Egyre több hallássérült fiatal felnőttel találkozom, akik még csak most kezdtek el foglalkozni azzal, hogy a hallássérülés mit is jelent számukra. Vagy hogy vannak-e hozzájuk hasonlóak. Van, akiknél a
Néha megkérdezik tőlem, hogy az, hogy hallássérült vagyok, mennyire határozta meg a nőiességem megélését. Volt benne szerepe? Mekkora? Nehezebb volt? Másabb volt, mintha hallanék? Kérdezték azt azért is, mert
Néha a hallást elfelejti a gyerekkel hozni a gólya. Ilyenkor a forgatókönyv kissé megváltozik, a megszokott babaprogramokba beillesztődnek a korai fejlesztések. A pici hallókészüléket vagy cochleáris implantátumot kap, és
Sokan azt hiszik, hogy az elfogadás egy ösztönösen működő dolog. Nem kell kérni, automatikusan jön, és ha azt mondják, elfogadnak bennünket, akkor az úgy is van. Sokáig én is