Ha olyan szülő vagy, akinek a hallássérült gyermeke integráltan jár óvodába vagy iskolába, akkor belefuthatsz abba, hogy a gyermekedet kiközösítik a szűk közösségében. Valószínűleg fáj ezzel szembesülnöd, tehetetlennek érzed magad, és megfordul a fejedben az is, hogy kivedd a gyermeket a megszokott közegéből, és másik iskolában vagy óvodában próbáljatok szerencsét. 

Annyiféle ilyet olvasok. Amikor az osztály nem befogadó, amikor egy másik gyerek pécézi ki magának a hallássérült gyermeket, amikor a tanár ellenséges, vagy az óvónő tesz meg mindent annak érdekében, hogy a gyermek onnan elkerüljön. Tudom, hogy ez nem könnyű, sem szülőként végignézni és a tehetetlenség érzésével megküzdeni, sem gyerekként átélni. Tudom, mert én is voltam kiközösített gyerek. Ennek ellenére azt gondolom, nem mindig az intézményváltás az egyetlen megoldás, előtte még tehetsz pár dolgot a kiközösítés ellen, és segítheted gyermekedet aban, hogy könnyebben kezelje a nehézségeket!

Derítsd ki, mi áll a kiközösítés mögött!

Amikor észreveszed, hogy a gyermeked áldozattá vált a közösségében, valószínűleg az lesz az egyik első gondolatod, hogy biztosan a hallássérülése miatt vált céltáblává. Persze, az esetek egy részében ez is szerepet játszik. És itt nem csupán csak arról van szó, hogy ő nem hall, és ezért nem fogadják be őt. A hallássérülés számtalan módon befolyásolja gyermeked életét a hétköznapokban, az ő kis közösségében, amire lehet, nem is gondoltál.

Annak idején én például teljes bizonytalanságban éltem amiatt, hogy nem tudtam mi történik körülöttem, így aztán az én reakcióim is meglehetősen furcsák voltak az egyes helyzetekben.

Például zavart, hogy nem tudom, jól hallottam-e valamit vagy nem, és ezért inkább szó nélkül figyeltem, mert féltem megszólalni, nehogy valami butaságot mondjak, ami miatt furcsán néznek majd rám. Ugyancsak örökké lemaradtam mindenről – az aktuális pletykákról, cicaharcról, haragszomrád-történetekről, friss, hasznos információkról, ami sokat segített volna mondjuk feljavítani a jegyem egy tantárgyból. És ez csak néhány a sok közül, amire a hallássérülésem hatással volt.

És akkor ott volt az is, hogy én sem értettem sokáig, hogy miben is vagyok más, mint a többiek.

Mire van szükségem ahhoz, hogy önmagam tudjak lenni a többiekkel. Nem értettem, miért megy nekem a kommunikáció, a csevegés olyan nehezen. Mit is jelent az pontosan, hogy hallássérült vagyok, miért mondja mindenki azt, hogy nem hallok, miközben valamit azért mégiscsak érzékelek a világból? Alapvetően emiatt zárkózottabb voltam, és csak azok felé nyitottam, akik nyitottak felém. De nem szabad elfelejtened azt sem, hogy gyermeked önálló kis személyiség, aminek csak egy része az ő hallássérülése. Mire is gondolok itt? Arra, hogy a hallásvesztésétől függetlenül is vannak jellemvonásai, pozitív és negatív tulajdonságai, amelyek befolyásolják azt, hogyan kapcsolódik a többiekkel. Érdemes megvizsgálnotok azt is, hogy nincs-e esetleg valamilyen más, hallássérüléstől független oka annak, hogy őt kiközösítik.

• Lehet, hogy véletlenszerűen pécézték ki?
• Talán ő bántott meg valakit?
• Undok volt?
• Árulkodott?
• Kifecsegte más titkait?

Tudom, hogy rossz arra gondolni, hogy a gyermeked is hibás lehet ebben, de hé, ez teljesen normális! Hiszen még gyerek, most tanulja a szocializáció alapszabályait. Egyszerűen csak fogd fel úgy, hogy most azt kell megtanulnia, hogyan hagyja el egy-egy rossz szokását. Beszélgess vele tehát arról, hogy kivel barátkozik, miről beszélgettek, mit csinált, hol vette észre azt, hogy már nem akarnak vele úgy időt tölteni mint azelőtt.

Így kiderülhet, mi lehet a kirekesztés forrása, és elkezdhetitek közösen kijavítani a hibákat. Sosem késő ebbe belevágni!

Tanítsd nyitottságra, biztatsd kezdeményezésre!

Egy osztályközösség sokféle gyermekből tevődik össze. Még ha az őt kipécéző gyerekkel és az őt támogató gyerekek nem fogadják őt el, vannak az osztályban más gyerekek is, akikkel barátkozhat. Biztatsd őt arra, hogy nyisson feléjük, hiszen nem mindenki olyan, mint az őt szekírozó társai. Ha már csak egy barátot szerez, aki mellette áll, támogatja őt, vagy megvédi a rázós helyzetekben, akkor sokkal könnyebben fogja átvészelni a csatározásokat a kemény arcokkal, valamint így jobban békén is hagyhatják őt.

