6 ok, amiért nem hiányozhat egy hallássérült tábor a gyermeked életéből!

Közeleg a nyár, és ilyenkor a legtöbb szülő azon töri a fejét, hogy hová mehetne a gyermeke, miként jut több idő a családra, önmagukra, a gyerekekre munka mellett, és hogyan tudunk nekik egy kalandos nyarat biztosítani, lehetőleg úgy, hogy ne ürüljön ki a családi kassza. Persze, amilyen kézenfekvőnek tűnik, hogy egy-egy táborba elküldjük a gyermeket, éppen annyira félelmetes is a gondolat: egyedül? Hallássérültként? Pedig a táborozás több szempontból is jó hatással lehet a gyermekünkre – hallásállapottól függetlenül is.

De, hogy ne tűnjön olyan jól megmondósnak, amit írok, elmesélem, milyen volt nekem táborozni. Én tizenöt évesen voltam először életemben táborban, de az a tábor egyből 16 napig tartott. Életem egyik legjobb élményeként emlékszem rá vissza. Előtte csupa rossz élményem volt a közösségről, befogadásról. Sehová sem fogadtak be igazán, sehol sem vártak tárt karokkal, és nem is nagyon tudtam, mit kezdjek azzal az információval, hogy táborba megyek.

Emlékszem, pályázni kellett, és azért vágtam bele, mert írnom kellett rá egy prózát. Nem is fogtam fel igazán, hogy ez egy 16 napos utazást jelent számomra, amely során megismerhetem Magyarország nagyobb részét. Ez akkor, felvidéki tiniként felfoghatatlan volt.

Amikor megtudtam, hogy bekerültem, akkor bezárkóztam a szobámba, és sírtam. Nem tudtam megmondani, hogy azért, mert bejutottam több száz jelentkező közül, és az mekkora nagy dolog, vagy azért, mert nem akarok menni, mert ez szörnyen rémisztő.

Forrás: Unsplash

Akárhogy is, az első nap ott voltam a többiek között a táborban, és próbáltam feltalálni magam. A tizenhat nap alatt több nagyon fontos dolgot is megtanultam:

Nem minden közösség olyan, mint az osztályom volt: azaz rossz. Vannak nagyon kedves, befogadó közösségek, és nekem ideje megkeresnem őket.

Én is értékes vagyok, és vannak olyan képességeim, amit a többiek észrevesznek és értékelnek.

Nem mindenkinek extrém dolog az, hogy én hallássérült vagyok, és tök lazán lekezelik, vagy kérdeznek róla.

Elkezdhettem önmagam lenni.

Ez a tábor jelentősen hozzátett ahhoz, hogy elkezdjem elfogadni és értékelni magam, valamint, hogy ekezdjem a hallássérülésem kommunikálni a többiek felé.

Egy tábor a szülőnek sem könnyű

Tudom ezt jól. Szülőként aggódhatsz, hogy hogyan fog beilleszkedni, nem leszel ott, hogy támogasd, nem tudsz közbelépni, és akadálymentesíteni számára a környezetet, de az igazság az, hogy alapvetően, ha néha negatív élményeket is hoz egy tábor, jóval több pozitívuma van a gyermeked számára. Hidd el, hogy a gyermeked ügyes. Feltalálja magát!

Bízz benne! Egyszer el kell engedned a kezét, hogy önállóvá válhasson hallássérültként is. Mert képes önállóvá válni!

Forrás: Unsplash

A táborozás alatt ugyanis több szempontból is fejlődik a gyermeked. Hiszen végre kiszabadul őrző-védő szárnyaid alól, és egy szabadabb, ugyanakkor biztonságos környezetben kezdhet önálló döntéseket hozni, új helyzetekben.

A tapasztalat is azt mutatja, hogy a táborozó gyerekek jobb megküzdési stratégiával rendelkeznek az élet természetes nehézségeivel szemben, mint nem táborozó társaik.

A gyerekek itt ugyanis olyan szituációkban próbálhatják ki magukat, amelyeket átélve a tapasztalataikat át tudják vinni az élet valódi küzdőtereire is.

Reális képet kap  önmagáról és a hallássérüléséről

Tetszik, nem tetszik, a gyermekednek meg kell tanulnia, hogy mit is jelent számára az, hogy ő hallássérült, hogy van egy implantátuma vagy hallókészüléke. Meg kell tapasztalnia, hogy a hallássérülés tényét az emberek hányféleképpen fogadhatják és reagálhatják le. És ha ezt megtapasztalta, akkor kidolgozhat olyan viselkedési és kommunikációs stratégiákat, amelyeket be tud vetni majd a jövőben.

