Puha Andrea
Születése óta hallássérült, így fő küldetése a hallássérüléssel élők támogatása. 2013-ban kezdett blogolni a hallássérülést övező tabutémákról, ezt jelenleg az Alapítvány blogján teszi. A Csendetlenkedő tábor és a Hali-tali tábor ötletgazdája, és hisz egy akadálymentesebb, szebb jövőben!
Úgy egy hete, amikor beköszöntött az első igazi hideg, felvettem először a sapkámat. Egyből besípolt, főleg, mert új darab volt, és még kicsit szűk a fejemre. Rögtön eszembe jutott, hogy na tessék, kezdődik a téli sapkaidegelő időszak, megint idegeskedni fogok, valahányszor felveszem a fejmelegítőmet. Aztán eszembe jutott, hogy nem csak az lesz az egyetlen dolog a télen, ami a #nagyothallólét velejárója.
Sőt, igazából évszakokra le is bonthatnám, mit hoz magával a tél, az ősz, a tavasz a nyár mellett, mert bizony, mindegyik évszaknak megvan a maga tipikus nem túl hallássérült barát helyzete, amikor a kommunikáció vagy a hallókészülék viselése eléggé szívás. A nyarakét már összefoglaltam itt, most lássuk a telet!
#1 Sálszörnyek mindenhol
Mondom én, pedig én úgy szeretem a sálakat télen! Az a típusú emberke vagyok, aki, ha nincs a nyaka alaposan betakargatva, szétfagy. Így aztán, ha olyan csajszit láttok az úton, akinek a sála az orra aljáig fel van tornyozva, az esélyes, hogy én vagyok. Csak az a baj, hogy a sálakat csak a saját nyakamban szeretem látni, a máséban nem annyira, pláne, ha a száj elé van húzva.
Elég nehéz úgy szájról olvasni, ha a velem beszélő szája félig-meddig vagy teljesen takarva van.
Persze, szólni se olyan egyszerű, mert pont én ne érteném meg, hogy miért hordja úgy a sálát, mint én? Nyilván szólni szoktam, ha nagyon akadályozza a kommunikációt, de nem túl jó érzéssel. Igyekszem megoldani így is a kommunikációt, hátha megy: próbálok a hallásomra támaszkodni, vagy a félig takart szájról olvasni. Meglepődnétek, hogy néha az is milyen sokat segít, ha a száj egy része látszik, nem véletlen, hogy profilból is tudunk olykor szájról olvasni, de ez mindenkinek eltérő mértékben megy. Függ sokmindentől: a személy szájától, artikulációjától, fényviszonyoktól.
Szóval, ha arra kérlek, hogy igazítsd meg a sáladat, közben, esküszöm, szolidarítok is veled!
#2 Korai sötétedés
Tudom, a téli, korai sötétedésnek az emberek kilencvenkilenc százaléka nem örül. Egyszerűen csak azért, mert a sötétség depis hangulatot áraszt, és örökké úgy érzed, már mindjárt alvásidő van, miközben még csak déliután öt. Nekem emellé még párosul az is, hogy a lehető összes módon akadályoztatva van a beszédértésem, meg az, hogy szájról olvassak.
Nem elég, hogy a téli tompultsággal kell koncentrálnom, még a látási viszonyok is jelentősen leromlanak hozzá:
- homályosan látok, amitől úgy hunyorgok, hogy teljesen kínainak látszom,
- a lámpafény sárgasága vagy neonsága kikészíti a szemeimet,
- szürkülettől reggelig hunyorgásból áll az életem.
Ez így eléggé fárasztó. Általában emiatt antiszociálisabb is vagyok a szokásosnál, és egyszerűen ignorálom a környezetem, ha túlságosan elfáradok. Szerencsére elég jó fej a környezetemben mindenki, és megértik.
#3 Hőmérséklet ingadozások
A hallókészülékek legnagyobb ellensége a túl nagy hőingadozás. Értem ez alatt azt, hogy a kinti hidegből a jó meleg beltérre lépsz: nincs ennél jobb lehetősége a párának, hogy kicsapódjon a hallókészülék csövében, meg úgy egyáltalán mindenhol. Ilyenkor különösen nagy gonddal párátlanítunk, mert a pára és a nedvesség a hallókészülék kriptonitja.
A nedvességtől korrodálódhatnak az elekromos vezetékek, a páracseppek pedig megakadályozzák a hallókészülék rendeltetésszerű működését.
Ezért van az, hogy a szívünkhöz kapunk olykor, ha megérkezünk valahová, a halálra vált arcunk általában arra utal, hogy a hallókészülékünk recseg, torzul a hang. És ezért párátlanítunk mindig megszállottan.
#4 Sapkagondok
Én egy ideje már sapkamentesen létezem, egyrészt, mert nem áll jól, másrészt, mert nagyon nehéz olyan sapkát találni, ami jól is áll, meg nem sípoltatja be a hallókészülékeimet, és nem is szorít, de le se esik. Szóval ennek fényében nem esik mindig jól, ha a következő kérdéseket szegezik nekem:
- Miért nincs rajtad sapka? Nem fagysz meg?
- Ez a sapka nem az igazi neked...
- Nem nagy/kicsi ez a sapesz?
Mert általában nem véletlenül van olyan sapka rajtam, amilyen, vagy nincs rajtam egyáltalán. Az elsődleges szempontom ugyanis az, hogy ne nyomjon a hallókészülékem sapka alatt, és ne is sípoljon.
Kihagytam valamit? Ti milyen kommunikációs nehézségekkel küzdötök télen?
Oszd meg a tapasztalataidat velünk!
Van egy zárt csoportunk Facebookon, ahová te is csatlakozhatsz, ha 17-30 év közötti hallássérült vagy. Azért érdemes csatlakoznod, mert:
- közösséget találsz,
- akikkel évközben találkozhatsz is,
- és mert elsőként tudsz mindenről: a táborról, lehetőségekről, találkozókról, előadásokról.
A Halitalisok – Itt senki sem mondja, hogy semmi! néven találsz meg bennünket!
Várunk nagyon!