Betűméret
A különbség a #csendnap és #kényszercsend között a félelem

A különbség a #csendnap és #kényszercsend között a félelem

A reggeleket azért szeretem, mert sok választási lehetőséget adnak. Például eldönthetem, milyen ruhát veszek fel. Vagy hogy ma hallani akarok vagy nem. És van, amikor ez a választás megszűnik létezni.

A különbség a #csendnap és #kényszercsend között a félelem

Forrás: Pexels

Én néha úgy vizualizálom a hallókészülék berakását, hogy amikor beteszem, a környezetem élénk színeket vesz fel. Ha kiveszem, akkor minden kicsit fakóbb lesz, a mozgások viszont sokkal érzékelhetőbbé válnak.

Döbbenetes, hogy milyen sokféle módon lehet a világ „hangos”.

Aztán egy nap a színek elmaradtak.

Először azt hittem, csak valami kis hibáról van szó. Lemerült talán az elem vagy ki kell tisztítani az illesztéket. Megnéztem az elemeket, kicseréltem őket, eltávolítottam belőle minden koszt, ellenőriztem a csöveket, nem repedt-e el valahol. Hiába.

Néma maradt.

Ekkor kerített a hatalmába a pánik. Megértettem, hogy a közel tizenegy éve hordott készülékem végérvényesen megöregedett, és akár tetszik, akár nem, nem húzhatom tovább a cserét. És azért is pánikoltam, mert tudtam, hogy nincs tartalék készülékem, tehát, ha önszántából nem javul meg a készülék, akkor kényszercsendre vagyok ítélve, amíg nem lesz másik kütyüm.

Akkor jöttem rá arra is, hogy bármennyire is imádom a csendet,

nem mindegy, hogy azért van csend, mert én akarom, vagy azért mert rá vagyok kényszerülve.

A különbség a #csendnap és #kényszercsend között a félelem

Forrás: Pexels

Vicces dolog ez, hogy mennyire függesz egy eszköztől. Hogy mennyire ki tudja venni a döntés képességét a kezedből egy ilyen helyzet. Hogy mennyire félelmetes, hogy valahol nem te vagy az ura a döntéseidnek és az életednek. A hallásodnak.

Emlékszem, jeges rémület szorított torkon azon a reggelen, arra gondoltam, nem tudom, most így mi lesz. Arra gondoltam, hogy nem akarom ezt a változást. Az új hangokat. A megszokottat akarom inkább. A régi hangjaimat.

Őrülten próbálkoztam visszacsalogatni a hangokat a készülékembe:

  • ki-be kapcsoltam az elemkaput,
  • újabb elemeket tettem bele, hátha az elemek rosszak,
  • átfújtam az illesztéket és a csöveket,
  • félretettem pihenni.

Végül aztán visszatért bele az élet. A világ újra színes lett, és én úgy éreztem, egy hatalmas sziklát gördítettek le a mellkasomról. Könnyed lettem. Minden a helyére került. A döntés hatalma is úgy tűnt, nálam van újra.

De csak úgy tűnt.

A különbség a #csendnap és #kényszercsend között a félelem

Forrás: Pexels

Azért azt tudtam, hogy ez nem marad így, ideje előkészítenem a következő hallókészülékem hazatérését hozzám. Ez a tapasztalat is hozzátett a gondolkodásomhoz annyit, hogy tudjam, a hangokat bármikor el lehet veszíteni, ami fáj, és vissza is lehet kapni, ami mérhetetlenül nagy megkönnyebbülés.

És nekem mindent meg kell tennem azért, hogy a hangok elvesztését minimalizáljam.

Azzal, hogy vigyázok a készülékemre, azzal, hogy rendszeresen tisztítom, és hogy nem várom meg, hogy baja legyen. Törekszem arra, hogy legyen tartalék gépem, és hogy az új gépre váltástól ne tartson vissza az, hogy újra meg kell tanulnom hallani a hangokat.

Valahányszor eljön az évben a hang világnapja, mindig az jut eszembe, hogy a hang csodálatos egy valami. A hang megérdemli azt, hogy egy napot kiáltsanak ki neki.

