Amikor már tényleg komoly téma lett az, hogy “járni kéne” valakivel, biztos voltam abban, hogy ha járni fogok valkivel, akkor annak tuti lesz valamilyen “heppje”.
Nem úgy tekintettem rá, hogy az a valaki fogyatékkal élő lesz, hanem, hogy lesz valami, amivel kilóg a társadalom átlagemberei közül. Akkoriban valahogy így fogalmaztam meg magamban azt, hogy más vagyok.
