Szakáll Urak és én – borotvaharcok a hallássérültek fürdőjében

Soha nem felejtem el azt a napot, amikor a férjem bejelentette, hogy ő most aktív szőrnövesztésbe kezd. Az arcán. Egyből röhögni kezdtem, hogy jó vicc, erre fel lehetne húzni egy jó kis sztorit, hogy a szájról olvasó hallássérült, meg a bajszos pasija. Azok lennének csak a kalandok! Aztán rájöttem, hogy nem viccel.

Szakáll Urak és én – borotvaharcok a hallássérültek fürdőjében

Forrás: Pexels

Gyorsan át is pörgettem a fejemben, hogy milyen kínos helyzetekbe kerültem már Szakáll Urakkal. Pedig eskü, nincs nekem bajom a szakállakkal, mert szépek, karakteresek és különlegesek, némelyik mókás, csak éppen nem mindegyik szájról olvasás-barát.

Rozmárbajusz

Egyszer a gyakorlati helyemen ült mellettem a szerkesztőségben egy férfi, akinek szerettem a cikkeit. Már önmagában emiatt örültem volna, ha tudunk pár szót váltani, de hibádzott a kommunikációs egyenletünkből egy elem: az olvasható szájkép.

Biztosan ismeritek azt a bajuszt, amelyik függönyként esik a beszélő szájára, csupán a száj alsó negyedét láttatva. Kócosan, mint a drótkefe, ami már megszolgálta a maga idejét. Én csak rozmárbajusznak hívom.

És akkor képzeljétek el azt a szívszaggató pillanatot, ahogyan az általam rajongott példakép felém fordul és elkezd beszélni. Hozzám. És én nem értem.

Nézem, ahogy ugrál mókásan a bajsza az arcom előtt. Nézem, nagyon nézem. De nem értem.

Szakáll Urak és én – borotvaharcok a hallássérültek fürdőjében

Forrás: Pexels

Kínos a csend. Arra gondolok, hogy valamit csinálnom kellene, de nem tudom mit. Soha nem voltam még ilyen helyzetben. Aztán Rozmárbajusz Úr feladja, és mosolyog egyet rám. Látom, mert felkunkorodik a bajusz két széle. Mosolygok én is.

A gépre meredve azon gondolkozom, hogy vajon mennyire venné sértőnek, ha elmókáznám a helyzetet, és megkérném, hogy fésülje oldalra a bajuszát.

Ma már meg merném tenni.

Kefebajusz

Ő is éppen olyan, mint Rozmárbajusz Úr, csak ő szög egyenesre vágja a bajusza alját. A régi partvisok vége jut eszembe róla. Mikor beszél hozzám, akkor ringanak a szálak, mint a nehéz függöny. Csak erre bírok koncentrálni, a mozgásra.

Esélyem sincs megfejteni a szavakat, amik onnan jönnek.

Eszembe jut Kefebajusz Úr a buszmegállóból, a főorvos a kórházból, meg a röntgenes. De ilyenje volt az egyik ismerősöm apukájának is. A fia fordította le mindig, hogy mit mondott az apukája.

Cikázó szemmozgás, rogyasztott térd. Az szokott néha segíteni, ha egy Kefebajusz Úrral találkozom. Belesek a szájára alulról, hátha úgy jobban olvasható, amit mond.

Szakáll Urak és én – borotvaharcok a hallássérültek fürdőjében

Forrás: Pexels

Némelyikük gyorsan kapcsol, és felemeli a fejét, és úgy ismétlik újra, amit nem értettem. Viccesen néznek ki közben, mert olyan, mintha az égnek beszélnének,

de én hálás vagyok nekik ezért.

Mikulás bajusz

Emlékszem, a Mikulást is vegyes érzésekkel vártam gyerekkoromban. Vágytam a csoki ízére, vágytam az izgalomra, ami akkor járt át, ha befordult az ajtónkon. De féltem tőle, hogy nem értem, mit fog mondani.

Nem értem majd, mit kér, melyik verset mondjam el neki. Nem értem azt sem, mit mond, jó gyerek voltam-e szerinte.

Persze, anyu elismételte, amit mondott, de volt bennem azért egy ilyen érzés. És ez a nyári Mikulásoknál is megmaradt.

Mert a nyári Mikulások azok, akik torzonborzra hagyják nőni a bajszukat és a szakállukat. Csak az övék nem fehér, hanem szőke, fekete vagy barna, esetleg vörös. És szintén nem látszik a szájuk.

Szakáll Urak és én – borotvaharcok a hallássérültek fürdőjében

Forrás: Pexels

A tökéletes hallássérült kompatibilis szakáll

Szóval, értitek, miért nem díjaztam, hogy az uram is rászánja magát a szőrnövesztésre. Érthető, hogy az első reakcióm az volt, hogy ez nálam válóok. (irónia) Azt is hozzátettem, hogy ha így tesz, akkor nem garantálom, hogy egyszer éjjel nem lepem meg váratlanul gyanta-merénylettel. (irónia)

Végül aztán, mert láttam, hogy számára szomorú lenne az élet bajusz nélkül, azt mondtam, bánom is én, növessze széltébe-hosszába, ahogy akarja, csak az hallássérült kompatibilis legyen!

Mert van ilyen is ám! A tökéletes halláskompatibilis szakáll ugyanis

  • nem lóg rá a szájra egy oldalról sem,
  • időben vissza van vágva,
  • és nem árt, ha nem szúr nagyon, ha már a férj viseli.

A válóperes ügyvédet megúsztuk.