Vannak párok, emberek, akik imádnak wellnesezni. És vannak, akik gyűlölnek. Ami egyáltalán nem baj, ha közös nevezőn vannak, és ezért nincs vita. De ha a pár egyik tagja hallássérült, akkor lehetnek érvei egy téli wellness hétvége ellen. Nálunk például ez gyakran téma, és nekem vannak ellenérveim. Alapból nem vagyok
Úgy egy hete, amikor beköszöntött az első igazi hideg, felvettem először a sapkámat. Egyből besípolt, főleg, mert új darab volt, és még kicsit szűk a fejemre. Rögtön eszembe jutott, hogy na tessék, kezdődik a téli sapkaidegelő időszak, megint idegeskedni fogok, valahányszor felveszem a fejmelegítőmet. Aztán eszembe jutott, hogy nem
Mostanában, talán, mert az ősz nem hajlandó tudomásul venni, hogy hidegebbre kellene váltania, és makacsul ragaszkodik a nyárhoz, én sem működöm teljesen maxon. Ez leginkább abban nyilvánul meg, hogy szétszórt vagyok, és a szokásosnál is többször hallok félre dolgokat, illetve nem hallok meg hangokat, amiket egyébként meg szoktam. Olyannyira,
Ha ősz, ha tavasz, mindig azt mondták, hogy azért vagyok fáradt, mert elért engem is az őszi, tavaszi fáradtság. Igen ám, de hiába szedtem vitamint, hiába sportoltam, ez valahogy sosem bírt elmúlni. Aztán a második egyetemen, amikor még nyáron is küzdöttem a fáradtsággal, diagnosztizáltam magam. Füles- fáradtságom van. Már
Mindig, amikor megkérdik tőlem, hogy milyen dolgokat köszönhetek a hallássérülésemnek, mi miatt vagyok hálás, akkor mindig csak egy szót mondok: HUMOR. Persze, ezen kívül is számtalan dolgot köszönhetek annak, hogy hallókészülékes vagyok, de most erről szeretnék mesélni nektek egy picit. Emlékszem, nem mindig tudtam nevetni, ha valaki poénkodott a
Jó pár hete, amikor megnyílt a fagyi szezon, és megvettem az első fagylaltomat, rögtön eszembe jutott, hogy na tessék, kezdődik a nyári mikrofon időszak, megint nem fogok érteni semmit, amikor a fél család fagyizik. Aztán eszembe jutott, hogy nem csak az lesz az egyetlen dolog a nyáron, ami a
Bonnie Poitras Tucker könyve a hallássérülésről pont jókor került a kezembe. Minden sora balzsam volt az akkori sajgó lelkemnek, és segített helyre rakni néhány dolgot a hallássérülésemmel kapcsolatban. Bonnie Poitras Tucker életét olvasva ugyanis úgy éreztem, hogy a saját életem olvasom, leszámítva, hogy én még nem vagyok édesanya, s
Mindjárt jön az ajándékbontogatós este, úgyhogy ideje kirukkolni a legbensőbb kívánságaitokkal. Elvégre mikor is súghatnád meg a családnak, hogy mire is vágysz, ha nem most? Ráadásul ez már csak azért is jó ötlet, mert így biztosan olyasmit kapsz, aminek örülni fogsz, és nem költi senki sem a pénzét olyan
Most már tényleg beköszöntött a zimankó, és valamelyik este éppen azon gondolkodtam, hogy ideje lenne a szokásos rövidrészes sorozat helyett betenni valami filmet, ami esetleg a hallássérültekről szól. Bevallom, nem álltam hozzá túl nagy optimizmussal, de végül kellemesen csalódtam, mert akadt jónéhány klassz film, és még kutatni sem kellett
Sokan, ha meghallják, hogy valaki hallássérült, akkor rögtön előtör belőlük a sajnálkodó troll, pedig nem kéne. Igazán. Főleg, hogy mi, hallássérültek alapjáraton szeretünk hallássérültnek lenni, mert a személyiségünk része. Igaz, néha megzuhanunk, és olyankor sajnáljuk magunkat eléggé, de azért vannak előnyei is a hallássérülésnek, amit a hallók néha tuti