,,Néha úgy érzem, nincs energiám még egyszer visszakérdezni, hogy miről is van szó, egy társas összejövetelnél. Ilyenkor úgy érzem, jó lenne, ha lenne egy transzparensem, amit csak meg kéne lóbálnom időnként, hogy hahó, én amúgy hallássérült vagyok…”
Talán a hallássérültekre igaz leginkább, hogy ha nem kapják meg ezeket az alapvető figyelmességeket, akkor jobb, ha lecserélik a baráti társaságukat. Enélkül az oda-vissza működő alkalmazkodás nélkül elsorvadunk.