A hang valami olyasmi, amiről mindenki hajlamos azt hinni, hogy mindig van.

Ne várd meg, hogy eltűnjön.

Tegyél ellene.

#9 dolog, amit elmondanék fiatalkori énemnek

#8 dolog, amit elmondanék fiatalkori énemnek

Kazinczy Ferenctől az egyik kedvencem a Találkozás egy fiatalemberrel című novella. Ebben az idősebb Kazinczy találkozik ifjabb önmagával. Azóta időnként én is elgondolkozom azon, mi lenne, ha valamikor találkoznék önmagam tíz évvel fiatalabb verziójával az Andrássyn.

2008

A tíz évvel ezelőtti önmagam éppen 18 éves. Tüsi hajú, és utoljára vágatja le a haját az érettségire, mert utána úgy dönt, elkezdi növeszteni. Már nem érdekli, hogy látszódik-e a hallókészüléke vagy nem. Hét évig rövid haja volt, ezzel lázadt. Piros, lila és rózsaszín csíkokat szántott bele az unokatestvére.

 

Zabolázhatatlan egy lány. Félelmet nem ismerő. Tudatos. Tiszta szívű. Félénk és vakmerő egyszerre. Van benne valami kettősség, maga sem érti, miért.

Forrás: Pexels

Tudja, hogy újságíró akar lenni, bár fogalma sincs arról, hogy ezt a mércét ő meg tudja-e ugorni. Abban a hitbe kapaszkodik, hogy tudja, hogy tud írni, az írás a fegyvere. Tudja, hogy harcos típus. Számára nincsen lehetetlen.

Ott a szeme mindenhol.

Mert tudja, hogy ott kell lennie a szemének mindenhol, ha érteni akarja a világot.

Sokat van csendben, csak akkor beszél, ha figyelnek rá. Ezt nem teszik olyan sokan.

Leérettségizik, a szlovák jegyét háromszor ellenőrzi, hogy tényleg annyi lett, amennyi. Elégtételt érez, mert sokat készült rá, de azt is tudja, hogy a szlovák tudása sosem lesz használható a hallása miatt. Pedig szeretne idegen nyelveket magáévá tenni. Keserű íz van a szájában.

Eszébe jut, hogy múltkor is beszéltek hozzá szlovákul, és nem tudta leolvasni a szájukról. Pedig értette volna amúgy. A barátnője mondta, hogy az időt kérdezték. Reflexből fordítja is magában, hogy kolko je hogyín.

Érettségi után a szülei szemében megjelenő könnyek döbbentik rá arra, hogy a szülei mennyi energiát fektettek belé, meg abba, hogy minél önállóbb legyen. Hallássérülten is.

Beköltözik a székesfehérvári kollégiumba, és élete legmeghatározóbb évén esik túl. Az itt töltött év élete egyik legélénkebb éve a szabadság íze miatt, és amennyire vonzó számára az üres lappal való kezdés, pont annyira félelmetes is.

#9 dolog, amit elmondanék fiatalkori énemnek

Forrás: Pexels

2018

Na igen, ha őt elkapnám az Andrássyn, akkor behúznám őt egy kávézóba, elé tolnék egy nagy adag csokis brownie-t, és 8, azaz nyolc fontos dolgot mondanék neki:

#1 Nem vagy hülye a szlovákhoz, csak nem ez a te nyelved!

Azaz, kezdjek el tanulni inkább angolt, és azt is inkább külön tanárnál. Egész egyszerűen azért, mert az angol tele van magánhangzókkal, amit könnyebben leolvasok a szájakról, mint a mássalhangzókkal teli szlovákot vagy németet.

Csoportosan se vált be nekem a tanulás, és nem ártott volna egy külön szájról olvasós blokk sem egy tanóra alatt. Sebaj, sose késő elkezdeni tanulni egy nyelvet!

#2 Indíts blogot, már most!

Egyszerűen csak mert terápiás hatása van, és mert utólag fogsz csak rájönni, mennyi mindent is adott neked.

#3 Kezdj el olvasni hallássérült témákban!

