Május a "Jobb Hallás és Beszéd Hónapja"

Május a „Jobb Hallás és Beszéd Hónapja”

május 4, 2016

A „Jobb Hallás és Beszéd Hónapját” – BHSM néven – az Amerikai Beszéd-Nyelv-Hallás Egyesület (ASHA) indtotta útjára 1927-ben, amely akkor még Amerikai Beszéd és Hallás Egyesületként működött. 1986-ban Ronald Reagan, az Egyesült Államok akkori elnöke (aki maga is hallókészüléket viselt) annak érdekében, hogy ráirányítsa és növelje a közvélemény figyelmét, kiadott egy hivatalos nyilatkozatot, amelyben május hónapot, mint a a halláscsökkenés és beszédzavarok hivatalos hónapját jelölte ki.

A BHSM akkor, és azóta is olyan időszak, amelynek célja a beszéddel és hallással kapcsolatos ismeretek fejlesztése. Természetesen 1927-ben az emberek nem sok figyelmet fordítottak a beszéd- és hallásproblémákra.

Az emberek úgy gondolták, hogy ha a hallás elromlik, az ellen úgy sem lehet tenni semmit. Az ellen sem, hogy azoknak az embereknek romlik a beszédképessége, akik agyvérzést kaptak. Természetesen senki sem szentelt túl sok figyelmet a gyerekek fejlődésére, amíg azt nem vették észre, hogy egy gyerek nem beszél. De mit is tehettek volna 1927-ben? Úgy tartották, ha egy gyermeknek nehézségei vannak a beszéddel, akkor „lassú a felfogása”.

Hosszú utat tettünk meg…

Az ASHA, az AAA (Amerikai Audiológiai Társaság), és minden hallókészülék és cochleáris implantátum gyártó felsorakozott a zászló mögött, és ma már mindenki készül rá, és ünnepli a Jobb Hallás és Beszéd Hónapját. Mostanra már tudjuk, hogy a legtöbb beszéd- és hallásprobléma kezelhető. Felismertük, hogy a hallásproblémák már újszülött korban felfedezhetők (Köszönhetően a BHSM által biztosított ismeretterjesztésnek is). Rendelkezésünkre áll a technológia, hogy a hallásproblémák kezelése már nagyon korán, csecsemőkorban elkezdődhessen. Ennek eredményeként teljes értékű életet élhetnek a halló világban.

Újszülött hallásszűrés

A BHSM és a beszéd- és hallászavarok ismertté tételének köszönhető legnyilvánvalóbb siker ezeknek a zavaroknak a korai felismerése. Mostanra már Magyarországon is előírás az újszülött-kori hallásszűrés, így a csecsemők idejében elláthatóvá válnak a megfelelő technika és technológia segítségével.

Technológia

Kezdetekben a technológia nem volt olyan csodálatos. A kései 50′-es években megjelentek az első tranzisztoros fül mögötti hallókészülékek, de még közel sem voltak nagyszerűnek mondhatók….

Analóg módon működtek, zajosak voltak, korlátozottak voltak erősítési és frekvenciakezelési képességeik. Hogy az akkori nagyothallók hogyan hallhattak ezekkel a készülékekkel, az mai szemmel nézve szinte érthetetlen, ők mégis képesek voltak rá. Ez is azt bizonyítja, hogy a hallás az agyban történik.

A hallókészülékek mára már összehasonlíthatatlanul jobbak. Most biztosak lehetünk benne, hogy azok a gyerekek, akik enyhe, vagy közepes hallásvesztéssel élnek, jól tudnak hallani ezekkel a készülékekkel (ha rá tudjuk őket venni, hogy viseljék őket).

Végül megjelentek a cochleáris implantátumok

Sokan nem hisznek az implantátumok valódi hasznában.

A cochleáris implantátumok megítélésének tekintetében megoszlóak a vélemények az audiológiai szakemberek, a nagyothallók, de még a siketek között is. Az azonban tény, hogy technikailag ma már képesek vagyunk olyan korán implantálni egy hallássérült csecsemőt, hogy annak valós életkora szinte egybe esik „hallásának korával”.

Az ő esetükben tisztán felfedezhető, hogy sok minden hallanak. A siketre jellemző beszédhangok eltűnnek, ők „halló” gyermekek. Természetesen nekik is szükségük van terápiára, és még akadnak problémáik zajos környezetben, de azért ez már egy új világ számukra, új lehetőségekkel.