Hogy mi lesz, ha valaki rosszul reagálja le? Lehet, hogy lesz olyan, de ilyen hozzáállással nem csak gyerekként találkozhat, hanem felnőttként is. Jó, ha mielőbb helyén tudja kezelni a negatív hatásokat is.

Ne feledd, hogy emellett rengeteg pozitív élmény is éri majd! Elfogadás, befogadás, ami jót tesz az önbizalmának, és annak, hogy a kellemetlen helyzeteket jól kezelje majd! A tábor pont annyi frusztrációval állítja szembe a gyerekeket, amennyivel még biztosan elbír, közben pedig egy szerető védőháló veszi körül őket, ami megvédi őket a túl nagy csalódástól.

Forrás: Unsplash

Ügyesednek a szociális készségei

A hasonló korcsoporttal való együtt töltött idő növeli a gyerekek szociális készségeit, az új gyerekekkel való ismerkedés pedig növeli a kezdeményező és alkalmazkodóképességüket. Ez különösen jó tréning a hallássérült gyerekeknek.

Emlékszem, én ugyan nagyon visszahúzódó gyerek voltam, de mindig olyan barátaim voltak, akik vittek magukkal a nagy társaságba. Hamar fel kellett találnom magam, kezdeményeznem, alkalmazkodnom, kommunikációs stratégiákat kialakítanom.

És sikerült.

Nem mondom, hogy azonnal, de fokozatosan egyre nyitottabbá váltam. Megtanultam, hogyan tudok bekapcsolódni valahová, mit tudok csinálni, ha valamit nem értek.

Megnő az önbizalma

A táborban elért sikerek növelik az önbizalmat és az öntudatot. A táborozásban az a fantasztikus, hogy mindenki új lappal kezd. Otthon hagyja az iskolában szerzett címkéit, és kap egy új esélyt az újrakezdésre. Mivel a tábor egyenlően kezeli a gyerekeket, és a toleranciát helyezi előtérbe, ez lehetővé teszi, hogy

a gyermek ellensúlyozza az új, pozitív tapasztalatokkal az iskolában, vagy máshol szerzett negatív tapasztalatait.

Itt megtapasztalhatja, hogy önmagáért fogadják el, és új értékes tulajdonságokat fedezhet fel önmagában a többiek visszajelzései alapján. Én például a táborban tudatosítottam először, hogy az írás, amit otthon művelek, az egy értékes hobbi, amire érdemes odafigyelnem. Ez segített elfeledtetni azokat a rossz emlékeket, amiket az iskolai kiközösítés során szereztem.

Egy gyerekben a pozitív élmény sokáig él, feltölti őt.

Én évekig táplálkoztam a tizenhat napnyi élményből.

Forrás: Unsplash

Formálódik a saját identitása

A szülőktől leválva alakul ki a gyermek saját identitása. Döntéseket hoz, megnyilvánul, teljesít. Az erre adott reakciók, az eredmények, a siker érzése, mind formálja a személyiségét és magabiztosságát. Ráadásul a visszajelzések alapján egyre jobban megismeri, mit is jelent a hallássérülés megléte, miben másabb az ő működése, kommunikációja a többinél, és kap egy képet arról is, mások hogyan látják őt. Ezek fontos állomásai az identitás kialakulásának.

Én a táborban beszélgettem először a többiekkel arról, hogy mi van a fülemben, mire jó, hogyan hallok, és hogy nekik mi furcsa ebben. Ezek a beszélgetések sokat adtak ahhoz, hogy szeressek hallássérültnek lenni.

Megtapasztalja az igazi közösség érzést

A tábori élet által a gyermek megélheti a közösséghez tartozás érzését, ami teljesen más, mint az iskolai osztályközösség, hiszen az ottani címkéket, ledobja magáról abban a pillanatban, hogy belép a tábor kapuján.

Az egyezményes jelek, énekek, mondókák mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a táborban résztvevőket egyetlen, nagy, bennsőséges közösségé kovácsolják. Ez az érzés, a befogadás, elfogadás érzése, sokat ad a gyerekeknek.

Miközben elfogadják egymást, nyíltan megismerik egymás különbözőségét, ami a világ sokszínűségének szépségeire tanítja meg őket, amelynek részei ők is.

