Én pedig, mivel közel 100%-osan támaszkodom a szájról olvasásra, meg vagyok lőve orvosi helyzetekben, mert nem értem, mi történik. Nem tudok mindenhová egyedül menni, sokszor piszlicsáré ügyekben is a férjemnek kell elkísérnie, ha nem akarom, hogy félreértések sorozata miatt sikertelen legyen az ügyintézés.
Egyrészről ez azért is olyan rossz érzés, mert 31 évesen újra azt élem meg, hogy gyerekszerepben vagyok sok helyzetben. És az sem jó érzés, hogy extra terhet pakolok rá a férjemre.
Amikor elkezdtük a terhesgondozást, hirtelen kellett sok helyre mennünk: háziorvoshoz, nőgyógyászhoz, védőnőhöz, vérvétel miatt a laborba. Új volt nekünk ez a helyzet kommunikációs szempontból, így érthető, ha rögtön az elején szembesültünk azzal, hogy nem jó kommunikációs stratégiával indultunk neki.
