Amikor eldől, hogy a hallássérült gyermek az integráció útján kezdi meg a tanulmányait, a szülők egyszerre lélegeznek fel a megkönnyebbüléstől, és egyszerre kezdenek aggódni, hogy vajon hogyan fog helyt állni gyermekük a terepen. Vajon az integráció sikeres lesz-e? Nos, ez sok tényezőn múlik, és az egyik legfontosabb tényező a hallássérült gyermeket fogadó tanár hozzállása a gyermekhez.

Ez nagyon úgy hangzik, mintha hatalmas felelősséget tennék a vállukra, pedig nem. Nyilvánvalóan nekik sem egyszerű: az oktatási rendszer kihívásai, az alulfizetettség, a túlhajszoltság, az, hogy senki nem készíti fel őket a sajátos nevelési igényű gyermekek fogadására, nem kevés energiát és kitartást kíván meg tőlük. Ki-ki a maga módján próbál meg helyt állni: fáradtan, fásultan, jó szándékkal, segíteni akarással, vagy pont anélkül. Egyperces.

Az odaadó pedagógus: ,,Nem lesz könnyű neki. De meg fogja csinálni."

Katika pont olyan a szememben, mint bármelyik másik gyerek, csak több figyelmet fordítok rá. Amióta nekem adta az adó-vevőjét - jól kifaggattam ám a szüleit meg a gyógypedagógusát is, hogyan működik ez a kütyü - mindig használom. Katika azt mondta, hogy egy bizonyos szögben tartva a kis kütyüt, jobban érti, amit mondok, ezért úgy tartom mindig, bár a gyógypedagógusa szerint az túlzás. Szerintem számít, én hiszek benne, hogy számít, és ha Katikának az segít, akkor akár így táncolom körbe az osztályt.

Forrás: Unsplash, AHTA

Kértem könyveket a gyógypedagógustól, hogy utánaolvassak, milyen is Katikának a világa. Még blogokat is találtam, amiket hallássérültek írnak, és mióta azokat olvasom, könnyebb megértenem, hogy Katika hogyan érti a világot maga körül. Egyszer rajtakaptam az osztálytársait, hogy gúnyolódnak a hallásán, és rögtön le is ültettem az osztályt, hogy átbeszéljük, hogy ez nem helyes. Érzékenyítő előadást is szerveztem nekik. Bevontam a tanári kart is, hadd tanuljanak ők is, nem Katika az egyetlen hallássérült a világon, jó ha tudják, hogyan kezeljék azokat a hallássérült diákokat, akik jönnek majd hozzánk.

Katika megsúgta nekem, hogy orvos szeretne lenni, mint az anyukája. Gimnáziumba szeretne menni majd ballagás után.

Nem lesz könnyű neki. De meg fogja csinálni. Jó orvos lesz belőle.

Az ignoráló pedagógus: ,,Csak ne zavarjon sok vizet."

Isti kevesebb problémát okoz, mint gondoltam. Először aggódtam, azt hittem, ő lesz majd a problémás gyerek, aki képtelen beilleszkedni, és zavarja az órát. De Isti csak ül a padban, folyamatosan és mereven néz engem, egy percre sem veszi le róla a szemem. Aztán van, amikor egyáltalán nem figyel, csak firkálgat, lapozgatja a könyvet. Nem zavar különösebb vizet, nem panaszkodik rá senki sem. Elég jól tanul, közepesre, négyesre, ötösre írja a dolgozatait. Sosem jelentkezik, tollbamondásai pocsékak, futottunk a gyógypedagógusával pár kört, annyit nyaggatott, hogy váltsam ki mással a tollbamondást, végül beadtam a derekam.

Nekem mindegy, hogy mit ír, csak ne zavarjon sok vizet, hogy rendesen meg tudjam tartani az órát. Vannak az osztályban ígéretes tehetségek, rájuk kell koncentrálnom. Isti meg majd csak boldogul a maga módján. Nagy jövőt azért nem jósolok neki.

Ezért aztán jól meglep, amikor gimnáziumba jelentkezik. Fel is veszik, és bennem elindul egy furcsa érzés, ami a bűntudathoz hasonlít, de elhessegetem.

Évekkel később, mikor találkozom vele a bevásárlóközpontban, megtudom, könyvelő lett. Akkor azért elmerengek, hogy talán kicsit alábecsültem.

