Hallássérült gyermek szüleiként az ember tolerancia-szintje is egyre alacsonyabb. A mindennapi kérdések mellett – nekem speciel – kevesebb türelmem van arra, hogy empatikusan kommunikáljak. Mindegy, hogy kinek milyen a világnézete, ezek a mondatok úgy terjednek, mint a nyárfa szöszei. Gondolkodás nélkül repülnek ki a szájakon. Legtöbbször komplett vadidegenek érzik úgy, hogy különböző terápiákat kell ajánlaniuk, vagy leszegényezik a gyerekemet, mert azt a választ kapják a kérdésükre, hogy sosem fogja kinőni a hallássérülést. De ne higgyük azt, hogy ez korlátozódik a gyermek hallásállapotára, a múltkor a gumicsizma használatáért szóltak éppen meg.