Forrás: Unsplash

Sorstárs közösségre találnak

A fenti pozitív élményeket és fejlődést akkor is megkapják a gyerekek, ha csak hallássérült, vagy csak halló gyerekeket fogadó táborban vesznek részt. Mindezeken túl azonban egy plusz élményt kapnak akkor, ha hallássérült tábor keretei között töltik a nyár egy hetét.

Az integrációban tanuló hallássérült gyermekeknek különösen sokat jelenthet egy tábor, ahol hozzá hasonlókkal találkozik. Velük ugyanis át tudja beszélni a hallássérülés körül forgó témákat, tapasztalatokat oszthat meg, amely amellett, hogy hasznos információkat biztosít a számára, az önelfogadását is elősegíti.

Végre egy olyan közegben lehet, ahol mindenkinek van valami a fülében, ahol nem lóg ki, ahol nem más.

Annak a megtapasztalása, hogy egyáltalán nincs egyedül, és rengeteg sorstársa van a világon, megerősíti az önbizalmát.

Ezek az élmények nem csak a gyermekedet teszik gazdagabbá, hanem téged is, szülőként. Amikor meglátod majd a csillogó szemekkel hazaérkező gyermeket, a te hozzáállásod is megváltozik majd. Nyugodtabb leszel, büszke, és sokkal kevésbé fogsz aggódni amiatt, hogy a gyermeked hogyan fog boldogulni a jövőben.

Válaszokat találsz a kérdéseidre. És ezek a válaszok megnyugtatóak lesznek.

A Hallás Társasága Alapítvány idén 8-13 éves hallássérült gyerekeknek szervez fejlesztést és kalandokat biztosító tábort Zamárdiban. A Fülhegyező tábor felejthetetlen élménynek ígérkezik, lelkes szurdopedagógusokkal az ELTE Bárczi Gusztáv karról, és a SINOSZ támogatásának köszönhetően színvonalas programokkal készültünk! Lesz fejlesztés, verseny, kaland és jelnyelvi játszótér. Jelentkezni és több információt szerezni itt tudtok!

Milyen volt a fejlesztés gyerekként? – hallássérült felnőttek vallanak róla

Egy hallássérült gyermek szülőjeként biztosan gyakran fordul meg a fejedben, hogy a te gyereked vajon hogyan fog visszaemlékezni azokra az évekre, amelyekben a fejlesztés a mindennapjainak a része? Aggódsz, hogy rossz emlékként marad meg benne valami, vagy legalább csak szeretnél némi képet arról, hogy ő hogyan éli meg ezeket a helyzeteket. A már felnőtt hallássérült fiatalok most elmesélik, hogyan emlékeznek vissza erre az időszakra.

Én például úgy emlékszem vissza erre az időszakra, hogy ez természetes. Nem arra emlékszem, hogy “tanulok”, vagy hogy “fejlesztenek”. Csak arra, hogy újra Bea néninél vagyok, a logopédus néninél, és mindig csinálunk valamit a tükör előtt. Bea néninek olyan hosszú haja volt, amilyen hosszút addig még nem láttam senkinek, és mindig élénk rúzst viselt. Azért is emlékszem erre olyan jól, mert sokszor ültünk a tükör előtt, és mindig a szánkat figyeltük, azt kellett utánoznom, amit Bea néni csinált. Ez néha sikerült, néha nem.

Sorban tanultuk az ABC-t, amiket nem tudtam kimondani. Volt egy kockánk papírból, aminek minden oldalán volt egy kép, egy betűvel. Nem emlékszem, csak egy oldalára, amin kígyó volt, villás nyelvvel, és “sz” betű. Emlékszem Bea néni lehelletére a kezemen, ahogy mutatja, hogy így kell ejtenem, ezt kell éreznem a saját számból is. Néha a torkunkat is megfogtuk, egy-egy betűnél, hogy érezzük, ahogy rezeg.

Milyen volt a fejlesztés gyerekként? - hallássérült felnőttek vallanak róla

Forrás: Unsplash

Emlékszem, hogy csak onnan tudtam, hogy jól ejtek ki valamit, hogy Bea néni azt mondta, hogy jól csináltam. Nem hallottam magam, így ellenőrizhető módokon próbáltam kitalálni, hogy jól csináltam-e. A “cs” betűt úgy ellenőriztem, hogy ha ki kellett mondanom, akkor megfontoltan és lassan úgy mondtam, hogy “ts”. Akkor biztos voltam benne, hogy jól ejtettem ki.