Ismerd meg magad és a hallássérülteket! Lehet, hogy nem találkoztál 18 éven keresztül egy hallássérülttel sem, de fogsz, és jobb már előbb átlátni a viszonyokat, kapcsolatokat, finom szálakat, érzéseket, fájdalmakat. Hamarabb meg fogod találni a helyed!

#9 dolog, amit elmondanék fiatalkori énemnek

Forrás: Pexels

#4 Keress sorstársakat!

Beszélgess velük, találkozzatok rendszeresen. Segít majd egyensúlyban tartani, ha éppen úgy érzed, nehéz a hallók világában ellébecolni.

#5 Ne akarj ennyire megfelelni!

Nem tartozol senkinek sem semmivel. Azért, mert hallássérült vagy, nem kell extrán teljesítened sem a barátoknál, sem a szüleidnél, sem máshol. Ha valamit csak azért csinálnál, hogy megmutasd, hallássérültként is képes vagy rá, ne tedd! Inkább olyan dolgokra áldozz energiát, amit szívesen csinálsz!

#6 Tanuld meg a hallókészülék váltás alapjait!

Ne hidd el, ha azt mondja egy audiológus, hogy hozzá fog szokni az agyad. Nem fog!

A készülékváltás alapszabályai:

  • próbálj ki minél többet,
  • és addig ne nyugodj, míg az audiológus precízen be nem állítja!

És soha, egy percig ne érezz lelkiismeret furdalást amiatt, hogy ”panaszkodsz”!

#7 Lesznek korlátaid, és ezt fogadd el!

Nem azért, mert nem teszel érte eleget, hanem, mert képtelen vagy rá a hallásod miatt. Ha ilyen akadályba ütközöl, ne facsard ki magad feleslegesen. Engedd el. És ne törődj azzal, hogy vannak, akik ezt nem értik meg.

#9 dolog, amit elmondanék fiatalkori énemnek

Forrás: Pexels

#8 Vedd körbe magad olyanokkal, akik szőröstül-bőröstül elfogadnak!

Mert lesznek ilyenek. Rájuk kell koncentrálnod, a többi nem számít. Velük fogod önmagadnak érezni magad, nekik természetes lesz, hogy figyelnek rád!

Persze, lesznek rossz időszakok. Az élet néha zuhanórepülés, de majd a végén úgyis elkapod a kormányt.

Ha meg nem, akkor csak zuhanj le és kész.

Aztán majd lesz valami.

Valami mindig van.

Hangfétisek a hétköznapokból

„Más lett apu hangja, úgy dörmög, mint egy medve.” – hangfétisek a hétköznapokból

Kinek mi a boldogság? Nekem milyen boldog pillanatokat okozott a fülem? A hang nekem olyan, mint a délibb a sivatagban bóklászó szomjazó utasnak. Vannak ugyan napok, amikor nem teszem be a hallókészülékem, olyankor #csendnap-ot tartok, de vannak hangok, amelyek rabul ejtettek vagy rabul ejtenek máig is. Ezt a fülemnek köszönhetem. Egyperces.

Apa hangja

Ötévesen hátrahajtottam a fejem a mustársárga Skodánk hátsó ülésére. Aztán megráztam a fejem, forgattam jobbra, balra. Apu elöl beszélt, anyu megkérdezte, hogy mi van. Mondtam, hogy más lett apu hangja, úgy dörmög, mint egy medve. Nem ilyen volt, és ha már itt tartunk, anyu hangja is másabb, csak az övé nem annyira.

Hangfétisek a hétköznapokból

Forrás: Pexels

Délután volt akkor, és új hallókészüléket kaptam délelőtt. Nem tudtam, hogy ez mit jelent pontosan rám nézve. Azon tűnődtem inkább akkor,

hogy ha új hangok jönnek, akkor a régiek vajon hova tűnnek?

Dugó hangja

Azt hittem sokáig, hogy a parafa dugós üvegeknek nincsen hangjuk, ha kibontod. Hang helyett csak egy nyers erőt társítottam hozzá, ami megbújik az üvegek nyakában, és két kézzel kapaszkodik a dugóba, hogy nehogy kivedd.

Aztán egyszer meghallottam, hogy pukkan.

Olyan mély és öblös volt a hangja, mint amikor egy műanyag vödörrel a fejeden beszélsz.

