A digitális távoktatás alaposan felborította a családok és a tanulók életét.  A tantermek az online térbe költöztek, és ez bizonyos szempontból jó dolog, hiszen rövid idő alatt megszülettek a digitális távoktatás alapjai, ugyanakkor sokaknak kihívás ez: köztük a hallássérült tanulóknak is. Őket kérdeztem arról, hogyan boldogulnak, mit tapasztalnak. 

Én már nem tanulok, de el tudtam képzelni, mi vár azokra a hallássérült diákokra, akik most távoktatásban igyekeznek helytállni, hiszen én is tudom, milyen videón keresztül követni az eseményeket úgy, hogy 98%-ban szájról olvasok. Ám ahelyett, hogy én fejtegetném az elképzeléseimet, megkérdeztem a jelenleg is tanuló hallássérült ismerőseimet, táborozóinkat, hogy meséljék el, hogyan élik meg a mostani helyzetet. Mindenkitől kértem azt is, hogy írja körül, milyen a hallásállapota, mennyire támaszkodik a szájról olvasásra, hiszen ez is nagyban befolyásolja azt, hogy mennyire jelent kihívást részt venni egy online tartott kurzuson.

Fanni

Én az egyik fülemen teljesen siket vagyok, 100 decibel felett mozog a hallásgörbém, a másik meg olyan 70-80 környéke. Szóval nagy-súlyost szoktak írni nekem, és szájról olvasok, a beszédet hallás és szájról olvasás útján értelmezem. Én így pár hét elteltével kezdek beletanulni szerintem az egész távoktatós dologba. Igazából néha még jó is, bár hiányzik az egyetem meg a szaktársak. Kipróbáltunk pár programot addig, amíg el nem jutottunk a mindannyiunk megfelelőig. Hangilag, minőségileg is.

Kipróbáltuk a Classroomot (a fizetős verzióban nincs ilyen korlátozás – a szerk.) , ahol csak 10 ember fért be, a tanárnak így háromszor kellett elmondania ugyanazt, aztán a Cisco webex nevű programra tértünk át, ez meg gagyi volt. Így most Zoomolunk, ez bevált mindenkinek!

Nekem összesen két órát adnak le videóüzenetben, mindent hallok belőle. Felveszek egy fülest, felhangosítom és átkapcsolom a hallókészülékem a zenehallgatós programomra, így minden frankó. Hallgatom is, meg a képernyőt meg kinagyítom általában a legnagyobbra, így ha nem akadozik, akkor jól megy a szájról olvasás is. A tanár óra végén mindig megkérdezi, hogy mindent értettünk-e. Én szoktam kérdezni, ha úgy van, hogy nem. Ők elmondanak mindent. Azt tapasztalom, hogy a sulim sokat segít ebben, ha az ember beszél róla, meg jelzi, hogy hallássérült. Nem vagyok teher nekik, de van kivétel azért! Igazából nem találom nehezebbnek a mostani helyzetet. Bölcsész vagyok, az olvasnivalókat általában feladják, van hogy szkennelt változatban felrakják, így könnyen elérjük. Van óra, ahol csak a dia kellett, meg van, ahol év végére beadandó, de egy zh-t is írtam már. Nem lett kiemelkedően jó, mert túlizgultam a dolgot, de a hármas se rossz azért.

Sőt, vannak előnyei is a távoktatásnak, bejárósként néha a félórás szünetek is fárasztanak, mert oké, jó beszélgetni szaktársakkal, de a szájról olvasás nehéz és fárasztó, ha nagy társaság beszélgetését kell kövessem.

Így összességében ennyi.

Bogi

Középfokú hallássérülésem van, nagyrészt a hallásomra támaszkodom, ritkán olvasok szájról. Három órámat tartják Zoomon, csak 1-2 tanár tartja így az óráit, a többiek inkább csak feltöltik az anyagokat, és úgy tanulunk. Nekem a személyes kontaktusok hiányoznak leginkább, ha elakadok vagy nem értek valamit, akkor kicsit nehezebben lehet jelezni, vagy később veszik észre, hogy lemaradtam/nem értettem valamit. Az osztálytársamnak szoktam óra közben írni, és ő segít nekem. Illetve, ha több diáktársaim is felszólal, akiknek nincs bekapcsolva a kamerájuk, akkor nehéz követni, hogy ki és mit mondott éppen. De alapvetően nem nehezebb így tanulni, inkább csak az információhoz jutás nehézkesebb.

