3 tipp, hogy jobban menjen a beszédértés, mint eddig!

Ha kimondom, hogy hallás utáni beszédértés, akkor tíz emberből kilenc így néz rám, hogy az meg mi? Nem ugyanaz, mint hallani? Meg egyáltalán, nekem most ez van, vagy nincs? Fejleszthető? Mikor? Meddig? Hogyan? Erről tervezek most írni, mert úgy látom nagy a köd ekörül a téma körül.

A hallás utáni beszédértés azt jelenti, hogy értem is, amit hallok. (Ez a magyarázat általában nem szokott elég lenni.)

Hogyan hallok?

Gyerekkorom óta úgy hallok, hogy bár hallom a világ hangjait bizonyos fokig, nem mind hordoz számomra információt: irányt, távolságot, plusz adalékot a helyzetemről, vagy arról, mi történik körülöttem. Van, hogy hallok egy hangot, de nem tudom, hol van a hangforrása, vagy mi az.

Legutóbb például egy madárhangot csak azután tudtam beazonosítani, hogy a konkrét madár csőrének a mozgását is követtem. ( Csőrről olvasok! Haha!)

Vagyis, tulajdonképpen zajongó káoszként hallom a világot, ami tele van hangokkal, de nincs meg a helyük. A környezet hangjait viszonylag hamar meg lehet ismerni, hiszen, ha egyszer megismerkedek egy új hanggal, akkor már nagy eséllyel felismerem legközelebb is. Izgalmas egyébként úgy élni, hogy mindig jönnek új hangok, kaland a javából! Legutóbb például a kakukkot hallottam meg és a tücsökciripelést.

3 tipp, hogyan fejlesztheted a beszédértésedet!

Forrás: Unsplash

A beszéd kicsit más tészta

Nehezebb. Nagy eséllyel felismerem, ha valaki beszél hozzám, akkor is, ha nem látom. Nevezzük megérzésnek, meg a beszédnek is megvan a maga sajátossága, ha hallom, még ha mindenkié másképpen is hangzik. A szavak azonban csak akkor nyernek értelmet, ha valakinek a szájára nézek. Ezért nincs hallás utáni beszédértésem. Nekem látás utáni van ( ahogy szoktam mondani).

Miért nincs hallás utáni beszédértésem?

Azért, mert súlyos fokú, idegi hallásvesztésem van. Még hallókészülékkel sem tudták gyerekkoromban visszaadni a beszédértéshez szükséges hallást. Így aztán kompenzálni kezdtem, és ekezdtem támaszkodni a szájról olvasásra. A fejlesztések során sem fejlesztették kifejezetten a hallásfigyelmem, arra nem emlékszem miért – más volt a módszer, nem reagáltam jól a próbálkozásokra?

Vannak ilyen általános tények, mint hogy a vezetéses típusú halláscsökkenést, ha korrigáljuk hallókészülékkel, akkor a beszédértés javul, illetve visszatér. Ez az arány az idegi típusú hallásveszteségnél alacsonyabb.

Sokat számít a korai fejlesztés időben való megkezdése, és hogy ne csak a beszédfejlesztésen legyen a hangsúly, hanem a hallásfigyelem fejlesztésén is. A hallásunkra való támaszkodást is tanulni kell, hiszen nyilván könnyebb a vizuális csatornára támaszkodni.

Azonban az, hogy ki mennyire támaszkodik a szájról olvasásra, egyénenként – hallásállapottól, hallókészüléktől, hallássérülés diagnosztizálásától, fejlesztéstől függően – eltérő. A szájról olvasás is egy készség. Ahogy a matek sem mindenkinek megy olyan jól, úgy a szájról olvasásra is vannak fogékonyabbak és kevésbé fogékonyabbak. Én elég profinak tartom magam belőle, mert a spontán integráció (gyógypedagógiai segítség nélküli integráció) során rá voltam kényszerülve, hogy szájról olvassak.

3 tipp, hogyan fejlesztheted a beszédértésedet!