Mi maradt még hátra?

Természetesen a munkának nincs még vége. Folytatni kell a szülők tudásának gyarapítását, képezni kell az új audiológusokat és az új tanárokat a beszéd- és hallászavarok hatásairól. Meg kell tanítani őket felismerni ezeket a zavarokat, hogy tudják kihez kell küldeni, és hogyan kell kezelni őket.

Feladatunk az is, hogy ezeket az ismereteket terjesszük az emberek között. Sok olyan hely van, ahol ezek a zavarok még mindig nem kapnak elegendő figyelmet. Segítenünk kell abban, hogy ez megváltozzon!

Kedves Szülő!

Aggódik amiatt, hogy a gyermekei túl sok időt töltenek a táblagépeikkel, okos-telefonjaikkal, vagy más eszközeikkel? Kevesebbet tud együtt lenni velük, mint szeretné, mert a technológia elvonja a figyelmüket? Azt vette észre, hogy túl sokszor kéri arra a őket, hogy csökkentsék a hangerőt a készülékeiken, mert a zene, amit hallgatnak, még a fülhallgatón vagy fejhallgatón kívül is hallható?

Ha bármelyik kérdésre igennel válaszolt, akkor Ön is tipikus szülőnek számít digitális korunkban. Ez a küzdelem legtöbbünk számára mindennapos, ahogy a technológia egyre inkább központi szereplővé válik életünkben és a gyermekek életében.

1986 óta május a Jobb Hallás és Beszéd Hónapja. Mi is szeretnénk kihasználni ezt az alkalmat arra, hogy emlékeztessünk arra a fontos szerepre, amelyet a verbális kommunikáció és a (technológia zavaró hatásától mentes) személyes interakció jelent a gyermekek szellemi és szociális fejlődésében.

A mai gyerekek minden egyes nap órákat töltenek kizárólag ezeknek az eszközöknek a társaságában – azokat az órákat, amelyeket korábban beszélgetésre és olvasásra, interaktív és kreatív játékokkal, vagy egyszerűen a játszótéren töltöttek. Annak ellenére, hogy a fiatal gyermekek beszéd- és nyelvi készség fejlődésének elsődleges módja a verbális kommunikáció és a szülőkkel történő együtt olvasás. Ennek köszönhetők a későbbi saját olvasási képességek, amik nélkül az általános iskolai sikerek elmaradnak. A gyerekek szintén sokat tanulnak gyakorlati tapasztalataikból. Az oktatóalkalmazások és számítógépes programok segíthetnek, de semmiképpen sem tudják helyettesíteni azt a tudást, amit a személy-személy közötti kommunikáció során lehet megszerezni. Ahogy haladunk a nyári szünidő felé, amikor a gyerekeknek kétségtelenül még több idejük lesz ezeknek az eszközöknek a használatára, fontolja meg eszköz- és Internet mentes időszakok beiktatását minden nap. Valószínűleg meglepődik majd, hogy (a nehéz kezdet után) mennyire kevéssé fog nekik (és Önnek) hiányozni.

Egy másik nyomasztó probléma a technológia túlzott használatából fakadóan a halláskárosodás, amelynek száma elszomorító módon emelkedett az elmúlt években a fiatalok körében. Ez a jelenség egyértelműen párhuzamba állítható az MP3 lejátszók, okos-telefonok és táblagépek egyre növekvő népszerűségével.

Már az enyhe halláscsökkenés is könnyen eredményezheti a tanulmányi eredmények rosszabbá válását (különösen az olvasás és a matematika terén), az énkép gyengülését, és a társadalmi elszigeteltség érzésének növekedését, hogy csak a legszembetűnőbb következményeket említsük.

Próbáljuk meg tehát arra ösztönözni gyermekeinket, hogy hallgassák alacsonyabb hangerőn ezeket az eszközöket, és tartsanak időnként szüneteket a zenehallgatásban. A nem megfelelő zenehallgatási szokások miatt bekövetkező hallásvesztés megelőzhető, de ha már bekövetkezett, többé nem visszafordítható. Tanítsa meg a biztonságos módszert gyermekeine idejekorán – és mutasson jó példát!