Én szerettem fejlesztésekre járni, nekem ez olyan volt, mint másnak az, hogy úszni jár. Szerettem Bea nénit, a közös feladatokat. És ezzel nem voltam egyedül, a fejlesztő pedagógusára sok gyerek emlékszik. De erről meséljenek ők.

Kata

Én azért szerettem járni a fejlesztőmhöz, mert nagyon jól értett hozzá, hogy bevonjon a feladatokba, akkor is, ha nem volt hozzá kedvem. Mert nem mindig volt. Rengeteg hangszert használt, amiknek imádtam a tapintását, a rezgését, hangját. Voltak cintányérjai, egészen picik, és nagyok, szintetizátora, amit imádtam nyomkodni nála, és csörgője, amit nem értettem, mire jó, mert hiába ráztam, nem hallottam semmilyen hangot – a magas hangjaim kiestek a hallásomból.

Ha nagyon motiválatlan voltam, akkor mindig a kedvenc játékomat ajánlotta fel jutalmul. Ha végeztünk a feladatokkal, akkor a cintányér állványait és a dobokat felállította sűrűn, az egész szobában, és nekem bekötött szemmel kellett átjutnom rajta, úgy, hogy ő hangot adott valahonnan, hogy tudjam, merre van az irány. Az ugyan nem ment, viszont úgy éreztem, mintha egy hatalmas hangszer-erdőben bolyonganék, és ezzel az élménnyel egyszerűen nem bírtam betelni. Emlékszem, alig voltam nagyobb az állványoknál, így tényleg nagyon Alíz Csodaországban-feelingje volt az egésznek.

Milyen volt a fejlesztés gyerekként? - hallássérült felnőttek vallanak róla

Forrás: Unsplash

Laci

Én arra emlékszem, hogy tükör előtt tanultam meg beszélni logopédussal, és voltak betűk, amiket speciális pálcikákkal tanultam meg kiejteni, aminek a végén drótok voltak bizonyos formában. Ezt be kellett dugnom a számba, és a nyelvem beállt úgy, ahogy kellett, hogy kiejtsem a betűt. Azért maradt ez így meg bennem, mert a pálcikákra állatok voltak festve, és az nagyon tetszett.

Velem egyébként nem volt könnyű dolga a fejlesztőmnek, mert örökké izegtem-mozogtam, és nem nagyon érdekelt semmi, amit csinálni kellett volna, inkább játszani akartam, de azért tető alá hoztuk, amit kellett. Így utólag nagyon hálás vagyok, hogy a fejlesztőm volt, és jól kezelt engem, mert anélkül nem tartanék itt, ahol most. A sz, c, cs betűk még ma is gondot okoznak, de igyekszem odafigyelni rá, már elfogadtam, hogy én kicsit pöszén beszélek.

Dóri

Nekem logopédiával kapcsolatban olyan emlékem van, hogy egy kedves idős nénivel vagyok, és a tükörben lestem a számat, és vártam, hátha látom a néni arcán az elégedettséget. Nagyon kedves volt, mindig zizit is adott. Nekem mindig sírhatnékom volt, hogy miért mindig olyan szavakat kell mondanom, amiket sosem tudok kimondani: cirmos cica, répa, retek. Szurdopedagógusomról több emlékem van, és onnan csak jók. Egyedül én meg a szurdopedagógusom Éva néni. Anya a sarokban van, néha őt is bevontuk, de legtöbbször csak büszkélkedtünk neki.: “Látod anya, Dóri ezt is meg tudja csinálni, azt is. Mindig feladatokat csináltunk: írtunk, rajzoltunk, mondókákat, meséket (Sün Balázs) mondtunk.

Az volt a szuper, hogy vele mindig úgy éreztem, hogy nagyon ügyes vagyok.

Milyen volt a fejlesztés gyerekként? - hallássérült felnőttek vallanak róla

Forrás: Unsplash

Ez sokat dobott az önbizalmamon, és a suliban is nagyon jól jött, hogy sokmindent megtanított addigra. Ovis voltam, amikor elkezdtem hozzá járni, és egészen  7 éves koromig tanított, míg suliba nem mentem. Utána már nem kellett járnom hozzá, mert jobban tanultam, mint a hallók.  De azért benéztem hozzá, ha lelkileg mélyponton voltam, kiöntöttem a szívemet neki, átbeszéltük a nehézségeket.  A  mai napig meghatódom, ha Éva nénire gondolok.