Forrás: Unsplash

Ez idővel változott

Még mindig szájról olvasok, enélkül nem boldogulnék, de tudatosan dolgozom azon, hogy javuljon a hallás utáni beszédértésem. Egyszerűen csak azért, mert könnyebbé válik számomra a kommunikáció, ha a hallásomra is tudok támaszkodni valamennyire: kevésbé fáradok el a mindennapokban.

Először a másokkal való együttélés – kollégium, párkapcsolat – vettem észre, hogy ha elég ideje élek együtt valakivel, annyira megismerem a hangját, hogy akkor is megértek részleteket abból, amit mond, ha nem nézek rá. Ekkor jutott eszembe anyukám, aki próbálkozott időnként azzal gyerekkoromban, hogy a hátam mögött, közel a fülemhez mondott szavakat, hogy mondjam vissza. Nem túl nagy sikerrel. De én ezt elkezdtem fiatal felnőttként tudatosan használni.

Ne nézz mindig a másik szájára!

Az emberi agy csodálatos! Ha tréningezed, ingerhez juttatod, sok dolgot képes megtanulni! Ha kiiktatod a szájmozgás látványát, és próbálsz anélkül rájönni, hogy mit mondhatott a másik, akkor elkezded erősíteni azt, hogy a hallásodra támaszkodsz.

Eleinte a férjemmel próbáltam ezt ki. Nem néztem oda rögtön, ha beszélt hozzám, és mindig visszakérdeztem, hogy azt mondta-e, amit értettem. Ez idővel egyre jobb lett, bár annyi félrehallásom is volt, hogy arról elkezdtünk listát vezetni.

Újabb mérföldkő volt az, amikor a legújabb hallókészülékem megkaptam: profi hallásgondozással, beállításokkal, és erősítéssel.

Ekkor fokozatosan javult a helyzet. Érdemes hallókészülékváltáskor az új hallókészüléket ezzel a szemmel is kiválasztani. Én azt gondlom, a beszédértés fejlesztésének lehetősége – ha minimálisan – mindig ott van valahol. Nekem is eltartott 28 évig, míg megtapasztaltam az első ilyen élményem.

3 tipp, hogyan fejlesztheted a beszédértésedet!

Forrás: Unsplash

Hallgass rádiót

A rádió a legjobb eszköz a beszédértés tréningezésére. Bármennyire is szeretnél, nem tudsz csalni, odanézni, mert nincs szájmozgás, amit figyelhetnél. Először valószínűleg olyan szavakat fogsz felismerni, amelyek logikusan adják magukat – ha tudod, mi a téma, amiről beszélnek. Nálam ez úgy kezdődött, hogy a kocsiban a férjem mindig mondta, hogy épp miről van szó a rádióban, és a logikám felismerte azokat a hangsorokat, szavakat, amelyek illettek a kontextusba.

Ez nem is olyan meglepő dolog, a szájról olvasás is így működik: az agy szupergyorsan kitölti az üres hézagokat, amit nem tudtunk leolvasni a beszélő szájáról.

Később már anélkül is felismertem egy-egy szót, hogy tudtam volna, miről van szó éppen. Így aztán a hosszú autóutak alatt a tudatos figyelem a rádióra egyfajta időtöltő program lett.

Nézz sorozatokat!

A színészek artikulációja és beszéde a legtisztább – legalábbis az én fülemnek és a szememnek. Ezért szeretek sorozatot nézni akkor is, ha idegen nyelven szeretném a szájról olvasást gyakorolni, és ezáltal az idegen nyelvet hallgatni is, meg akkor is, ha csak a beszédértést szeretném fejleszteni. Ez utóbbinál nem nézek oda időnként a színészek szájára.

Nyilván ez nem működik mindenkinél, de ha nekiállnál, és szánnál rá időt, akkor ezekkel érdemes tenni egy próbát. Nekem ezek sokat segítettek. Nem azt mondom, hogy fényévet ugrottam, de a kis változás is sokat számít.

Éljetek vele!

