A szőrsejtek a legfontosabb érzékelő sejtek és az agyból ki, ill. befelé futó hallóidegrostok működtetik. Amikor észlelünk egy hangot, a Basilaris Membrane elkezd vibrálni.
Ezen vibráció intenzitása nem azonos minden ponton a Basilaris Membrane mentén. A magas hangok esetén (~10 kHz) a vibrációk elsősorban a csiga bejáratánál keletkeznek, pl. az ovális ablak közelében, ahol a kengyeltalp található. A középfrekvenciás hangok (~1 kHz) érzékelésekor a vibrációk legjava a csiga közepén található kanyarulathoz tevődik át, valamint a mély hangok esetében (~100 Hz) a legintenzívebb vibráció a csiga csúcsán keletkezik. Amikor hozzávetőlegesen 500 Hz fölé kerül a frekvencia és az egyes idegsejtek nem tudnak reagálni minden egyes ciklusra, addig a teljes idegköteg még képes az igen magas frekvenciákat is egyidejűleg követni. Ez az észrevétel lehetőséget biztosít a frekvencia, idegpulzusok közötti, időintervallumokban való meghatározására.
A külső szőrsejtek hasonlóan működnek, mint egy autóban a szervo rásegítő motor, a halk hangok csekély vibrációit mechanikusan felerősítik, így stimulálva a belső szőrsejteket. Annak érdekében, hogy a Basilaris Membrane még a halk hangok esetében is kielégítő vibrációt produkáljon, a külső szőrsejtek rendelkeznek izomszövettel is. A külső szőrsejtek, funkciójukat tekintve nem-lineárisak (pl.: jelentős hatásuk van halk hangok esetén, viszont gyakorlatilag hatástalanok az intenzívebb hangok esetén). Ezt a felerősítő hatást nagyon könnyű különböző zajokkal károsítani, mint pl. a puskalövés, vagy mint a nagymértékű és állandó ipari zaj. Mindezek mellett, a külső szőrsejtek nem-lineáris funkciójából fakadóan rendkívül kismértékű torzítást produkálnak, amit így felhasználhatunk a külső szőrsejtek helyes működését igazolandó tényként.