Visszhangzott, és csiklandozta a fülem. Jó érzés volt és újszerű, úgyhogy amíg a többiek ittak, én folyamatosan töltöttem.

Szuszogás hangja

Néha, amikor együtt aludtunk osztálykiránduláson, akkor láttam reggelinél, hogy beszélnek a szuszogásról. Azt mondták, hogy a szuszogás hangos, és én nem tudtam elképzelni, milyen lehet. Ahogyan azt sem, milyen más hangok vannak még az éjszakában.

Hangfétisek a hétköznapokból

Forrás: Pexels

Úgy képzeltem, hogy olyan üteme lehet, mint ahogyan süllyed és emelkedik a mellkas alvás közben. Aztán mikor egy éjszaka hallhatóvá változtak az éjszaka zajai, valami olyat hallottam, amiről az az érzés jutott az eszembe, amikor a klímából rám zúdul a légörvény.

Aztán rájöttem, hogy belőlem jön a hang.

Annyira hangos volt a lélegzetem, hogy magam se tudtam aludni tőle.

Hó ropogás hangja

Tap-tap-tap, tappogok a hóban. Amikor még nem hallottam a havat, akkor csak éreztem, ahogyan süllyedek. Éreztem, ahogyan a talpam alatt keménykedő hópelyhek megroppannak és összeomlanak. Olyan érezni ezt a csontjaimban, mintha pirítóst rágnék a számban. Duruzsol, ahogyan őrlöm a morzsákat a fogaim között.

Amikor először hallottam ropogni a havat, akkor az jutott az eszembe, hogy olyan, mintha retket törnék ketté.

Hangfétisek a hétköznapokból

Forrás: Pexels

Cipő kopogása

Azt is hittem, hogy az emberek lépte nesztelen és könnyű, mint a tündéké. Csak az enyém olyan lomha, mintha smirglivel karistolnám végig a betont. Csak a földúton meg mezítlábasan voltam csendesebb, dobogós. Mindössze a fűszálak mozgását éreztem zavaróan sűrűnek.

Aztán egyszer egy lépcsőházban olyan kopogó hang támadott meg, hogy úgy éreztem, millió labda pattan rám egyszerre. Lenéztem a lépcsőkorláton, és láttam, hogy a magas sarkúk tűsarkai kopognak a lépcsőkön.

Csak azt nem értettem, miért nem sírnak a lépcsők, mert ez nagyon fájhat.

Hangfétisek a hétköznapokból

Forrás: Pexels

„A hallókészülék kiszolgálás úgy működne ideálisan, ha egy halláscentrumban az összes létező hallókészülék fellelhető és kipróbálható lenne.”

Gyerekként soha nem gondoltam bele abba, hogy milyen készülék került a fülembe, és hogyan. Próbálnom kellett, kaptam, használtam. Csak sokkal később váltam tudatos hallókészülék vásárlóvá.

„A hallókészülék kiszolgálás úgy működne ideálisan, ha egy halláscentrumban az összes létező hallókészülék fellelhető és kipróbálható lenne.”

Forrás: Shutterstock

Hogyan lehetsz tudatos hallókészülék vásárló?

Mint annyi mindent, ezt is tanulni kell és gyakorolni. Én sem lettem rögtön az, de most, ha átgondolom, mitől tartom maga tudatos hallókészülék vásárlónak, akkor a következő részfeltételeket tudom felsorolni:

  • nyitottan és kritikusan gondolkodsz,
  • tisztában vagy a hallókészülék piac működésével,
  • pontosan tudod, mit vársz el a hallókészülékedtől,
  • több hallókészülékkel, halláscentrummal is szereztél már tapasztalatot,
  • tudatosan állsz hozzá a kiválasztás folyamatához,
  • és tudatosan spórolsz a következő hallókészülékedre.

Mert igen, nem árt tudnod, milyen hallókészülék márkák vannak jelen a piacon, melyik márka melyik céghez tartozik. Jó, ha tudod például, hogy gyakran nem azért találod meg az egyik hallókészülék márkát a legtöbb helyen, mert az a legjobb, hanem mert a cégnek sikerült elterjeszkednie, magáévá tennie más halláscentrumokat, cégeket.

