Puha Andrea
Születése óta hallássérült, így fő küldetése a hallássérüléssel élők támogatása. 2013-ban kezdett blogolni a hallássérülést övező tabutémákról, ezt jelenleg az Alapítvány blogján teszi. A Csendetlenkedő tábor és a Hali-tali tábor ötletgazdája, és hisz egy akadálymentesebb, szebb jövőben!
A hallássérülésem nem egy eltitkolható dolog, ha megjelenek egy társaságban, mégis rendszeresen előfordul, hogy az emberek bizonytalanok abban, hogyan álljanak hozzá.
Az emberek általában feszengenek, és nem tudják, hogyan kérdezzenek rá, hogy hallássérült vagyok-e. Látom az arcukon, hogy bizonytalanok, nem tudják, hogyan álljanak hozzám, mit kérdezzenek, egyáltalán kérdezzenek-e. Mit mond erről az etikett? Hogyan csinálhatod ezt jól? A kulcsszó szerintem: az őszinteség és a nyitottság.
Miért félsz rákérdezni?
Én világéletemben lazán vettem ezt, nekem természetes dolog volt arról beszélni, hogy hallássérült vagyok de tolakodni, magamtól előhozakodni a témával nem szoktam és nem is szerettem, mert féltem attól, hogy csak terhelek vele másokat. De ha kérdeztek, mindig örömmel válaszoltam. És ez így van ma is.
Tiniként számomra mindig vízválasztó volt az, hogy valaki kezdeményezett-e felém. A legjobb ismerkedések nálam mindig úgy indultak, hogy este, amikor nem tudtam már szájról olvasni a társaságban, elnémultam, és igyekeztem a sötétből kiolvasni, hogy mi történik. Aztán mindig érkezett hozzám egy világító telefon, rajta egy sms-be írt üzenettel.
Miért vagy csendben?
Általában mindig ez volt az első kérdés, és ebből kerekedtek írásban hosszú beszélgetések úgy, hogy adogattuk egymásnak a telefont. Imádtam.
És nagyon szerettem és becsültem azokat az embereket, akik megtették ezt az első lépést.
Szóval, én arra biztatnálak, hogy mindig legyél bátor kezdeményezni, mert semmi bántó nincsen abban, hogy rákérdezel a hallássérülésre, vagy az abból fakadó feltűnő dolgokra, sőt! Hálásak vagyunk azért, mert kíváncsi vagy ránk. Azért is, hogy mesélhetünk.
Forrás: Unsplash
Mire figyelj?
Arra, hogy hogyan kérdezel. Soha nem a kérdés a bántó, hanem az, ahogyan kérdezik. Nagyon érzékenyek vagyunk a mimikára, metakommunikációra, és mivel a hallásunk nem olyan jó, kicsit jobban kiismerjük az embereket is. Megérezzük, ha valaki nem őszinte érdeklődésből fordul felénk, hanem csak csevegési ürügyként használja a hallássérülésünket, amitől a kérdések is bántóvá válnak.
Ne legyél szarkasztikus, ne kíváncsiskodj udvariatlanul, és ugyanez érvényes a poénkodásra is. A hallássérüléssel viccelődni egyáltalán nem tilos, ha mögötte jó szándék és kedves ugratás áll!
Mikor illik megkérdezni?
Szerintem erre nincsen semmilyen szabály. Bármikor megkérdezheted, csak figyelj arra, hogyan teszed! Az számomra is rém kellemetlen, amikor sok ember előtt, hangosan szegeznek nekem kérdéseket a hallásommal kapcsolatban. Tehát mindenképpen személyesen, a hallássérült személyhez odalépve tedd fel a kérdéseidet, diszkréten, úgy, hogy csak ti ketten halljátok.
Ne sértődj meg, ha falakba ütközöl!
Tudnod kell, hogy a hallássérülés tudatosítása, feldolgozása, elfogadása és felvállalása is egy folyamat. Mindenki máshol tart ebben, és ettől is függ, hogy mennyire szívesen beszélgetnek a hallássérülésükről. Van, akiben sebeket tépsz fel a kérdéseiddel, mások még nem állnak készen más emberek előtt beszélni róla, megint mások pedig örülnek, ha kérdezel.
Éppen ezét előbb mindig kérdezd meg, hogy kérdezhetsz-e a hallássérülésével kapcsolatban?
Ha a válasz igen, akkor hajrá! Ha viszont nemleges, akkor ezt mindenképpen tartsd tiszteletben!
Forrás: Unsplash
Mit kérdezz pontosan?
Bármit, csak az őszinte érdeklődésből jöjjön. De ha nem vagy a kérdések királya, akkor itt van néhány alapkérdés, ami segít belendíteni a beszélgetést köztetek:
- Születésed óta vagy hallássérült?
- Hogy éled meg azt, hogy hallássérült vagy?
- Milyen a hallásod? Hogyan hallasz?
- Ismered a jelnyelvet?
- Mindig a füledben van a hallókészülék?
- Ha kiveszed, mennyire hallasz?
- Vannak hallássérült barátaid?
- Integráltan tanultál?
- Hogyan tudok segíteni, hogy jól érts?
Ezek mentén már bőven lesz miről beszélgetnetek, és hát ne feledkezz meg arról sem, hogy egy hallássérült személy nem csupán a hallásállapotától lesz izgalmas, hiszen az csak a személyiségének egy apró része. Kérdezd őt a hobbijáról, munkájáról, céljairól is!
Ezt a cikket elsősorban hallóknak írtam. Azoknak, akik szeretnének nyitni a hallássérültek felé, de bizonytalanok abban, hogyan tegyék meg az első lépést! De ha hallássérültként tévedtél ide, és kerültél már tapintatlan kérdések kereszttüzébe, akkor oszd meg ezt a cikket, hogy minél többen tudjanak arról, hogyan érdemes beszélgetniük veled a hallássérülésedről!
Meséld el, Te milyen kérdéseket kaptál eddig!
Van egy zárt csoportunk Facebookon, ahová te is csatlakozhatsz, ha 17-30 év közötti hallássérült vagy. Azért érdemes csatlakoznod, mert:
- közösséget találsz,
- akikkel évközben találkozhatsz is,
- és mert elsőként tudsz mindenről: a táborról, lehetőségekről, találkozókról, előadásokról.
A Halitalisok – Itt senki sem mondja, hogy semmi! néven találsz meg bennünket!
Várunk nagyon!
