Nem szerettem volna beállni én is abba a sorba, ahol minden a koronavírusról szól. Nincs értelme szerintem még egy negatív hangulatú cikket írni a témában, sem pedig arról írni, hogy hogyan érezzétek jobban magatokat a mostani helyzetben.

Az viszont tény, hogy a járványnak vannak következményei a hallássérüléssel élő emberekre is, ezekről pedig úgy érzem, hogy fontos beszélni, és megoldásokat keresni. Éppen ezért indítok egy cikksorozatot, amelyekben végigmegyek ezeken, és megpróbálok rájuk megoldást találni. Ebben a cikkben a maszkokról lesz szó.

*

– Andi, így nem fogunk tudni beszélni! – mondta a férjem, amikor vásárolni indultunk, és már rajtam volt a maszk. Basszus, gondoltam. Tényleg! Addig eszembe sem jutott, egyrészt, már annyira ismerem a férjem, hogy a gondolatát is kitalálom, így aztán majdnem olyan vele élni majd egy évtizede már, mintha hallanék. Gyorsan megbeszéltük, hogy akkor nem beszélünk, mutogatunk, ha kell, és amúgy pakolunk célirányosan, ami van és kell. Volt néhány vicces helyzet, amikor én betettem valamit a kosárba, ő meg kiszedte, rázva a mutatóujját, hogy nem-nem, én meg pislogtam, hogy de miért? Néhányszor egész közel hajoltam a szájához, hogy jobban halljam, hátha kitalálom, hogy mit mond. Többé-kevésbé sikerült. A drogériába egyedül szaladtam be, a kasszásnak mondtam, hogy nem hallok, kártyával fizetnék, és ennyivel letudtuk a dolgot, de hazafelé azon kattogtam, hogy a világon most egész sokan élik ezt át. És nem mindenkinek van segítsége.

Átlátszó maszk, mint megoldás?

Tudom, hogy kering most az interneten egy cikk, én is láttam, beszéltem is róla, hogy van egy amerikai lány, aki kitalálta, milyen a legjobb maszk a hallássérülteknek: átlátszó ablakos maszkot gyárt, hogy tudjanak szájról olvasni, de legyünk realisták:

nem fog mindenki ilyet hordani egyik napról a másikra, és nem is most van az ideje annak, hogy ez megtörténjen.

A mostani járványhelyzet rámutatott arra, hogy még mindig van hová fejlődni az akadálymentesítés terén. Kicsit talán mind érzünk valami olyasmit, hogy most a hátrányos helyzetűek még hátrányosabb helyzetbe kerültek, ugyanakkor a kialakult körülmények empátiára is nevelnek mindenkit: a halló emberek is jobban megérzik a korlátaikat, így aztán jobban tudnak kapcsolódni hozzánk is. Elég csak abba belegondolni, hogy a távoktatás miatt ők is megtapasztalják, hogy a szakadozó hang mellett milyen nehéz megérteni a tanár mondandóját, és néha hallássérültként mi kerülünk előnybe, mert szájról olvasva elkapunk ezt-azt, ha nem szakadozik a kép, csak a hang.

„Andi, leolvastad, mit mondott?”

Amikor Orbán Viktor bejelentkezett élőben, hogy megossza az öt gazdasági intézkedést az országgal, de az első alkalommal hang nélkül ment le az egész, kapásból hat ismerősöm rám írt, leolvastam-e róla, hogy mit mondott. Ez valahol jó érzés is volt, furcsa is, és meg is mosolyogtatott. Egyrészt az emberek még mindig azt hiszik, a szájról olvasás egy 100%-os kommunikációs csatorna, pedig a teljes információnak csak a 32%-a jön át szájról olvasás útján. Kell mellé a metakommunikáció, a hang. Másrészt egész jó érzés volt, hogy közel megbízhatóan hoztam a 32%-ot, nem olvastam félre semmit. És furcsa is volt, hogy erre a képességemre szükség volt,

de megnyugtató azért, hogy egy esetleges zombiapokalipszis során megnöveli a túlélési esélyeimet ez a tudás (hahaha).

Nehezebb kommunikálni, mint valaha?

Tény, hogy bizonyos szempontból nehezebb most kapcsolódni másokhoz. A maszkok miatt azok a hallássérült emberek, akik jelentősebben támaszkodnak a szájról olvasásra és a metakommunikációra, még jobban elszigetelődnek a világtól. Most szinte teljesen átálltunk a telefonálásra, videó hívásokra, konferenciabeszélgetésekre, ami nem minden hallássérült ember számára követhető. Ugyanakkor előtérbe került az e-mail és a csetelés, ami a hallássérültek számára a legjobb platform, ami létezik.

Persze, az, hogy kinek mi jelent igazán nehézséget, függ a körülményektől, a helyzettől és a hallássérülés súlyosságától is.

Van, aki a videóhívást is jól érti. Van, akivel nehéz írásban kommunikálni, mert nem szeret, az idősebb korosztálynak a pötyögés nehézkesebb lehet. Ezekről majd szó lesz később, most beszéljünk a külvilágról, mert ha kimész az otthonodból, akkor a beszélgetés face to face zajlik, ami maszkkal nem egyszerű. És ez nem csak akkor történik meg, ha kiugrasz vásárolni, amikor kell, hanem orvosnál, ha jön a postás, ha kijön a futár, ha átugrasz a családodhoz, és tartod az előírt óvintézkedéseket.