Linda

Orsi

Súlyos fokú hallássérülésem van, 90 dB mindkét oldalon. Főleg a hallásomra támaszkodom, a szájról olvasást nem használom, csak akkor olvasok valaki szájáról, ha nincs bent a hallókészülékem. Először tartottam egy kicsit attól, hogy fogok boldogulni a Skypeon, mivel nem használtam még azelőtt.  Nem tudtam, hogyan fogom hallani a tanárt, hiszen más lesz itthonról hallgatni őt, mint amikor bejárok a suliba, és ott ülök az óráján. De az osztályfőnökünk felkészített minket erre már előre, átbeszéltük, mire számíthatunk. Az első alkalom nem volt egyszerű, de azóta gördülékenyen megy, megtaláltam a számomra legjobb megoldást.

Van egy fejhallgatóm, azt használom az online órákhoz. Felteszem a fülemre, úgy, hogy a hallókészülékem is bent van. Igaz, nem annyira kényelmes, el kell találni, hogy úgy tegyem fel, hogy ne sípoljon tőle a hallókészülékem, de jól hallom vele a leadott tananyagot, tudom követni az órát. Ha pedig valamit nem értek, azt jelzem a tanárnőnek, és ő elmondja mindig még egyszer.

Mi végzősök vagyunk, most a szakmai vizsgára készülünk, hasznosnak tartom a  Classroomot, ezt használjuk az online órákra és a tanulásra. Könnyű használni, szeretjük.

Kriszti

Középsúlyos hallássérülésem van. Inkább a hallásomra támaszkodom, de ha halkan beszélnek hozzám, akkor persze megpróbálom bevetni az(alig létező) szájolvasási képességeimet is. Én eleinte nagyon sokat idegeskedtem a videóhívások előtt – majdnem minden fontos órám Zoomon megy – , de egy idő után kellemesen csalódtam. Több tanárnak nincs kamerája, ezért nem tudok olvasni a szájukról, de arra inkább „másodlagosan” támaszkodom (de azért jó lenne látni a tanár száját).

Pont most hordok egy olyan próbahallókát, amivel lehet Bluetooth-szal csatlakozni a videóhíváshoz, szóval ez egy hatalmas segítség. Ugyan szakadozik a hang és a kép, amikor többen beszélnek, de nagyon jól értem így is a tanárt.

Ami még segíthetne, legalábbis én igényelném, az egy feliratozó alkalmazás minden ilyen videochates felületre. És igen, nehezebb így, de nem sokkal, csak annyira, hogy azért a mikrofon valamelyest torzítja a hangot(mármint a tanárnak),ezért néha persze félreértek dolgokat.

Mi következik ezekből?

Nagyjából erre számítottam én is, hiszen ahány ember, annyiféle hallássérülés, és annyiféle nézőpont létezik. Összességében azt hiszem, hogy ezeket a következtetéseket lehet levonni:

Minél jobban támaszkodik valaki a szájról olvasásra, annál nehezebben éli meg a videóhívásban megtartott órákat, mert nem tud jól szájról olvasni a kicsi kép, rossz képfelbontás vagy szakadozó kép és hang miatt.

Valahol nem olyan nagy változás ez, hiszen bejárás során is vannak olyan tanárok és kurzusok, amiket egyszerűen nem tudunk követni, és ekkor is a csoporttársainktól kérdezünk, könyvekből bogarászunk ki infókat, a diasort tanuljuk meg, és beletelik egy-két hónapba vagy vizsgába, míg rájövünk, hogy mi a megfelelő módszer a felkészülésre.

Most az online tartott órák lesznek a nehezen érthető tanárok, amit próbál mindenki a maga módján megoldani. (Bár nem gondolom, hogy ez kellene, hogy legyen a normális.)

Vannak előnyei is az otthon tanulásnak: kevesebb energiapazarlás cseverészésekre a szünetben, amihez nincs kedvünk, kevesebb utazás, több idő másra. Ugyanakkor van, akinek ez sokkal fárasztóbb az extra koncentráció miatt, ami a jól ismert tüneteket hozza: kóma, több alvás, dekoncentráltság, nálam édességfüggőség. Emlékszem még, hogy vizsgaidőszakban csak az volt meg a végén, hogy mindig más teremben ülök a dolgozat fölött, egyébként csak alszok, tanulok, és kiabálok szegény férjemmel, hogy hozzon nekem csokit. Nagyon érdekes az is, hogyan látjuk azt, hogy mennyire nehéz a váltás. Nyilván most mindenkinek kihívás az új helyzet valamennyire, de semmi baj nincs azzal, ha kimondjuk, hogy amit csinálok, az most kicsit lehet, hogy rendkívüli. Emlékszem, amikor először mondták nekem, hogy hallássérültként tanulni az egy extra erőfeszítés és menő dolog, akkor csak értetlenkedtem, hogy dehogy! Persze, mert ez volt a normális saját magamnak, hiszen csak így tudtam tanulni.

