Amikor még nehezen tudtam kapcsolódni a környezetemhez, és keveset hallottam a környezetemből, sokkal több időt töltöttem magammal, a saját fejemben: fantáziáltam, elképzeltem, mit csinálnék, gondolkodtam. Ezt az elmélyülést nagyon szerettem, sokáig nagyon erősen meg is maradt, amíg a hallókészülékem nem lett elég erős ahhoz, hogy a hangok, zajok elnyomják a gondolataimat.