Emma

A korai fejlesztésből nem sokra emlékszem, az utazó tanáromra viszont igen. Középiskolás években sokat támogatott, nem csak a hallásomat fejlesztette és a beszédem, szókincsem, hanem mindig volt egy önismereti része is a foglalkozásnak, ami segített az önértékelésem javításában. Akkoriban nehezen jöttem ki az osztálytársaimmal, és segített, hogy át tudtam vele beszélni a konfliktusokat, meg azt, hogyan oldjam meg ezeket. Biztatott abban is, hogy merjek főiskolára menni, képezni magam, és hogy jó vagyok abban, amit szeretek csinálni, a rajzolásban.

Zsófi

Gyerekkoromban emlékszem, hogy jártam a fejlesztőmhöz, de nem emlékszem, miket csináltunk pontosan. Az utazó pedagógusomra viszont emlékszem, kijárt hozzám az iskolába, kihozott egy-egy óráról, és akkor tartott fejlesztést. Mindig társasoztunk, amit szerettem, mert nem éreztem annyira, hogy fejlesztésen vagyok. Viszont az ismert játékokba valahogy belecsempészte a fejlesztő gyakorlatokat is, és az nagyon tetszett.

Milyen volt a fejlesztés gyerekként? - hallássérült felnőttek vallanak róla

Forrás: Unsplash

Sokszor kiállt értem az osztályfőnökömnél is, például tollbamondás helyett kiharcolta nekem, hogy helyesírással kapcsolatos feladatsort kapjak, mert nem azért írtam rosszul a tollbamondást, mert nem tudtam a helyesírást, hanem mert nem hallottam, mit kell leírnom.

A hallásomat is fejlesztette, mögém ült, és úgy kellett visszamondanom, mit mondott, vagy szöveget olvasott fel, és bizonyos szavaknál kellett valamit csinálnom- például toppantanom vagy tapsolnom. Ez sokszor frusztráló volt, befeszültem, hogy nem megy, de a fejlesztőm mindig nyugtatott, hogy fog majd menni jobban is. Igaza lett. Ha nem is tökéletes a hallás utáni beszédértésem, de valamennyire tudok támaszkodni a hallásomra, és ezt neki köszönhetem.

Ahogy olvashatjuk, a fejlesztők és a szülők is fontos szerepet töltenek be egy hallássérült gyermek és fiatal életében. Nyilván nem mindig könnyű. Frusztráló, ha valami nem megy. Fárasztó a sokadik tanítási óra után, és sokszor inkább mást csináltunk volna. De egy dologban mindannyian egyetértünk:

Fejlesztések, szurdopedagógusok, utazó pedagógusok, tanárok és a szüleink nélkül nem tartanánk most ott, ahol.

4 játék, amivel klasszul fejlesztheted gyermeked hallását

Hallássérültként gyakran elgondolkoztam azon, hogy vajon hogyan fogom kezelni majd, ha pici gyerekem lesz. Mi van, ha nem hallok meg valami fontosat, lemaradok valamiről. Aztán eszembe jutott, hogy anyu is megoldotta valahogy, pedig neki sem lehetett könnyű halló szülőként hallássérült gyerekkel.

4 játék, amivel klasszul fejlesztheted gyermeked hallását

Forrás: Pexels

Egy szülő-gyermek kapcsolatban, ha különböző hallásállapotról van szó, nem kis feladat megérteni a másik világát.

Ez nem egy olyan dolog, ami egy anyával születik, csak mert anya.

Ezt tanulni kell.

Szóval, egy pillanatig se érezd rosszul magad, ha úgy érzed, nem tudsz könnyen áthangolódni az ő világára. Gondolj csak bele!

Leéltél legalább egy fél életet halló szokásokkal.

Nehéz ezeket a szokásokat levetkőzni!

Hagyj időt magadnak arra, hogy elkezdj úgy játszani és beszélni, ahogyan a gyermeked fülének jó. Hiszen kicsit másképpen kell vele beszélned, és kicsit másképpen kell vele játszanod is, ha azt szeretnéd, hogy hallása fejlődjön is, és mindent megértsen.

A szurdopedagógus többek között azért is van mellettetek, hogy segítsen nektek az egymásra hangolódásban és abban is, hogyan fejleszd őt, a hallását, a beszédét otthon. A fejlesztések ugyanis nem fejeződnek be a gyógypedagógussal töltött idő végével, hanem az ő tanácsait követve otthon is be kell építened a fejlesztésen megtanult apró praktikákat.