Forrás: Unsplash

A pedagógus, aki segít, de nem mindig jól: ,,Nem képes megtanulni németül."

Sajnálom ezt a hallássérült kisfiút, Botit. Borzasztó lehet nem hallani, úgyhogy úgy támogatom, ahogy tudom. Nem osztályozom szigorúan, nem is nyaggatom nagyon, ne szenvedjen túl sokat, amúgyis olyan nehéz neki. Beszélek is a németes kolléganőmmel, aki tanítja őt, hogy jár neki a felmentés, ne zrikálja nagyon, nem képes megtanulni németül.

A gyógypedagógusa ezt nem helyesli, arról beszél, hogy mindig várjak el Botitól kicsivel többet, mint amire képes. Jó az alkalmazkodóképessége, és higgyem el, hogy megbirkózik a feladatokkal minimális segítség mellett. Csak abban kell segítséget adnunk, amiben tényleg szüksége van segítségre.

De honnan tudjam, hogy hol a határ? Hogy mi a jó segítség és mi a rossz? Annyira nehéz így.

De próbálkozom.

Az elutasító pedagógus: ,,Miért nem tanul olyanok között, mint ő? "

Dani kolonc a nyakamon.  Mintha nem lenne elég gyerek az osztályomban. Elég problémás gyerek. Erre beraknak még egyet, egy hallássérültet. Meg az se elég, hogy a nyakamra jár mindenki az adminisztráció miatt, még idejön a gyógypedagógusa, és próbálja nekem megmondani a tutit.

Forrás: Unsplash

Hogy forduljak felé, ha tudok. Hát nem nagyon tudok, mert így is egy csomó dologra kell figyelnem. Vagy hogy a tollbamondás helyett írassak helyesírási tesztet vele. Hát könyörgöm, milyen felnőtt lesz abból, aki még tollbamondást se tud rendesen megírni? Minek annak iskola? Miért nem tanul olyanok között, mint ő? Meg ha rám hallgatna mindenki: én szerintem túlzás ennyi felmentés. Belekényelmesedik a gyerek, aztán még kevésbé akar majd tanulni. Ha elég életrevaló, megoldja a nehézségeket segítség nélkül is. Ha meg nem, akkor nem ide való.

Majd kitanul valami szakmát, azzal ellesz. Vagy otthon marad.

Az együttműködő pedagógus: ,, Hiszek Zsani gyógypedagógusának szakértelmében. "

Zsani egy gyöngyszem. Csodálatos, ahogy egy gyermek, ilyen hallásveszteséggel megpróbál úszni az integráció tengerében. A minap megnéztem a kis kütyüjét, a hallókészülékét alaposabban, cuki kis darab: rózsaszín, strasszkövekkel díszítve. Az anyukája mindig feldobja némi matricával, mindig mással. Néha Elsa mosolyog rajta a Jégvarázs című meséből, néha szivecskék, csillogó kristályokra hasonlító kiegészítők. Jó ránézni, komolyan.

Kicsit aggódtam, hogy mi lesz Zsanival, hogyan tudom segíteni őt, de a gyógypedagógusa sokat segít. Mindent elmagyaráz és megmagyaráz, így könnyebben tudok differenciálni, ha Zsaninak tudom, mi okoz nehézséget. Jó vele együttműködni, jó, hogy valaki eszközöket ad a kezembe ahhoz, hogy Zsani lubickolni tudjon abban a mélyvízben, ahova került.

És olyan jó látni, hogy Zsani szárnyal, ha megkapja a segítséget. Hogy mennyire okos és kreatív. Néha ugyan hallom, hogy más kolléga óráján nem teljesít olyan jól, de azt hiszem azért, mert a kollégák nem együttműködőek.

Én hiszek Zsani gyógypedagógusának szakértelmében. Használom a tanácsait, és működik. De ami a legjobb, hogy Zsani Pedagógusok napján külön hozott nekem virágot. Akkor kicsit sűrűn kellett pislognom, hogy ne bőgjem el magam a csöpp kislány előtt. Végül csak megöleltem, megköszöntem a virágot, és azt mondtam neki, hogy nagyon ügyes.

Hogy sokra fogja még vinni.

Forrás: Unsplash