Különösen akkor nehéz ez, ha olyan élethelyzetben vagy, hogy a családtagjaidtól elszakadtál, vagy csak maszkban tudsz velük találkozni, a kellő távolságot betartva. Nem könnyű a legközelebbi szeretteiddel megélni azt, hogy a kommunikáció nem megy.

Mi az, amit tehetsz?

Én igyekszem úgy felfogni, hogy most jóval több olyan emberrel találkozom, akiket nehezebben olvasok szájról, vagy egyáltalán nem. Éppen ezért azok a kommunikációs stratégiáim, amiket náluk alkalmazok, jól beválnak.

Szólj előre, hogy hallássérült vagy!

Ezzel elkerülheted a kínos helyzeteket, mert maszkban jóval nehezebb kikövetkeztetni azt is, hogy egyáltalán mondtak-e valamit neked. A legjobb, ha minél konkrétabb vagy, szimplán abból, hogy hallássérült vagy, még nem biztos, hogy rögtön levágják, hogy mi a megfelelő hozzáállás, amivel segíteni tudnak. Én azt szoktam mondani, hogy szájról olvasok, így egyből felém tolják a végösszeg kijelzőt vagy elém teszik a számlát. Így nem csúszok bele abba a kínos szituációba, hogy kiabálva beszélnek hozzám, én pedig továbbra sem értem, miről van szó. Meg egyébként is, jó előre tisztázni ezt minden maszkos helyzetben, mielőtt elfajul a dolog, és valaki komolyan megbántódik.

Legyen nálad papír, toll, telefon!

Mert ha mégis elkerülhetetlen a kommunikáció, akkor az írás még mindig egy járható út. Mindössze arra figyelj, hogy ha hazaérsz, akkor fertőtlenítsd ezeket az eszközöket is!

Készülj fel előre!

Biztosan te is alkalmazod ezt a hétköznapokban. Például az egyes boltokban mindig tudom, hogy megkérdezik, van-e ilyen-olyan kártyám, és már szinte meg se várom, hogy kérdezzék, csak mondom előre, hogy nincs vagy van. Ezek most is jól jönnek, hiszen ki tudod számítani, hogy milyen kérdésekre számíthatsz. Futárszolgálatoknál például mindig alaposan átolvasom az e-maileket, így most is láttam, hogy ha felmutatom a személyim, nem kell aláírnom az átvételt. Gyakorlatilag nulla kommunikációval le lehetett zavarni a dolgot. Nekem mindig beválik ez a módszer, közel 98%-os sikerrel tudom venni így a kommunikációs helyzeteket akkor is, ha nem értek semmit.

Ne csak a negatív dolgokat vedd észre!

Tudom, hogy nem jól eső érzés azzal szembesülni, hogy jobban meg kell küzdened a kommunikációs akadályokkal, de vannak pozitívumai is ennek a helyzetnek. Én például így, hogy csak a hallásomra vagyok kénytelen támaszkodni, sokkal tisztábban látom azt, milyen is valójában a hallás utáni beszédértésem. Nem utolsósorban pedig picit fejlesztik is a hallásunkat ezek a helyzetek, hiszen rá vagyunk kényszerítve arra, hogy csak a hallásunkra támaszkodjunk, így kénytelenek vagyunk minden figyelmünket a hallott hangokra összpontosítani, ami sok tapasztalatot biztosít az agyunknak, amit később hasznosítani tud az értelmezés során. Ebben a cikkben írtam is erről, hogy a beszédértés hogyan fejleszthető. Ez is egy ilyen, még ha kényszerű helyzet is.

Gondold át, milyen maszkot szerzel be!

Első alkalommal rajtam egy fül mögé kanyarítós maszk volt, amiről rögtön tudtam, hogy hosszú távon nem lesz jó.  Az még hagyján, hogy húzta a fülem, de a hallókészülékem is lebillent a fülemről, vissza kellett rakosgatnom, ami higiéniai szempontból nem a legjobb. Azóta beszereztem textilmaszkot magamnak egy helyi varrónőtől, és külön kértem, hogy a gumipánt haladjon át a fej mögött, így pont a fülem alatt és fölött megy el, és nem zavarja a hallókészülékeimet sem.

Arra pedig mindig figyelj, hogy a hallókészülékedet is fertőtlenítsd le, ha hazaérsz, mert önkéntelenül is hozzá fogsz érni a maszk igazgatása és fel-levevése során!

Kibeszélnéd, ami benned van?

Megteheted! Van több kedves, befogadó közösségünk, ahol megoszthatod a benned lévő rossz érzéseket, tapasztalatokat, de akár tanácsot is kérhetsz, ha elakadtál. Ha 17-30 éves nagyothalló vagy, akkor szeretettel várunk a Halitalisok- Itt senki sem mondja, hogy semmi! facebook csoportunkban, ha pedig már elmúltál 30, a Tudatos nagyothallók csoportunkba tudsz csatlakozni!