Ugyanez igaz a marketingre is: attól, hogy egy márkát gyakran reklámoznak, és gyakran jön veletek szembe, az nem jelenti azt, hogy az a legjobb.

Inkább győződj meg a valóságról magad, úgy, hogy minél több készüléket kipróbálsz, ne dőlj be a csillogó hirdetéseknek.

Hallókészülék = neked hallás, nekik pénz

A hallókészülékek forgalmazása is üzlet. Szigorú szabályokkal és célokkal. És igen, ez azt is jelenti, hogy a halláscentrumok dolgozói

nem feltétlenül azt a készüléket fogják ajánlani neked, ami ténylegesen a legjobb lehet neked, hanem azt, amelyiket el kell adniuk.

Mert ezt kapták utasításba.

„A hallókészülék kiszolgálás úgy működne ideálisan, ha egy halláscentrumban az összes létező hallókészülék fellelhető és kipróbálható lenne.”

Forrás: iateccanada.com

Ugyancsak üzleti okok húzodhatnak meg amögött is, hogy milyen hallókészülékeket forgalmaz egy halláscentrum, ugyanis nem minden hallókészülék márka forgalmazójával kötnek szerződést, hanem csak néhánnyal. Ez az oka annak, hogy ha elmentek egy szakemberhez, akkor ő kifejezetten azt a pár márkát fogja ajánlani, ami van nála.

Pedig a korrekt hallókészülék szolgáltatás úgy valósulhatna meg, ha egy halláscentrumban az összes létező hallókészülék fellelhető és kipróbálható lenne.

Mivel ez valószínűleg sosem lesz így, az a hallássérült, aki nincsen tisztában a hallókészülék vásárlás helyes menetével és módjával, nagy valószínűséggel nem a számára legjobb döntést fogja meghozni.

Nem lesz elég összehasonlítási alapja, hogy tudja, számára mi a legjobb készülék, hiszen csak korlátozott számban ismeri meg a hallókészülék típusokat.

Pedig a hallókészülék márka nem csak névbeli különbséget jelent, hanem tudás, minőség és hangzásbelit is.

Mindenkinek mást jelent a tökéletes hallókészülék, és mások az elvárásai is. És ahogyan a cipőnél sem tudjuk megmondani próba nélkül, hogy melyik az igazán jó, úgy a hallókészüléknél is csak akkor tudjuk megmondani, melyik hangzása a legkellemesebb, ha mindet kipróbáljuk.

Milyen egyéb problémák vannak még?

Vannak azért próbálkozások arra a forgalmazók és halláscentrumok részéről, hogy hogyan legyenek jobbak. Vannak helyek, ahol az üzleti érdekek mellett megjelenik az ügyfél előtérbe helyezése. Szerencsére sok olyan hely is akad, ahol az ember és az ellátás minősége a legfontosabb.

„A hallókészülék kiszolgálás úgy működne ideálisan, ha egy halláscentrumban az összes létező hallókészülék fellelhető és kipróbálható lenne.”

Forrás: Pexels

Nem egyszerű jó halláscentrumot sem találni, hiszen

nem csak jó hallókészüléket keresünk, hanem jó szakembert is, aki a fülünkre tudja hangolni a készülékeket.

A jó szakember pedig nem csak attól jó, hogy erre képes, hanem hogy a kapcsolatfelvételtől a hallásgondozás végéig megfelelően áll hozzánk. Szakmailag és emberileg is.

Sajnos azonban még mindig igaz, hogy nagy a hiány abból a típusú szakemberből, aki minden hallássérült álma:

  • nem erőltet ránk mindenáron egy készüléket,
  • figyelembe veszi az igényeinket,
  • érezzük, hogy ránk figyel,
  • nem érezteti, hogy nem ért egyet, hanem konstruktívan együtt gondolkodik,
  • tisztában van a jogainkkal és nem él vissza velük,
  • jó érzéke van a hallásgondozáshoz,
  • folyamatosan továbbképzi magát,
  • könnyen elérhető (nem telefonon).

Marketingstratégiák és véleményvezérek

A halláscentrumok is egyre jobban törekszenek arra, hogy közelebb kerüljenek célcsoportjaikhoz, a hallássérültekhez.

