A kommunikációs segédeszközökről valamiért kevés szó esik. Általában a hallókészülék az, ami középpontban van, ami, persze, érthető is, pedig a kiegészítők is elég hatékonyan képesek megemelni az életszínnvonaladat. A forgalmazók és az audiológiák sem nagyon hozzák szóba, mintha nem tartanák lényegesnek, pedig...pedig szerintem elég menő dolog ilyesmit birtokolni!

Érdekes, hogy míg az okostelefonunkhoz evidens, hogy nézünk kiegészítőket: okosórát, headsetet, egyebet, addig a hallókészülékhez nem alap ez. Pedig annak kellene lennie.

Tudom, valószínűleg van benned némi ellenérzés is, mert ha az utóbbi 15-30 évben próbáltál ki például egy adó-vevőt, az minden volt, csak menő és kellemes nem. Tudom, mert én is ezt gondoltam. Recseg, mű magnóhangzása van, rontotta a beszédértést, amit ha felhangosítottál a beszédértés javulása érdekében, akkor csak rosszabb lett. A kinézetük sem volt túl megnyerő: óriási, és ha magadra raktad, akkor úgy érezted magad, mint egy kocka a 90-es években: lúzernek.

Szerencsére azért javult a helyzet ezen a téren, úgy, ahogy a maroktelefonok is papírvékonyságúra fogytak, és a hallókészülék technológia is finomodott.

Az első meglepetés akkor ért, amikor úgy három éve megkaptam az új hallókészülékem, hozzá egy kis kütyüt, ami Bluetooth kapcsolattal összeköti a telefonomat a hallókészülékemmel. Kábé olyan ellenérzéssel álltam hozzá, hogy oké, ezt se fogom használni soha, maradok a kínából rendelt fülhallgatómnál, ami ugyan pár hónap alatt szétesik, de legalább nem felel meg az európai hangkorlát előírásoknak: azaz kellőképpen felhangosítja számomra a zenét.

Forrás: Unsplash

Mondták már akkor is, hogy ez forradalmi kütyü, mert állítólag úgy hallgathatók vele zenét, filmet, telefonon beszédet meg videót, mint ahogy a környezetemet hallom a hallókészülékemmel. Mondtam, hogy aha. Jó. Én azért maradok továbbra is a fülhallgatómnál. Férjem unszolására azért kipróbáltam otthon.

És igazuk volt. Nem volt recsegés, csak tiszta hang, mintha a fejemből hallanám a zenét. Maradjunk annyiban, hogy hónapokra zenefüggővé váltam, annyira bejött a dolog.

Hihetetlen volt tényleg. Ott ültem a nyitott irodában, az akkori munkahelyemen, és hallgattam a zenét a telefonomról, mindenféle vezeték nélkül, hallókészülékkel. Otthon is úgy takarítottam, hogy ment a zene a hallókészülékemben - elég messze el tudtam menni a telefonomtól, porszívóztam, főztem, port töröltem. És a legjobb az volt, hogy én tök hangosan hallgattam, de a környezetem nem hallott belőle semmit. Végre nem szólt rám senki, hogy tekerjem lejjebb a hagerőt! (Bólogatsz, tudom!)

A telefonálást is kipróbáltam vele. Nekem nem vált be, mert a beszédértésem annyira rossz, hogy muszáj szájról olvasnom. Soha nem tudtam emiatt telefonálni. De az addigi technológiákkal soha még csak meg sem hallottam a beszélő hangját a telefonban. A Bluetooh kapcsolattal viszont kristálytisztán hallottam a férjem hangját, és néhány szavat, mondatot ki tudtam logikázni. Ez nekem hatalmas lépés volt, nyilván annak ez még nagyobb segítség, akinek a beszédértése az enyémnél sokkal jobb.

Szóval, szerintem érdemes esélyt adnod ezeknek a kiegészítő eszközöknek, mert a maiak már nem recsegnek, nem torzítanak úgy, mint a régiek, és sokkal menőbben is néznek ki. Az, hogy a hang közvetlenül a hallókészülékedbe érkezik, sokkal természetesebb hangzással, az rengeteg helyzetben tud segíteni neked!

Forrás: Unsplash

Kipróbáltam két adó-vevőt is, amelyik szintén Bluetoothon keresztül összekapcsolódott a hallókészülékkel. Én nem akartam előadásokhoz használni ezeket, mert már nem nagyon kerülök ilyen helyzetekbe, és egyébként is a szájról olvasás az igazi számomra, plusz, ha első sorba ülök. Viszont nagyon szerettük volna feloldani a sötétben az autóban beszélgetés problémáját a férjemmel.

Ugyanis nálunk ez így néz ki:

Ha megvilágított útszakaszon vezet a férjem, akkor beszélgetünk, de ahogy kiérünk egy világítás nélüli útszakaszra, jön a néma csend, várjuk a következő megvilágított útszakaszt. Gondolhatod, hogy ez milyen, amikor épp vitázol valakivel, de muszáj abbahagynod, mert sötét van. Míg a kivilágított részhez nem értek, lejátszódik bennetek a Kill Bill 1-2.

