Hallássérültként kaptam már olyan kérdéseket és megjegyzéseket az emberektől, amelyek fájtak, és amiket nem tudtam hová tenni. Emlékszem, amikor legelőször szegeztek nekem ilyen kérdéseket, akkor ledöbbentem, és hirtelen nem tudtam, mit reagáljak.

Aztán az évek alatt mindegyikre megtaláltam a helyes választ, és már könnyen kezelem a hasonló megjegyzéseket. Egyrészt, mert tudom, hogy ma még nem tartunk ott, hogy mindenki megértse, milyen az én, a mi világunk, és mert az én feladatom is, hogy elmagyarázzam nekik. Csak így juthatunk el egyszer oda, hogy az ilyen bántó, diszkrimináló kérdések eltűnjenek.

Van az a mondás, hogy korral az ember egyre kevésbé foglalkozik azzal, hogy mit gondolnak róla mások, mégsem vehetem mindig félvállról ezeket a kérdéseket, mert akár tetszik, akár nem,

rajtam is múlik, hogyan gondolkoznak az emberek a hallássérültekről.

Ezért mindig igyekszem részletesen elmagyarázni, hogy az elhangzott kérdés vagy megjegyzés miért sértő vagy bántó. Én hiszek abban, hogy ha eleget mondom, előbb-utóbb az információ célba ér. Persze, sok múlik azon, hogy mennyire mondják rossz szándékból azt, amit, vagy hogy egy mondat mögött csak a türelmetlenség vagy egy rossz nap, tudáshiány áll.

Ha tehát halló vagy, itt egy kis mankó, hogy mit csinálj másképpen, ha pedig hallássérült sorstárs vagy, akkor itt egy kis segítség, hogy mit válaszolj!

Forrás: Unsplash

#1 Nem is hallasz! Hogy tudnád ezt megcsinálni?

Ha annyiszor kaptam volna egy százast, ahányszor ezt megkaptam, már lenne egy nagyobb összeg a számlámon. Nagyon gáz dolog ezt hangoztatni, mert olyan, mintha azt akarná mondani nekem valaki, hogy pusztán a hallásproblémám miatt kötelező lenne bizonyos dolgokba bele se kezdenem, mert úgysem fog sikerülni.

Mondták ezt nekem az újságírói gyakorlatom alatt, akkor is, amikor gimibe jelentkeztem tanulni, aztán pedig főiskolára. Vagy amikor letettem a jogsit.

Valamiért az a tévhit él az emberekben, hogy ha valami "hiányzik" valakiből, akkor nem tudja ugyanazt megcsinálni, amit az átlag.  Pedig az igazság az, hogy nagyon jól tudunk kompenzálni, és ki tudjuk dolgozni a saját módszereinket, amivel helyt állunk Számtalan példa van erre. Létezik hallássérült jogász, divattervező, orvos. És mind jól végzik a munkájukat, még ha nehéz utat is jártak be addig, míg elérték a céljaikat.

Könnyítsd meg számukra a küzdelmes hétköznapokat azzal, hogy nem kérdőjelezed meg a képességeiket!

#2 Nem érted? Akkor kapcsold be a hallókészüléked!

Felér egy arcul vágással ez, mert nem direkt csináljuk azt, hogy nem értjük, és bennünket is nagyon frusztrál. Frusztrál, mert extra energiát áldozunk a kommunikációra, a szájról olvasásra, és nagyon bosszantó, hogy az emberek azt hiszik, pusztán a hallókészülék viselése visszaadja a hallást. És ha valamit nem értünk, azt azért van, mert a hallókészülékünk nincs a fülünkben, vagy nincsen bekapcsolva.

A beszédértéshez többre van szükség a hallókészülék hordásánál. Látnunk kell a beszélő arcát, a mimikáját, gesztikulációját, száját. Jónak kell lennie az akusztikának és a fényviszonyoknak is.

Ehelyett a kérdés helyett inkább próbáljuk segíteni a megértést!

#3 Akkor te Braille-írást használsz?

Tőlem már kérdezték, és elsőre hirtelen magas fejhangon visszakérdeztem, hogy mivan? Persze, aztán leesett, hogy az emberek csak próbálkoznak, igyekeznek olyan képet mutatni, mintha elfogadóak lennének (és azok is, csak még nem jól csinálják). Ugye, ilyenkor mindenhez hozzányúlnak, ami a fogyatékossághoz kapcsolódóan felmerül, hátha az jó valamire. Így szoktak a vakok segédeszközei belesodródni a beszélgetéseinkbe.

Márpedig a Braille-írás a vakok olvasásában segít, a hallássérülteknek semmiben sem.

Az azonban mindenképpen becsülendő, hogy nyitnak a fogyatékossággal élők felé.

Forrás: Unsplash

#4 Idegesítő, hogy nem értesz mindent!

Totál megértelek, mert engem is nagyon idegesít, hogy nem értek meg mindent. Nem direkt csinálom, esküszöm! Örülnék, ha nem kéne a beszéd megértéséért küzdenem rendszeresen, igyekszem megkönnyíteni mindkettőnk dolgát. Ha visszakérdezek többször, az azért van, mert tényleg nem értem, végső esetben pedig le is írhatod, ha valamit nagyon félreértek.

Teljesen megértem, ha időnként kifakadsz, de kérlek, semmiképpen ne legyen ez rendszeres, mert bántó, és csak még több frusztrációt keltesz bennem!

#5 Tanultam egy kis jelnyelvet, használhatom egy kicsit!

Ez tökéletes iskolapéldája annak, mennyire keveset tudnak az emberek a hallássérültek sokszínűségéről. Attól, hogy valaki hallássérült, nem evidens, hogy jelnyelvet használ. Van, aki beszél, és van, akinek a jelnyelv az anyanyelve. Az, aki megtanul beszélni, és hangzó nyelven kommunikál, annak a jelnyelv egy plusz nyelv, amit megtanulhat, ha akar.

Meséld el, Te milyen kérdést kaptál!