A belső fül leggyakoribb károsodását presbycusis -nak, vagy más néven időskori hallásvesztésnek nevezzük. Ez a természetes öregedési folyamat velejárója, amely a szőrsejtek fokozatos leépülésével, pusztulásával magyarázható. A hallásérzékenység fokozatos hanyatlása már 18 éves kortól elkezdődik, de tulajdonképpen nem „kézzelfogható”, és egyénenként változó, kit mikor érint ez a jelenség. A folyamat sokaknál az ötvenes éveik elején játszódik le, míg másoknál még 80 éves korban is elhanyagolható a szőrsejtek számának csökkenése.
A presbycusis jellemzői:
- folyamatos halláscsökkenés,
- mindkét fület egyformán érinti,
- romlik a beszédértés,
- idegi eredetű,
- elsősorban a magas frekvenciájú hangok tűnnek el először, de a többi frekvenciasávot is érintheti.
A presbycusis -nál léteznek nemiségből fakadó különbségek is, mert amíg a férfiak magas frekvenciás konfigurációi inkább lejtős képet mutatnak, addig nők esetében ezek laposan helyezkednek el.
Az időskori nagyothallás első jelei:
- zajos környezetben – pl. családi összejöveteleken – való nehézkes beszédértés,
- halk környezeti hangok – pl. a távoli madárcsicsergés – eltűnése,
- beszélgetés során gyakori visszakérdezés,
- telefonálás nehezítettsége,
- hangos beszéd, kiabálás,
- zene, filmek hangosan hallgatása.
Hallókészülék alkalmazásával az időskori halláscsökkenés nagymértékben javítható.