Nekem hatalmas segítség volt, hogy osztályon belül volt egy-két barátom, akikkel félre tudtam vonulni. Én minden nap arra vártam, hogy velük találkozzak, és nem az osztályommal.

Biztosíts számára sorstárs közösséget!

Ahogy fent is írtam, nem könnyű önmagadnak lenni, ha szűrt információt kapsz a környezetedből. Biztosíts a gyermekednek olyan környezetet, ahol abszolút felszabadultan tud megnyilvánulni, és ahol megtanulhatja, hogyan is működik ő egy befogadó közösségben. Nyilván a család is egy ilyen közösség, de még jobb, ha elviszed a sorstársai közé, ahol hozzá hasonló gyerekekkel tud együtt lenni. Számtalan előnye van ennek:

• kibontakozik a személyisége,
• megtanulja, mitől válik szerethetővé mások számára,
• megtanulja, milyen pozitív és negatív tulajdonságai vannak,
• lehetősége lesz látni magát kívülről, így megérti, osztálytársaiban milyen kép alakulhatott ki róla,
• megérti hallássérülésének lényegét,
• megerősödik az önbizalma.

Nekem sorstárs közösségem csak később lett, egyetemista koromban, de pontosan ezeket kaptam meg tőle. Általános iskolában pedig osztályon kívül voltak olyan halló barátaim, akik mellett tudtam igazán felszabadult lenni. A velük töltött időből tudtam feltöltekezni, és átvészelni a nehezebb napokat az osztályban.

Találj neki egy hobbit!

Mindegy, hogy mi az, csak szeresse! Ha jó művészetekből, írasd be egy szakkörre! Ha imád mozogni, hordd el edzésre! Ha túrázni szeret, küldd el erdei táborba! Nagyon sok jó hatása van egy hobbi űzésének, hiszen azon túl, hogy olyasmit csinál, amit szeret, hasonló gondolkodású gyerekek közé kerül, akikkel máris könnyebben alakít ki majd kapcsolatot. Emellett azonban sikerélményekre tesz szert, fejlődik a tehetsége, nő az önbizalma, és ezáltal a saját osztályában is bátrabban fog kiállni saját magáért, kevésbé fogja megviselni mások negatív kritikája, hiszen lesz már egy egészséges, határozott önképe. Nem utolsósorban pedig az elért eredményeivel kivívja majd osztálytársai elismerését, tiszteletét is.

Végső soron pedig sehol sincs kőbe vésve, hogy az osztályában kell megtalálnia a barátait, nem igaz?

Én írószakkörre jártam, ahol idővel pályázatokon indultam és nyertem is. Emellett pedig írni kezdtem a suliújságba is, és az egész iskolaolvasta az írásaimat, cikkeimet. Így, ha nem is lettem a suli népszerű diákja a visszahúzódó természetem miatt, az újságíró lány titulust kivívtam, ami sokat segített. Az már más kérdés, hogy addigra már kialakultak a barátságaim osztályon kívül is, így aztán annyira nem is érdekelt, iskolán belül mi az én megítélésem.

Építsd az önbizalmát!

A kiközösítés meglehetősen önbizalom romboló hatással bír, hiszen ha nem akarnak vele barátkozni, óhatatlanul is arra fog gondolni, hogy ő nem értékes, nem érdekes a többiekkel ellentétben. Éppen ezért fontos, hogy ahogyan csak tudod, építsd az önbizalmát! A hobbikeresés, az iskolán kívül kiépített barátságok, és a sorstárs közösség erre remek megoldás, de te is sokat tehetsz a magabiztosságáért dícsérettel és beszélgetéssel. Egy kirekesztett gyerek számára bonyolultak azok a játszmák, amelyek egy osztályközösségben zajlanak, így érdemes azokat átbeszélned vele, és közösen lefektetned alapelveket, amelyekhez tarthatja magát, vagy amelyekbe kapaszkodhat egy-egy incidens során. Ilyesmikre gondolok:

• Mindenki egyformán értékes, mindenki másban jó.
• Nem szabad bántani másokat, így ő már azért is értékes, mert nem teszi ezt úgy, mint a bántalmazói.
• Nem veszít a barátságukkal semmit, mert a bántalmazó gyerekek nem menők.
• Figyeljen inkább azokra az értékes emberekre, akik érdemesek a bizalmára és a barátságára.

Nekem mindig erőt adott az a gondolat, hogy egyszerűen csak meg kell találnom azokat az embereket, akikel jól érzem magam, mindenki mást hagyjak figyelmen kívül és kész.

Tanítsd meg azt is, hogyan állítsa fel a határait!