Újabb 9 félrehallás, ami nélkül a világ szomorúbb lenne

Mostanában, talán, mert az ősz nem hajlandó tudomásul venni, hogy hidegebbre kellene váltania, és makacsul ragaszkodik a nyárhoz, én sem működöm teljesen maxon. Ez leginkább abban nyilvánul meg, hogy szétszórt vagyok, és a szokásosnál is többször hallok félre dolgokat, illetve nem hallok meg hangokat, amiket egyébként meg szoktam. Olyannyira, hogy úgy gondoltam, ideje ismét összegyűjteni néhány oldalremegtető félrehallást és nem meghallást.

Egy csokornyi félrehallás van ebben a cikkben is, most azonban belevettem néhány olyan helyzetet is, amikor abból adódik egy kis kalamajka, hogy nem hallunk meg valamit. Azért ilyen szituációból is van jó néhány tapasztalatunk, mondhatni a kezdetektől végigkíséri az életünket a dolgok meg nem hallása.

Újabb 9 félrehallás, ami nélkül a világ szomorúbb lenne

Forrás: Pexels

Talán az első ilyen emlékem az, amikor értetlenül ülök a padban matekon, mikor kaptam egy rossz pontot, mert nem készült el a házim. Meg mertem volna rá esküdni, és feltenni az összes könyvemet arra, hogy nem volt semmiféle házi matekból tegnapról. Ekkor kezdtem kapizsgálni, hogy én bizony néha nem hallok meg dolgokat. Ami amúgy nem feltétlenül rossz.

Mert könnyebb az élet, ha nem hallod az emberek minden egyes megnyilvánulását: alacsonyabb marad a vérnyomásom, kevesebbet fáj a fejem, és nehezebben borul fel a lelki békém.

Azt ismét csak nehéz volt megtanulnom, kinek és mikor mondhatom teljes nyugalommal, hogy én valamit nem hallottam. Mert van, aki nem hiszi el. Nem hiszi el, mert csak meg akarom úszni a rossz pontot, mert csak kamuzok, mert egyszerűbb, meg amúgy is csak szelektív a hallásom, és azt hallok meg, amit akarok.

Volt több olyan helyzet is, amikor én voltam a szenvedő alanya annak, hogy valami nem jutott el hozzám:

  • lemaradtam valamiről (sok mindenről),
  • hülyének néztek, mert ismételtem valamit, amit azt hittem, senki nem mondott még,
  • megijedek, mert nem hallom, hogy történik körülöttem valami,
  • nem csináltam meg valamit, mert nem tudtam, hogy meg kell.

Ez így elég kevésnek tűnik, de ha levetítjük, hogy mennyi ilyen helyzet adódik munkahelyen, iskolában, szülőként és úgy egyáltalán a hétköznapokban, akkor azért az nem kevés.

Újabb 9 félrehallás, ami nélkül a világ szomorúbb lenne

Forrás: Pexels

Aztán ott voltak azok a helyzetek, amikor mások szenvedtek miattam:

  • kizártam a családot a házból,
  • valaki beszorult valahová, ahonnan jóval később jutott ki, mert nem hallottam meg, hogy segítséget kér,
  • elmondtam valamit, mert nem tudtam, hogy nem szabad,
  • nem tudnak szólni utánam, ami sok kellemetlenséget okoz.

Mindezek ellenére a dolgok meg nem hallása elég király dolog. Nem mondanék le róla. Sok vicces helyzet alakul ki csak azért, mert nem hallok meg valamit, és ezek általában mindig előkerülnek a családi beszélgetések idején, és jókat nevetünk rajtuk. Nem hiszed el? Akkor olvass el néhány sztorit!

#1

Amikor azt mondják, hogy kapsz csokit ( mert amúgy brutálisan édesség hiányod van ), örülsz mint egy ötéves kislány. Majd kapsz szotyit, és csak úgy néznek, hogy most mi van ? Az elöbb még örült, hogy “csokit” kap.  Avagy nem mindegy, hogy csoki, vagy szotyi….

#2

Párbeszéd az egyik ismerősömmel.

