Most, hogy a maszkok végérvényesen a hétköznapjaink részévé váltak, egyre több hallássérült ismerősömtől hallom, hogy mennyire küzdenek a hétköznapokban a beszéd megértésével. A maszk torzítja a beszédet, és lehetetlenné teszi a szájról olvasást is. Én ezt annyira nem élem meg, mert otthonról dolgozom, de aki bejár dolgozni, egyetemen tanul, az nem tudja kikerülni a kommunikációt. És ez engem pont annyira zavar, mintha a helyükben lennék.

Egészen pontosan akkor csapott arcon a valóság, amikor orvoshoz kellett mennem több alkalommal is. Volt olyan orvos, aki hajlandó volt lehúzni a maszkját arra a kis időre, amíg velem beszélt, természetesen mindenki máson fent maradt a maszk. De volt olyan orvos, aki nem. Ennél az esetnél a férjem is velem volt, rajta ilyenkor mindig ablakos maszk van, hogy tudjon tolmácsolni, meg egyáltalán mi egymással beszélni. Most is így volt. Az orvos beszélt, gyakran hosszan, a férjem pedig igyekezett szóról szóra visszamondani. Én pedig utána kérdeztem.

Később, amikor már otthon voltam, újra átgondoltam a történteket. Megfogalmazódott bennem, hogy ennek nem így kellene lennie. Mert hozzá vagyok ugyan szokva ahhoz, hogy a világ nem akadálymentes körülöttem kommunikációs szempontból, de eddig meg tudtam vele birkózni. Mindig is volt lemaradásom a világ dolgairól emiatt, de azt mindenféle kommunikációs stratégiával ki tudtam cselezni.

De a Covid 19 okozta járványhelyzet alatt átléptünk egy határt. Olyan mértéket öltöttek a kommunikációs akadályok a maszkok miatt, amihez már nem elég csak nekem tennem. És nem is érzem igazságosnak azt, hogy csak nekünk kell tennünk.

Forrás: Unsplash

Mert az egyszerű ügyintézéssel nincs gond. A kasszás rámutat a kijelzőre, hogy ennyit kell fizetni, vagy nincs-e annyi visszajáróm, meglobogtatja a szatyrot, hogy kérek-e. Én pedig többet beszélek, visszakérdezek, ha kb. sejtem, mit szeretnének mondani, valahogyan így:

Nem kérek táskát, ha azt kérdezte esetleg? Visszajáróm sincsen?

Vagyunk olyan talpraesettek szerintem, hogy megoldjuk az egyszerűbb eseteket, megoldom én is. Szívós vagyok, visszakérdezek, mutogatok, írok, elmondom, hogy szájról olvasok. De bizonyos helyzetekben ezt nem tartom elégnek és elfogadhatónak sem.

Orvosnál, munkahelyen, ügyintézésnél ez egyszerűen nem elég. Ott, ahol minden információmorzsa számít, ez nem elfogadható.

Pedig egyébként ezeket a helyzeteket is igyekszünk kezelni, ahogyan lehet. Én ha tudok, a férjemmel megyek, aki a fülem helyett a fülem, és tolmácsol. Ha nem tudom vinni, akkor marad a papír, toll, az Azonnali átírás alkalmazás a telefonon, illetve a jövőben úgy tervezem, hogy mindig lesz nálam egy-két új ablakos maszk, amit az igazán fontos alkalmakkor oda tudok adni örökbe a másiknak.

De ez nem tartható hosszú távon. Papíron nem lehet hosszan, mindent leírni. Sokáig tart. Az ablakos maszk nem olcsó, ha több darabra ruház be az ember. Az Azonnali átírás bosszantóan sokat hibázik, a férjemet pedig nem tudom mindenhová magammal vinni. Nem mellesleg kiszolgáltatottabbnak érzem magam, ha ennyire elveszítem az önállóságomat.

A helyzet az, hogy a legnagyobb segítséget hallóként Te adhatod!

