Bonnie Poitras Tucker könyve a csendről pont jókor került a kezembe. Minden sora balzsam volt az akkori sajgó lelkemnek, és segített helyre rakni néhány dolgot a hallássérülésemmel kapcsolatban. Forrás: Pexels Bonnie Poitras Tucker életét olvasva ugyanis úgy éreztem, hogy a saját életem olvasom, leszámítva, hogy én még
Mindjárt jön az ajándékbontogatós este, úgyhogy ideje kirukkolni a legbensőbb kívánságaitokkal. Elvégre mikor is súghatnád meg a családnak, hogy mire is vágysz, ha nem most? Ráadásul ez már csak azért is jó ötlet, mert így biztosan olyasmit kapsz, aminek örülni fogsz, és nem költi senki sem a pénzét olyan
Most már tényleg beköszöntött a zimankó, és valamelyik este éppen azon gondolkodtam, hogy ideje lenne a szokásos rövidrészes sorozat helyett betenni valami filmet, ami esetleg a hallássérültekről szól. Bevallom, nem álltam hozzá túl nagy optimizmussal, de végül kellemesen csalódtam, mert akadt jónéhány klassz film, és még kutatni sem kellett
Sokan, ha meghallják, hogy valaki hallássérült, akkor rögtön előtör belőlük a sajnálkodó troll, pedig nem kéne. Igazán. Főleg, hogy mi, hallássérültek alapjáraton szeretünk hallássérültnek lenni, mert a személyiségünk része. Igaz, néha megzuhanunk, és olyankor sajnáljuk magunkat eléggé, de azért vannak előnyei is a hallássérülésnek, amit a hallók néha tuti
Itt az ősz, a borzongós, kuckózós idővel. Hamar sötétedik, és ilyenkor már nem annyira vágyunk ki a szabadba, inkább elszürcsölünk egy teát vagy kakaót egy jó könyv társaságában. Legalábbis, ha könyvmoly vagy, akkor biztosan. Több hallássérülttel is beszélgettem már arról, hogy ők pont azért lettek akkora könyvmolyok, mert a
Néha megkérdezik, hogy szeretnék-e hallani. Mindig azt mondom, hogy nem, nekem már megvannak a saját hangjaim, és ezeket nem szeretném lecserélni, mert szeretem őket úgy, ahogy vannak. Meg ugye a saját csendem is megvan, ami nagy kiváltság, na, azt tényleg nem adnám a világ minden pénzéért sem. Ám van