– A Balatontól fertőzést lehet kapni.
– Milyen szerződést?

#3

Kicsit beteg voltam, így pihisebb napot tartottam. Egyszer csak gondoltam egyet, hogy lezuhanyzom, amilyen meleg van (nyár volt). Mindenhol bezártam az ajtót, egyedül voltam otthon. Párom három órával későbbre ígérte magát haza, így a megfigyelő rendeszeremet takarékra állítottam. Zuhanyzás után lépcsőn baktattam lefele emeletről, egyszer csak SWUMMM, elsüvített a fejem mellett egy poháralátét. Én meg megijedtem, és sikítottam egy nagyot.

Párom előbb hazaért, nem tudott hogy szólni, mert ugye nem hallom, és úgy gondolta, ha kidob egy poháralátétet a nappaliból, akkor veszem az adást, hogy itthon van. A terve az volt, hogy észreveszem, hogy a padlón van az alátét, és akkor gyanút fogok, hogy itthon van. Hát, nem jött össze.

Újabb 9 félrehallás, ami nélkül a világ szomorúbb lenne

Forrás: Pexels

#4

Családot vártuk ebédre, nagyban főztünk, párom mondogatta, miket vegyek elő.

-Fog még kelleni chayenne bors, chili, só…

-Milyen selyem bors?

#5

Sokadik randi, már nagyon érett a csók, oda meg vissza voltunk egymásért, csak nem mertük meglépni. Végül a párom vett egy nagy levegőt bowlingozás közben, és megkérdezte, hogy megcsókolhat-e. Én pedig akkor pont nem rá néztem, hanem felálltam gurítás után, és a kérdésére nagy várakozós szemmeresztéssel válaszoltam, amit ő nemnek vett, és megkérdeztem, hozzunk-e innivalót, mert elfogyott. Végül aztán a csók is elcsattant a randi végén, de a mai napig felemlegeti ezt.

#6

Elkaptam társalgás közben egy mondatfoszlányt:

-…folyton csak ez a a káromkodás…

-Milyen kukorékolás?

(Lakótelepen voltunk, és nem értettem, hol kukorékolhat itt egy kakas.)

#7

Egyszer egyedül maradtam otthon télen, a család elment ismerősökhöz látogatóba. Nem volt bent a hallókészülékem, pihentem, olvastam az ágyamon. Egy idő után kezdtem kényelmetlenül érezni magam, mert sokáig elvoltak, de gondoltam, biztosan jól érzik magukat. Egyszer csak látom, hogy hó placcsan szét az ablakon. Először megijedtem, aztán odamentem megnézni, mi történik odakint. Kiderült, a kiscsalád egy órája kint fázik a hidegben, mert nem hallottam meg, hogy csengetnek, a telefonom lemerült, a kulcsot pedig itthon felejtették.

Újabb 9 félrehallás, ami nélkül a világ szomorúbb lenne

Forrás: Pexels

#8

Kertrendezéskor beszélgettünk anyuékkal, hogy mit kell csinálni aznap. Apu elment gyorsan bevásárolni, anyuval maradtunk.

-Seperd össze a leveleket, én levágom a sövényt. Nem tudod, apád hova tette a sövényvágót?

-Zellervágót???

#9

Egyszer egy barátom meglátogatott a lakásomon, és ahogy ilyenkor lenni szokott, elvonult az illemhelyre kis-nagydolgát végezni. Úgy 15 perc múlva gyanús lett, hogy még mindig nem jött vissza, és megnéztem, mi a helyzet, hátha rosszul van vagy ilyesmi. Akkor láttam, hogy a kilincs ráng, nem tud kijönni. Necces volt, mert a telefonját is kint hagyta a nappaliban nálam, úgyhogy az ajtó alatt átdugdosott papírokon beszéltünk, amíg ki nem szabadítottam. Mi a tanulság? Sose menj vécére telefon nélkül!

Újabb 9 félrehallás, ami nélkül a világ szomorúbb lenne

Forrás: Pexels