De a helyzet az, hogy nem baj, ha megtanuljuk legalább magunknak kimondani, hogy igen, ez most lehet, hogy nehezebb, és jó dolog, hogy megléptem, megoldottam ezt is!

Mi az, amivel könnyebb lehet a távoktatás?

Én azt gondolom, hogy ez kétirányú dolog: azaz a tanároknak és a hallássérült diákoknak is tenniük kell azért, hogy egy olyan körülmények jöhessenek létre, ahol biztonságosan, szorongás nélkül tudunk mozogni. Ebben a facebook posztban már kifejtettem, hogy a tanárok mit tehetnek értetek, hogy könnyebben helyt álljatok, de ti is sokat tehettek önmagatokért!

Derítsd ki, mire képes a hallókészüléked!

Ha kell, vedd fel a kapcsolatot az audiológusoddal, és kérdezd meg, hogy van-e valamilyen kommunikációs kiegészítő a hallókészülékedhez, amit beszerezhetsz, hogy jobban halld az online órákat. Esetleg tud-e kapcsolódni valamilyen módon a laptopodhoz.

Érdemes most átgondolnod azt is, hogy a következő hallókészülék váltásodkor olyan modellt válassz, amelyikre ilyen helyzetben is támaszkodhatsz!

A vezeték nélküli technológia valóban csúcstechnológia, én is így hallgatok zenét, így nézek filmet, tényleg elképesztő, milyen tiszta, erős hangot képes továbbítani a hallókészülékbe! A telefonálás, a videofonálás is sokkal érthetőbb és könnyebb lesz így! Itt írtam is róla bővebben!

Találd meg a számodra legtökéletesebb megoldást!

Lehet, hogy neked is a fejhallgató segít? Szerezz be egy jó minőségűt! Feliratozás segítene? Kérj írótolmácsot, vagy próbálj ki néhány feliratozó alkalmazást! (Itt összegyűjtöttem néhány hasznos alkalmazást, ami jól jöhet. ) Ne érezd azt, hogy bármilyen ötlet, ami felmerül benned, hogy talán megkönnyítené a dolgod, az furcsa. Próbáld ki! Maximum nem válik be.

Kérj külön hívást a tanárodtól!

Sokkal jobban lehet szájról olvasni, ha jobb a kép, csak egy személy van a túloldalon, és nagy a kép, amit látsz belőle! Éppen ezért, akár beszélj a tanároddal külön, ha nagyon elvesztél, egy átbeszélős hívás is sokat segít abban, hogy helyére kerüljenek az információk a fejedben! Gyakori probléma, hogy rossz a kép, ilyenkor érdemes lehet kipróbálni más alkalmazást is, például a Facebook Messengeren is tök jól működik a videóhívás, én azon szoktam beszélgetni anyukámmal. Sose volt rá panaszom. Jó, ha a neted is hasít, akkor a kép és a hang is jobb, érdemes szolgáltatót/csomagot váltanod erre az időszakra, ha megteheted.

Jelezd, ha nem jó a kamerakép!

Természetes, világos fények, jó szög – ennyi kell a jó szájról olvasáshoz. A félhomály és a tokanézet nem fogja megkönnyíteni a dolgod, így szánj energiát arra, hogy kérd a többiektől, hogy erre figyeljenek!

Nem utolsósorban pedig mindig jelezzétek, ha valami nem jó, és kérdezzetek, ha máshogy nem, akkor cseten, akár óra alatt is, vagy úgy, hogy ráírsz az osztálytársadra privátban.

Mit gondolok én?

A fentieken túl az lenne a legjobb, ha a valós idejű feliratozás alap eszköze lenne minden olyan alkalmazásnak és programnak, ahol videó hívás történik, vagy lenne írótolmács (amit egyébként kérhetsz). Nyilván a real time feliratozás még nem 100%-osan megbízható és nem tökéletes, de reméljük, egy nap az lesz. Az jelentősen megkönnyítené a dolgát minden hallássérült hallgatónak. De most még az sem alap, hogy mindenkinek profi kamerája és hangtechnikája legyen, tehát azt gondolom, hogy igyekezzünk megoldani a helyzetet úgy, ahogyan tudjuk.

Az összetartás és egymás támogatása az, ami most fontos.

Van ötleted, hogyan boldogulnának jobban a hallássérült diákok a távoktatásban? Írd meg nekünk facebook üzenetben, vagy csatlakozz a Halitalisok- Itt senki sem mondja, hogy semmi! nevű zárt csoportunkba, és meséld el a tapasztalataidat, hátha segítesz vele másoknak, vagy éppen mi Neked! (A csatlakozáshoz nagyothallónak kell lenned, és bele kell férned a 17-30-as korosztályba.)