Jó taktika lehet ugyan az, hogy arra tanítod, ignorálja a beszólásokat és ne reagáljon rájuk semmit, mert akkor a bántalmazó osztálytársai elveszítik az érdeklődésüket, de nem minden esetben célravezető. Egyrészt ez nemcsak azt mutathatja a többiek felé, hogy lepattannak róla a bántó megjegyzések, hanem azt is, hogy egyfajta alárendelő szerepet vesz fel, aki eltűri, elfogadja, ami történik vele. Alapvetően háromféle módon reagálhat egy kirekesztett gyerek az őt ért piszkálódásra. Az alárendelő reakció az, amikor nem ellenkezik, feladja, beletörődik az őt ért atrocitásokba, de reagálhat agresszíven is, visszavághat, ami ugyancsak olaj a tűzre, hiszen még tovább gyűrűzik az indulat mindenkiben. A legjobb az, ha asszertíven kommunikál, szembeszáll a bántalmazóival, és határozottan, nyugodtan kifejezi, hogy nem tetszik neki, ami történik, és nem szeretne többször hasonlót megtapasztalni. De nézzük csak meg, hogyan néz ki ez a gyakorlatban.

Adott egy szituáció: az egyik gyerek nevetve mutogat a hallássérült gyermekedre, hangosan ismételgetve, hogy „süket, süket, süket!” A feladó reakció: Gyermeked elkeseredik, elsírja magát. Az agresszív reakció: Gyermeked dühösen visszavág: ” Te meg hülye vagy!” Az asszertív reakció: Gyermeked nyugodtan ránéz és közli vele: „Az idődet vesztegeted azzal, hogy bosszantasz.”

Nyilván az asszertív hozzáállás megkíván némi önbizalmat is, de míg az alakul, beszélgethettek arról, milyen helyzetben milyen módon érdemes reagálni, így lesz egy kis fegyvertára, amiből válogathat, ha ilyen helyzetbe kerül újra.

Ne feledd: a beilleszkedés többlépcsős folyamat

Ne érezd magad soha rosszul azért, mert úgy érzed nem tudsz hatékonyan segíteni gyermekednek a beilleszkedésben! Egyrészt ez egy időigényes folyamat, másrészt több tényezőn múlik a sikeressége, és érthető, ha nem tudsz mindre hatni.

Egy beilleszkedési problémánál ugyanis aktívan össze kell fognia az osztály tanárának (és a többi tanárnak is), a gyermek szurdopedagógusának, a befogadó osztálynak és a gyerekek szüleinek is.

Nem mindegy ugyanis, hogy a tanárok hogyan kezelik a hallássérült gyereket az osztályközösségben. Igaz ugyan, hogy a hallássérülés miatt megilletik bizonyos könnyítések a gyermeket, ám nem szabad azt úgy kommunikálni a többiek felé, hogy ez „kivételezés”, mint ahogyan azt sem szabad erősíteni az osztálytársakban, hogy a hallássérült társuk „akadályozó tényező” (például várni kell rá), és az is káros, ha folyton kihangsúlyozzák hallássérült mivoltát. Ez ugyanis azt erősíti meg a többiekben, hogy a hallássérült osztálytársuk különleges bánásmódot kap, esetleg nyűg az osztálynak, vagy jogtalan előnyöket élvez, emiatt pedig könnyen céltáblává válhat.

Megvan annak módja, hogyan kommunikáljunk helyesen és megfelelően az osztály és a hallássérült gyermek felé, ebben a szurdopedagógus tud segíteni a tanároknak.

Nyilván nem könnyű egy ilyen együtműködés, hiszen nem minden tanár veszi jó néven ezeket a tanácsokat, de vannak szuper példák, amikor egy fantasztikus együtműködés indul el a két szakember között. A tanár sokat tehet azért, hogy kiegyensúlyozottá tegye a kapcsolatot az osztály és a hallássérült társuk között, valamint hasznos lehet még egy szurdopedagógus által vezetett érzékenyítő előadás is, amikor az osztály kicsit közelebbről megismerheti a hallássérültek világát, és ezáltal befogadóbbá, megértőbbé válnak hallókészülékes osztálytársuk irrányába. És persze, a gyerekek szüleit is érdemes bevonni, megkérni őket arra, hogy otthon beszélgessenek kicsit gyermekükkel arról, hogy mennyire fontos feladatuk van abban, hogy hallássérült osztálytársuk jól érezze magát közöttük.

Kérdezd meg, hogyan tudsz segíteni!

Bizony, amiről te azt gondolod, hogy segítség, az nem biztos, hogy gyermekednek az! Kérdezd meg őt, mit szeretne, hogyan segíts, mire van szüksége? Tanácsra? Meghallgatásra? Vagy lépj fel a nevében? Sokat fog jelenteni számára, ha kikéred a véleményét előtte, és nem nélküle döntesz!

És ami a legfontosabb: a szeretet.

A gyermekednek erre van a legjobban szüksége tőled. Hogy megértsd, elfogadd és szeresd. Semmi másra.