A szülőnek, amikor kiderül, hogy a gyermeke hallássérült, egy csomó új információ hull a nyakába, amivel megterhelő lehet megbirkózni. Egy újdonsült anyukának új az is, hogy rendszeresen védőnőhöz jár. Hát még mennyire új az, ha a korai fejlesztéssel szembesül!

Sokan ijesztőnek érzik ezt a szókapcsolatot, pedig a korai fejlesztés megközelíthető úgy is, hogy jó dolog.

Ahogyan a nevében is benne van, a gyermek korán kap segítséget, ami azért jó, mert idejében kap segítséget ahhoz, hogy ne maradjon le nagyon, vagy egyáltalán kortársaitól semmiben sem.

Forrás: Pexels

Mikor beszélünk korai fejlesztésről?

Szigorú értelemben véve akkor beszélünk korai fejlesztésről, ha még az első életév betöltése előtt kezdetét veszi, de kevésbé szigorú értelemben véve ide tartoznak a 0-5 éves korban gyógypedagógiai fejlesztést kapó gyerekek is.

Célja, hogy

• a hallássérült gyermek fel tudjon készülni az óvodai nevelésre,
• majd ezt követően az iskolai nevelésre, oktatásra.

Ki jogosult korai fejlesztésre?

Korai fejlesztéshez minden gyermeknek  és szülőnek van joga, amennyiben szüksége van rá a gyermeknek. Azonban ahhoz, hogy jogosultak legyünk az ellátásra, szükségünk lesz a Hallásvizsgáló Országos Szakértői és Rehabilitációs Bizottság szakértői véleményére. Ez a szakértői vélemény tartalmazza - egy alapos kivizsgálás után - azt, hogy milyen fejlesztésre van szüksége a gyermeknek, és milyen gyakorisággal. Magát a korai fejlesztést a Szakértői Bizottság szervezi meg, tekintettel a szülői kérésekre, például, hogy a család lakhelyéhez közel legyen.

A fejlesztés történhet úgy, hogy a szülő heti rendszerességgel ellátogat a fejlesztő központba, és ott történik a fejlesztés, vagy pedig a család otthonában, ahová az utazó gyógypedagógus megy ki szintén heti rendszerességgel.

Forrás: Pexels

Miért fontos?

Az a hallássérült gyermek, aki minél hamarabb részesül korai fejlesztésben:

• jobban támaszkodik a megmaradt hallására,
• kisebb eséllyel marad le beszédfejlődésben,
• nagyobb eséllyel kerül be az integrációba,
• jobban alakul a szocializációja,
• nyugodtabb lesz az anyukája, apukája és a gyermek maga is.

Persze, a fejlesztés végkimenetele sok mindentől függ:

• a gyermek hozzáállásától és tanulékonyságától,
• a szülők hozzáállásától,
• a szurdopedagógustól,
• hallássérülés fokától és típusától,
• hallókészülék ellátás idejétől,
• fejlesztés idejének megkezdésétől.

Hiszen fontos, hogy a gyermek figyeljen, a szurdopedagógus jól  rá tudjon hangolódni a szülőkre és a gyermekre is, és a szülő is kivegye a részét a fejlesztésben.

Forrás: Pexels

A szülő szerepe a legfontosabb!

A hallássérült gyerekek korai fejlesztése nem kizárólag abból a heti egy alkalomból áll, amikor a szurdopedagógussal találkozik a gyermek és a szülő. A fejlesztés maga inkább tanácsadás, ahol a szurdopedagógus megtanítja alapvető fogásokra a szülőt, amit beépíthet a mindennapokba. Ezeket mosogatás, játék, meseolvasás közben is beépíthetőek, tehát nem érezzük azt, hogy "fejlesztünk".

A fejlesztés részeként megtanulhatjuk kezelni a gyermek hallókészülékét, megtanuljuk, hogyan ellenőrizzük, hogy hall- e vele a gyermek. Ez fontos, hiszen egy napon majd a szülőtől tanulja meg a gyermek, hogyan gondoskodjon a segédeszközeiről.

A szülőnek éppen annyira figyelnie kell, mint amennyire a gyermek is részt vesz a fejlesztésben. A gyógypedagógus kérheti, hogy egy-egy otthoni játékot játszanak el a fejlesztésen, majd megosztja tanácsait, hogy hogyan tudja az otthoni tevékenységeket a gyermek hallás - és beszédfejlődésének szolgálatába állítani. Hiszen a hallássérült gyermek kicsit másképpen észleli környezetét, és tudatosan kell biztosítani számára a megfelelő beszédkörnyezetet és megtanítani őt arra, hogy a meglévő hallására támaszkodjon.

Forrás: Pexels

Nem mindig könnyű

Se a szülőnek, se a szurdopedagógusnak.

A konfliktus sok mindenből fakadhat. Abból, hogy a szakember úgy érzi, a szülő nem veszi komolyan a feladatát, vagy abból, hogy a szülőnek nem esik jól, hogy egy kívülálló akarja megmondani, hogy mi történjen a gyermekével. Tolakodónak érezhet bizonyos kérdéseket. Néha úgy érezheti, a fejlesztő csak játszik a gyermekkel. Nehézséget okozhat a szülőben munkálkodó leterheltség és szomorúság, vagy éppen a szakemberek leterheltsége.

Mindezeket azonban kellő empátiával, kommunikációval, megértő odafordulással fel lehet oldani. Merjünk kérdezni. Kérdezzünk rá, hogy ez vagy az miért hasznos. Szánjunk időt a másikra. Mindenre van válasz, és ha vannak személyes problémáink, sérelmeink, vagy a magánéletünkben vagyunk leterhelve, és azért nem tudunk odafigyelni a gyermekre eléggé, azt is osszuk meg! Ezek az információk segítik a megértést mindkét félnek.

Forrás: Pexels

Kérdéseid vannak? Segítünk!

Létrehoztunk egy zárt csoportot Facebookon, ahová te is csatlakozhatsz, ha közösségre vágysz! A csoportnak Csendetlenkedő a neve. Tudjuk, hogy olykor nehéz szülőként eligazodni egy olyan világban, ami a tiedétől ennyire különböző, de ha tudatosan állsz hozzá, ha birtokodban van minden fontos információ, akkor magabiztosan segítheted hallássérült gyermekedet! Segítünk, hogy megtaláld a saját utadat, és támogatunk abban, ahol éppen tartasz!

Azért érdemes csatlakoznod, mert:

• itt kiöntheted a szíved,
• beszélhetsz a hétköznapok kihívásairól, örömeiről,
• olvashatsz mások tapasztalatairól,
• mindenki inspiráció a másik számára,
• mindenki megoldást keres és kap,
• segítő közeg vesz körül,
• jó szakembereket ajánlanak neked,
• és segítünk a legtutibb hallókészülékedet is megtalálni!

Ha belépnél, itt találsz meg bennünket! 

Várunk nagyon!