A hallójárati készülékeknél (ITE) a mikrofon, az erősítő és a hallgató mind egy olyan testre-szabott házba kerül beépítésre, amely pontosan illeszkedik a fülkagyló concha-jába.

Néhány hallókészülék esetében lehetőségünk nyílik a távirányítóval való működtetésre. A jelátvitel a távirányítóból a hallókészülékhez vagy infravörös fény, vagy ultrahang, vagy rádióhullám útján valósulhat meg.

A mikrofon jelet küld az erősítő felé, ahol az a hallókészülék beállításainak megfelelően feldolgozásra ill. erősítésre kerül. Végül, ez a megfelelő mértékben hangosított jel továbbításra kerül a hallgatóba, majd onnan a hallássérült személy dobhártyájára.

Annak érdekében, hogy a viselő az adott környezeti szituációnak megfelelően tudja változtatni az erősítés mértékét, a legtöbb hallókészülék rendelkezik hangerő szabályzóval.

A hangosság beállítás egy olyan folyamat, ahol egy adott személynek meghatározhatjuk, hogy milyen hangerőnél érzékel bizonyos hangokat.

Az equalizerek a hifi berendezésekből jól ismert funkciókat látják el a hallókészülékekben is. Céljuk, hogy a felerősített hangok kimeneti jelszintjét a viselő minden egyes halláskörnyezeti követelménynek és komfort óhajának megfelelően állíthassuk, igazíthassuk.

Akkor beszélhetünk torzítás nélküli hangról, ha a rendszer anélkül tudja reprodukálni a hanghullámot, hogy bármilyen információt is elvenne, vagy hozzáadna ahhoz. Tehát, a torzítás az, ha a bemenetei jel valamiképpen módosul. Ezen belül a harmonikus torzítás egy adott jel amplitúdó torzításának egy fajtája.