Szóval kipróbáltam egy adó vevőt egy ismerősömmel, amikor Lupint mentem megnézni még kiskölyök korában. Vonattal elmentem Debrecenbe, ott találkoztam az ismerősömmel, aki kutyakiképzőként segített dönteni abban, hogy alkalmas lehet-e hangjelző kutyának, majd együtt jöttünk vissza Pestre kocsival. Ő vezetett, és addigra koromsötét lett. Megkértem, hogy csíptesse az adó-vevőt a pólója nyakához, én meg összekapcsoltam a hallókészülékemmel.

Ez volt az első eset, hogy valakivel sötétben végigbeszéltem az utat.

Igaz, nagyon elfáradtam a négy óra alatt, és nagyon sokat kellett logikáznom, hogy miről lehet szó, valamint az összes szórt mobilfényt (arról ment a gps) és a közvilágítást is kihasználtam, a szemeim kiugrottak a helyükről néha a meresztgetéstől, de elképesztő érzés volt.

Forrás: Unsplash

Ne feledd, én 80-110 dB-es hallásgörbével rendelkezem, és 99%-ban támaszkodok a szájról olvasásra. Ha nekem ennyit segített, neked még többet fog! Nyilván, minél kisebb fokú halláscsökkenésed van, annál jobban tud segíteni egy ilyen technológia.

Egy másikat előadás során próbáltam ki, de engem inkább zavart, mert minimálisan, de megváltoztatta azt a hangzást, amit a hallókészülék ad. És én már megtanultam a hallókészülék hangzására támaszkodni, azzal megy gyorsabban a szájról olvasás. Emiatt zavart az adó-vevő torzítása. Azt viszont muszáj hozzátennem, hogy ez az én sajátosságom, így mindenképpen próbáld ki, hogy neked milyen!

Nem igazán értem, miért fektetnek kevés hangsúlyt az audiológiák arra, hogy ezeket a kütyüket bemutassák. Biztosan az is benne van a pakliban, hogy ezek nem TB-támogatottak, viszont az áruk akörül van, mintha okoskütyüt, vagy ahhoz valamilyen kiegészítőt vennél. Mióta tudom, hogy ezek vannak, tudatosan nézelődök, rákérdezek, hogy mik vannak. Mire használhatóak. Hogyan. Izgat a dolog, mert jobbá teheti a hétköznapokat, és menő.

A menőségét az is bizonyítja, hogy a férjem, aki igazi geek, és odavan minden okoscuccért, sokszor jobban lelkesedik a hallókészülék kiegészítők iránt, mint én. Lenyűgözi őt a működésük, és kicsit irigykedik is, hogy az okoskütyük piacán nincs ilyen.

Lelkes a kipróbálásukban is. Egyszer elmentünk bevásárolni, az ő nyakában volt az adó-vevő, ő a zöldséges részlegen téblábolt, én a ruhás részlegen. Egyszer csak hallottam, hogy mond valamit, és ugye én a hallókészülékem miatt úgy hallottam, mintha a fejemben, mellettem mondaná, és oldalra fordultam, mert azt hittem, ott áll mellettem, és egy vadidegennek válaszoltam. A férjemnek nagyon bejött, hogy az üzlet majd két végéből kommunikáltunk. Így például oda tudott hívni magához, és nem kellett utánam jönnie.

Forrás: Unsplash

Szóval, ahelyett, hogy felsorolásszerűen leírtam volna, hogy milyen termékek léteznek, milyen beállításokkal, inkább azt írtam le, hogy én mit éltem meg a próbák alatt. Szerintem ez sokkal életszerűbb, és jobban bemutatja, mikre számíthatsz, ha kipróbálsz egy kommunikációs eszközt. Vagy hogy miről maradsz le, ha nem próbálod ki. Remélem, sikerül félretenned az esetlegesen eddig szerzett rossz tapasztalataidat, és ha legközelebb besétálsz egy halláscentrumba vagy az audiológusodhoz, akkor azt mondd majd:

Légyszi, mutasd már meg, milyen kommunikációs kiegészítőitek vannak!

Ha pedig kíváncsi vagy mások tapasztalatára, van egy zárt csoportunk Facebookon, ahová te is csatlakozhatsz, ha 17-30 év közötti hallássérült vagy. Azért érdemes csatlakoznod, mert:

• közösséget találsz,
• akikkel évközben találkozhatsz is,
• és mert elsőként tudsz mindenről: a táborról, lehetőségekről, találkozókról, előadásokról.

A Halitalisok – Itt senki sem mondja, hogy semmi!  néven találsz meg bennünket! Kérlek, jelentkezéskor ne felejts el válaszolni a kérdésekre, anélkül nem tudunk beengedni!

Várunk nagyon!