az megtalálja a válaszait a kérdéseire, ha hozzám téved.

Egy ideig a SINOSZ Hangforrásnál is blogoltam, majd mire az Alapítványhoz kerültem, akkor már azt éreztem, többet szeretnék tenni annál, hogy írok.

Felhőtlen öröm és sok játékjáték – Csendetlenkedő tábor 2018

Így született meg a Hali-tali tábor és a Csendetlenkedő tábor?

Inkább azt mondanám, hogy minden csillag összeállt ahhoz, hogy létrejöjjenek ezek a táborok. Ott volt egy pályázat, amihez kellett egy ötlet, ott volt Attila, aki biztosította a lehetőséget és a hátteret, és ott voltam én, aki tenni akart, és volt ötletem is.

Azt a pályázatot végül nem nyertük meg, de a táborokat megcsináltuk így is. Emlékszem, mikor lezártuk mindkét tábort, nagyon-nagyon fáradtak voltunk, de éreztük, hogy most itt valami elkezdődött, és tényleg. A Hali-tali táborból hagyomány lett, erős közösséget építettünk, és a többi projekt is elindult a maga útján.

Miért szeretsz az Alapítványnál tevékenykedni?

Azért, mert itt minden szerelemprojekt. Mindenki benne van mindenben, mindent együtt csinálunk, mindenben részt veszünk. Ha van ötletem, azt mindig megvalósíthatom, maximum várnom kell rá egy kicsit.

Meg azért is, mert itt végre tevőlegesen is tehetek valamit, nem csak az íráson keresztül.

Hallássérült fiatalok moderált beszélgetésen – Hali-tali tábor 2019

Mit szeretnél elérni?

Volt egy időszak, amikor azt gondoltam, hogy nekem kell megcsinálnom mindent, amit lehet, hogy elinduljon valami változás. Most már inkább azt gondolom, hogy azon kell dolgozni, hogy elinduljon egy aktivitáshullám.

Hogy minél több hallássérült fiatal kezdjen el tenni egy szebb, akadálymentesebb, tudatosabb jövőért.