Aztán szépen lassan megtanultam magam elfogadni, és ebben a humorom, az öniróniám és a fekete humor is sokat segített. Vicceltek a hallásommal? Rátettem még egy lapáttal. Beállt a kínos csend? Bedobtam egy hallássérült poént. (Nem is értem, miért nincs ilyen vicckönyv, komolyan.) De poénkodtam akkor is, ha szomorú voltam, ha dobtak a fülem miatt, de gyakran egyszerűen csak nem bírtam befogni, és jött belőlem egy szóvicc.