Igyekeznek hallássérült munkatársakat toborozni és a segítségükkel népszerűsíteni a márkát vagy kikérni a véleményüket abban, hogyan lehetnek jobb szolgáltatók. Eleve bizalmat ébreszt az ügyfelekben az is, ha hallássérült munkatársuk van.

Ez nem egy rossz megközelítés. Sőt. Milyen jó is lenne, ha minden halláscentrum egyformán alkalmazna hallássérült munkatársakat és jelentősen támaszkodna is a tapasztalataikra. A hallássérült munkatárs pedig ideális esetben objektíven képes viszonyulni ehhez a témához, azaz szem előtt tartva azt az elvet, hogy

nem egy márkát részesít előnyben, hanem az ügyfél igényeit és elképzeléseit helyezi előtérbe.

Hiszen, ami nekem jó, az nem biztos, hogy a másiknak az.

„A hallókészülék kiszolgálás úgy működne ideálisan, ha egy halláscentrumban az összes létező hallókészülék fellelhető és kipróbálható lenne.”

Forrás: bhphotovideo.com

Hogyan lehetne jobb?

Ma a legtöbben úgy választanak halláscentrumot, hogy mi esik hozzájuk legközelebb. A jó szakemberek és helyek elérhetőségei szintén szájról szájra terjednek, a gond az, hogy így is csak egy-egy hely terjed el, pedig több finom hal is van ebben a tengerben.

Talán jó lenne egy felület, ahol az ügyfelek értékelhetnének vagy visszajelzést adhatnának a helyeknek, a szolgáltatásukat illetően. Törekedhetnének a halláscentrumok is arra, hogy minél több visszajelzést szerezzenek, hogy tudják, min kellene javítaniuk.

Érdemes lenne szert tenni hallássérült munkatársra és jelentősen támaszkodni az ötleteikre, javaslataikra.

Amit te is megtehetsz:

1. Legyél nyitott! Tartsd szem előtt, hogy mindenkinek más hallókészülék felel meg, így hallgasd meg a pozitív és negatív véleményeket is az egyes hallókészülék típusokról.

2. Próbálj ki minél több hallókészülék márkát és típust!

3. Legyél tisztában a jogaiddal és élj velük!

4. Ne hagyd magad befolyásolni, csak azt fogadd el, ami neked megfelel!

5. Ne add alább az elvárásaidat! Ha egy hely valamiért nem szimpatikus, menj tovább!

,,Ott ragadtam a pult fölött egy krumpliba ragadt késsel.” – te tudsz segítséget kérni?

,,Ott ragadtam a pult fölött egy krumpliba ragadt késsel.” – te tudsz segítséget kérni?

Sokan azt hiszik, hogy a hallássérültek egyformák. Hasonlóan gondolkoznak, hasonló dolgokat csinálnak. És például ugyanúgy vannak a függetlenséggel is. Pedig, ha van valami, ami nagyon igaz a hallássérültekre, az az, hogy egy olyan közösség, amire nem érvényesek általános szabályok.

Minden hallássérült más és más. Külön személyiség, különböző hallásgörbével, beszédképességgel, vágyakkal, családi háttérrel, álmokkal, jó és rossz tulajdonságokkal.

Azért írom én ezt most le, mert az elmúlt időszakban kicsit számot vetettem magammal, azzal, hogy milyen viszonyban vagyok a függetlenséggel.

Az egész úgy kezdődött, hogy álltam a konyhapult fölött, kezemben egy késsel és egy húsklopfolóval. Eltökélt szándékom volt félbevágni az előttem heverő édesburgonyát, mert héjába szerettem volna megsütni. Mivel a bal kezem mozgássérült, ezért tudtam, hogy ez nem lesz egyszerű művelet, de ki vagyok én, hogy ezt feladjam, nemde?

Fogtam a kést, a krumpli közepébe mélyesztettem, majd a gyengébb kézzel megtartottam a kés nyelét, hogy az erőteljes jobbal nekiálljam püfölni klopfolóval a kés élét. Ez annyira jól működött, hogy teljesen belemélyesztettem a kést, csakhogy nem érte át a krumplit.

