,,S ekkor döbbentem rá, hogy nem vagyok egyedül.” – Kovács Ági vendégposztja

Nem tudtam, mit tegyek, vagy mondjak. Olyan jó érzés volt a sorstársaimmal lenni. Végül azonban, mint a lufi, kidurrant a dolog. Valahogy nem éreztem jól magam a társaságukban. Gondolom, azért, mert nem tudtam beszélgetni velük igazán. De nem baj, legalább most már tudom, hogy vannak még rajtam kívül is hallássérültek.