Pici, törékeny lányt pillantok meg a Déli pályaudvar aluljárójában. Kopcsándi Dzsenifer égnek álló, szinte fehérszőke haja frissítően hat a fővárosi forgatagban. Miközben sétálunk, elszántan húzza maga után a görgős
Közeleg a Karácsony, vele együtt pedig a családi összejövetelek időszaka is. Nálunk, emlékszem, gyerekkoromban megtelt a mamáéknál a ház. Emlékszem a szobára, ahogyan a karácsonyfa fénye beragyogta mindenki arcát.
Nem, ez nem egy panaszkodós poszt lesz, csak összegyűjtök néhány #HallássérültProblémát, amivel biztos ti is szembesültetek már. Nem olyan egetverő gondok ezek, sőt, néhol még viccesek is. Igaz, néha
Hallássérültként kaptam már olyan kérdéseket és megjegyzéseket az emberektől, amelyek kicsit megleptek vagy meghökkentettek. Emlékszem, amikor legelőször szegeztek nekem ilyen kérdéseket, akkor lefagytam, és nem tudtam, mit reagáljak. Aztán
Néha megkérdezik, hogy szeretnék-e hallani. Mindig azt mondom, hogy nem, nekem már megvannak a saját hangjaim, és ezeket nem szeretném lecserélni, mert szeretem őket úgy, ahogy vannak. Meg ugye
Sokan, ha meghallják, hogy valaki hallássérült, akkor rögtön előtör belőlük a sajnálkodó troll, pedig nem kéne. Igazán. Főleg, hogy mi, hallássérültek alapjáraton szeretünk hallássérültnek lenni, mert a személyiségünk része.
Én szeretem, hogy tudok szájról olvasni. Igaz, hogy fárasztó egész nap a szájról olvasásra támaszkodni, de számtalan szépsége van, ami hiányozna, ha nem lenne. Ilyen például az, hogy néha
Bonnie Poitras Tucker könyve a hallássérülésről pont jókor került a kezembe. Minden sora balzsam volt az akkori sajgó lelkemnek, és segített helyre rakni néhány dolgot a hallássérülésemmel kapcsolatban. Bonnie
Felnőtt koromban, amikor végre megértettem a hallássérülésemmel való viszonyomat, és el tudtam helyezni magam a hallók és hallássérültek világában, azt is megértettem, hogyan éltem meg gyerekként a Karácsonyaimat. Tudjátok,
Tudod, én annak idején azért kezdtem el írni a Szájkóder blogot, mert rengeteg kérdés és feldolgozatlan feszültség volt bennem a hallássérülésem kapcsán. Azóta rengeteget írtam magamról, először privátban, magamnak,