Nem, nem gondolom azt, hogy mindenkinek le kellene vennie a maszkot, ha velem beszél. Ezt mindenki maga érzi, és teljesen megértem, ha valaki nem hajlandó levenni azt, soha nem is neheztelek rájuk emiatt. De pár dologgal tehetsz azért, hogy könnyebb legyen az életünk.

Vegyél egyetlen egy ablakos maszkot!

Az ablakos maszk óriási segítség nekünk! Látjuk a szádat, tudunk szájról olvasni. Tudom, hogy ellenérvként felvetődik benned, hogy biztosan kényelmetlen, párásodik, de hidd el, nekünk tényleg nagyon sokat számít, hogy mi van rajtad! A plexi folyékony szappannal vékonyan bekenve nem párásodik, de ha mégis, már az a szájkép is nagyon sokat számít, amit azon keresztül látunk!

Anyagilag sem mindegy, hogy nálad van egyetlen ablakos maszk, amit csak akkor kell felvenned, ha hallássérült ügyfeled van, míg nekem többre kell beruháznom, hogy osztogatni tudjam a rendkívüli kommunikációs helyzetekben.

Nem kell egész nap az ablakos maszkot viselned. Elég csak akkor, amikor hallássérült ügyféllel találkozol. Különösen azok részéről óriási segítség ez, akik olyan pozíciót töltenek be, ahol az információ nem átadható némi mutogatással: ha orvos vagy, hivatalban dolgozol, ügyfélszolgálatos vagy az önkormányzatnál, bankban, vagy bárhol, ahol sok ember megfordul.

Ha van hallássérült dolgozód, támogasd!

Gondolj csak bele, a kommunikációs nehézségek miatt duplaannyi energiát kell belefektetnie a munkába, mint eddig, pedig eddig is duplaannyit kellett neki! Könnyítsd meg az életét némi segítséggel:

  • Biztosítsd a kollégáknak az ablakos maszkot, hogy könnyebben beszélhessenek egymással!
  • Ha hallássérült dolgozód sok ügyféllel dolgozik, tedd láthatóvá számukra, hogy hallássérült dolgozóval beszélnek!
  • Tegyél ki tájékoztatót, amiben segíted a látogatókat, hogyan kommunikálhatnak jól hallássérült dolgozóddal!
  • Kérdezd meg őt, hogyan könnyíthetnéd meg a munkavégzését!
  • Részesítsd előnyben az írásbeli kommunikációt!

Hidd el, nagyon hálás lesz érte, és te is jól jársz vele, hiszen így teljes értékű dolgozóként számíthatsz rá! (Ebben a cikkben többet is írtam arról, mi minden nehézséggel szembesülhet a dolgozód, és hogyan segíthetsz neki a leküzdésben! )

Forrás: Unsplash

Írj!

Ha nincs nálad maszk, akkor egyetlen dologra támaszkodhatsz, ami nekünk érthető: az írásra! Például, ha orvos vagy, az elhangzottakat rögzítsd írásban! Az azonban fontos, hogy ha írsz, akkor ne “halló” stílusban tedd azt, ahogyan az egyetemisták is jegyzetelnek! Ne feledd, egy hallássérült nem hall mindent (vagy semmit sem hall), ezért nem felidézi a jegyzet alapján azt, amit mondtál. Ez fontos, mert ha csak egy gyógyszer nevet írsz fel, és az adagolását, akkor millió kérdése lesz utána, és zavarodottabb lesz, mint valaha:

  • Mire is kaptam ezt?
  • Mi van, ha nem jól értelmezem, amit felírt?
  • Reggel kell bevennem vagy este?
  • Meddig kell szednem?

Arra érdemes figyelned, hogy úgy írj, ahogyan mondanád. Egész mondatokkal.

Érzékenyítsd a környezeted!

Túl kevesen tudnak arról, hogy a hallássérülteket hogyan és milyen mértékben érinti a covid. Tegyél róla, hogy többekhez eljusson ez az információ! Minél többen tudnak róla, annál többen figyelnek oda az akadálymentesítésre.

Mesélj hát erről minden nap egy embernek!