Az egyik félelmem, hogy nem veszem észre, ha Dani sír, alaptalannak bizonyult. Éjjelente a párom keltett, szólt, de sokszor megéreztem, hogy Daninak szüksége van rám, és felkeltem magamtól. Hasonlóan, mint amikor mg dolgozóként vagy egyetemistaként annyira féltem, hogy elkések valahonnan, hogy magamtól felkeltem az ébresztő óra előtt. Nagyon érzékeny voltam a fiam rezdüléseire, mozgására, és a hangjaira, amiket hallottam.