Szóval ott ragadtam a pult fölött egy krumpliba ragadt késsel.

,,Ott ragadtam a pult fölött egy krumpliba ragadt késsel.” – te tudsz segítséget kérni?

Forrás: Pexels

Lebiggyedt szájjal konstatáltam, hogy ebből itt vacsora nem lesz, míg a férj haza nem jön, hogy kiszabadítsa
a szerencsétlen fémeszközt a vacsoránkból.

De legalább  megpróbáltam.

Hogy jön ide a függetlenség?

Egyszerűen. Gondoljatok csak bele, hogy bárki, akinek valamilyen akadályozottsága van, legyen az a hallás, a félelmei, a mozgás, a látás, előbb vagy utóbb szembesül azzal, hogy vannak korlátai.

Hogy vannak dolgok, amiket nem tud egyedül megcsinálni.

Mert vannak.

Én például nem tudok félbe vágni egy édesburgonyát, se telefonálni, ami szörnyen bosszant olyankor, amikor kifejezetten gyorsan kell intézkedni, például hivatalban.

,,Ott ragadtam a pult fölött egy krumpliba ragadt késsel.” – te tudsz segítséget kérni?

Forrás: Pexels

Ma már azért viszonylag jól viselem, ha segítséget kell kérnem. Könnyebben elengedem, ha valami nem megy, de nem volt mindig így. Kifejezetten rosszul viseltem, ha valaki helyettem akart megcsinálni valamit jófejségből. Felhívni a hivatalt, kinyitni a konzervet, az ügyfélszolgálatosnak válaszolni helyettem valami evidens dolgot, mert nem hallottam. Régen addig kaszaboltam volna a krumplit, amíg nem faragom ki belőle a kést. Elrohantam volna másik krumpliért a boltba, amit a kés át bír könnyebben vágni. Elzarándokoltam volna minden apróságért a város túlsó végébe a hivatalba személyesen ügyintézni hajnalok hajnalán.

Aztán belefáradtam kicsit.

Egyszerűen csak elfogadtam, hogy vannak korlátaim.

Hogy segítséget kérni nem ciki.

Nekem ebben a férjem segített sokat. Ő lett a fülem és a kezem. Nagyon sokáig hárítottam, ha segíteni akart. Azt mondtam, majd én megcsinálom, majd én megoldom, majd én elintézem. Mígnem egyszer csak észrevettem, hogy ez neki is rosszul esik. Elkezdtem engedni, hogy segítsen.

Az elején nehezen ment, de megérte. Jó érzés, hogy tudom, hogy rá számíthatok. Tudom, hogy nem úgy tekint rám, mint valakire, aki semmiben nem boldogul. Hanem mint valakire, akinek a krumplijából néha ki kell vennie a beragadt kést. Hát istenem.

Azóta mástól is szívesen kérek segítséget.

Azért néha még vannak napok, amikor úgy érzem, hogy ez nem tetszik. Bizonyos helyzetekben felerősödik ez az érzés bennem. Hogy jó lenne, ha mindenre képes lennék. Én ezzel nem azt akarom mondani, hogy a hallássérülésemet utálom, mert az az identitásom része, és szeretem, amit ad.

,,Ott ragadtam a pult fölött egy krumpliba ragadt késsel.” – te tudsz segítséget kérni?

Forrás: Pexels

Igyekszem úgy felfogni, mint egy egyszerű kérdést, amin néha elgondolkozom, hogy vajon azért nem szeretek függeni mástól, mert hallássérült vagyok, vagy alapból ilyen a személyiségem?

Szerintem, ha hallanék, akkor sem lennék másmilyen. Egyszerűen csak pech, hogy a személyiségemből fakadóan nem viselem jól, ha nem tudok mindent én megcsinálni. És az, hogy hallássérültként megtanultam elfogadni, hogy a segítségkérés nem rossz dolog, az talán hasznos dolog.

Ti gondolkodtatok már ezen, hogy a hallássérülésetek hogyan befolyásolja a személyiségeteket? Másak lennétek, ha nem lennétek hallássérültek?

Támogatás

Támogathat minket céljaink elérésében