Néhány hallásfejlesztő játékot én is összegyűjtöttem neked, ha újat próbálnál ki, vagy a gyerkőcöd elunná magát napközben.

4 játék, amivel klasszul fejlesztheted gyermeked hallását

Forrás: Pexels

Hangvadászat

Neked lehet, hogy természetes az, hogy hangokból áll a világ, de a gyermekednek nem az! Számtalan hang veszi őt körül, amit nem ismer, és nem tud megnevezni.

Fedezzétek fel őket együtt!

A helyszín lehet az otthonotok, egy szoba, az udvar, de akár sétálhattok is egyet az erdőben vagy az állatkertben.

Vigyetek magatokkal egy diktafont, és vegyetek fel néhány hangot a helyszínen. Lehetnek ezek állathangok, a levelek zizegése, ág reccsenése, kavicsok összeütköztetése, a lépteitek zaja, bármi, amit fel tudtok venni a hanghordozóra.

Beszéljétek meg mindegyik hangnál, hogy mi az, nevezzétek meg, és akár élményeket is társíthattok hozzá. Ez izgalmas játék lesz neked is, hiszen a hétköznapokban te sem koncentrálsz ennyire a hangok megkülönböztetésére és megfigyelésére.

Ezeket a hangokat otthon később vissza is játszhatjátok, és újra átbeszélhetitek. Meglásd, neked sem lesz egyszerű mindet felismerni, ezért érdemes magatokkal vinni a zajkeltő tárgyakból otthonra is, vagy vizuálisan ábrázolni, mit vettetek fel, a könnyebb beazonosítás miatt.

4 játék, amivel klasszul fejlesztheted gyermeked hallását

Forrás: Pexels

Hallgatózó játék

Ennek a lényege az, hogy gyermeked a meglévő környezetéből minél több hangot be tudjon azonosítani, fel tudjon ismerni. Üljetek le az udvaron, és beszéljétek át, mit hallotok éppen.

Próbáld a következő kérdések mentén megfigyeltetni a hangokat a gyerekeddel:

  • Itt mit hallunk?
  • Milyen az a hang?
  • Mi kelthette ezt a hangot?
  • Mire emlékeztet ez a hang?

Ha megvan a zajforrás, nevezzétek meg, ha kézzel fogható, nézzétek meg, fogjátok meg.

Kereső hangjátékok

Ezeket a játékokat szinte bárhogyan variálhatod. A lényege, hogy legyen egy tárgyatok, ami hangosan szól, hogy hang alapján lehessen keresni vagy szólni, amikor megszólal. Hasznos, ha időzíthető tárgyról van szó, például vekker, ébresztőóra a telefonon.

Figyelj arra is oda, hogy olyan dallamot válassz, amit gyermeked jobban meghall (mély, magas), ha elég ügyessé válik a játékban majd, akkor nehezítheted a feladatot a hang változtatásával is.

  • A tárgyat eldughatod valahová a szobában, amíg ő kint vár, és megkeresheti.
  • Időzítheted is, ekkor játszhattok többen is: a tárgy járjon kézről kézre, és szólnia kell, ha megszólal
4 játék, amivel klasszul fejlesztheted gyermeked hallását

Forrás: Pexels

Kereső hangjátékok

Sok játékot építhetsz a zene ki és bekapcsolására is. Valakinek mindig kezelnie kell a zenét, míg a többieknek különféle cselekvéseket kell végezniük akkor, amikor szól a zene, és akkor, amikor nem.

Például:

  • valamilyen szoborpózt felvennie,
  • guggolnia, ugrálnia, pördülnie,
  • mondania valamit,
  • abbahagynia a mozgást vagy elkezdenie
  • adnia apának puszit, ha szól a zene, anyának, ha nem.

Csak a fantáziátokon múlik, mit találtok ki, akár a kedvenc játékát, szokásait is beleviheted.
Végül ne felejtsd el azt sem, hogy ezek mellett a hallásfejlesztő játékok mellett van helye minden másnak, amit meg szeretnél élni a gyerkőcöddel. Bízz a szurdopedagógusodban, aki segít eligazítani abban, hogy mit és hogyan csinálj.

És ami a legfontosabb, amire a gyermekednek szüksége van:

az a tőled jövő végtelen szeretet.