Az instagramról és a közösségi médiáról, annak hatásairól megoszlanak a vélemények. Van, akik szerint káros, mert torzítja a bennünk kialakuló képet a valóságról, mások szerint nagyot tud belőle meríteni az, akinek motivációra van szüksége. Nos, lássuk.

Egyfelől egyetértek azokkal, akik a negatív hatásokat hangsúlyozzák ki, hiszen vannak rá példák: irreális testkép, sokszor önveszélyes kihívások, és igen, még a túl sok pozitív, idillikus kép az utazóbloggerek és családanyák életéből is előhív belőlünk egyfajta frusztrációt. Azt a fajta frusztrációt, ami akkor jön ránk, amikor pörgetjük a képeket, és átvillannak rajtunk a kérdések:

Ő mégis miből jut el ide nyaralni? Ő hogy néz ki két gyerek mellett ennyire tökéletesen, mikor nekem annyi erőm sincs, hogy összefogjam azt a két szál hajam, ami van? Náluk tényleg minden ennyire tökéletes? Hé, az én életem így nagyon nem oké!

Igen, ez óhatatlan, de azért kell a közösségi felületeket tudatosan használni és figyelni. Elosztani a látottakat kettővel és hozzátenni azt a gondolatot, hogy ez csak egy pillanatnyi kép. A kamera másik oldalán kupi van, a has megfelelő szögből mindig laposnak néz ki, és a kiposztolt kép a kétszázadik, ami végre sikerült.

De vannak ezeknek a fotóknak és posztoknak áldásos hatásaik is: felszabadítanak és nyitottabbá tesznek.

Egyre többen posztolnak azokról a témákról, amelyek tabunak számítanak. Arról, ami nem annyira szép, nem olyan tökéletes. Betegségekről és fogyatékosságokról, amelyekről addig tabu volt beszélni. Aztán a közösségi médiában megjelentek az anyukák szülés utáni hassal és striákkal. Képeket posztoltak a sztómás hasakról, levett mellekről. Megmutatták magukat a Down szindrómások és a mozgássérültek is.

Ezeket a képeket jó nézegetni. Azért, mert rájösz, hogy nem vagy egyedül. Hogy látod, hogy mások élete is zajlik sztómával, mell nélkül, down-szindrómával vagy hallássérült gyermekkel. Önbizalmat ad.  Felszabadító érzés: látni, hogy milyen. Hogy mások hogy csinálják. Hogy mások felvállalják és megmutatják, beszélnek róla, hogy ez teljesen normális.

Vannak az istagramon családok is, ahol van hallássérült gyermek. Én szeretem nézegetni ezeket a képeket, mert kevés olyan fotó van, ami nem mesterkélt beállított, művi. Én soha nem láttam magam hallássérült gyerekként, és jól esik látnom kis fejeket, ahol ott virít a fülben a színes hallókészülék. Vagy a gyerekeket BERA mérés közben, vagy fejlesztésen. Vagy pusztán csak ahogy játszanak a halló vagy hallássérült testvéreikkel. Jó belelátni, hogyan zajlanak a hétköznapok.

Néha még információhoz is juthatunk: mit nem próbáltunk még ki, milyen módszer létezik még, mire nem figyeltünk eléggé. Új utak nyílnak.

Magyarországon még nem annyira elterjedt erről blogolni vagy tudatosan posztolni instagramon. Így megpróbáltam összegyűjteni azokat a magyar és külföldi blogokat, instagram oldalakat, amelyeket olyan családok vezetnek, ahol van hallássérült gyermek.

Christy Keane

Christy Keane barackszínben pompázó instagramja két kislányát mutatja be – illetve úton van a harmadik is, aki a legújabb hírek szerint kisfiú lesz. Az egyik kislány halló, ám Charlotte siket, cochleáris implantátumot kapott. Christy a bejelentéstől kezdve folyamatosan posztolt arról, min mentek keresztül, milyen volt a műtét, néhány témát pedig YouTube csatornáján vlogban is feldolgozott. Nálam ők az egyik kedvenc, mindig csekkolom őket, hogy mi a helyzet náluk!

Lucie and the bump

Lucie vlogger, nem csak a hallássérüléssel foglalkozik, hanem divattal, esküvővel, utazással is, így tényleg sok részébe beláthatunk az életének. Azonban van egy külön csatornája, ami a cochleáris implantátummal élő Harryről, a fiáról szól. Ott több témába is mélyen beleáll, de instagramjára is érdemes rákukkantaniuk a fiús anyukáknak: Harry igazi elbűvölő rosszcsont.

Pretty much Kate

Kate instagramján vagy blogján nem központi téma a hallássérülés. Egyrészt, mert még elég újkeletű a dolog, egyik kislányánál később derült csak ki, viszont fantasztikus képeket posztol a családi életről és a gyerekeiről. Legfrisebb képein már megjelenik a hallókészülék is, és egy blogposztot is szánt a témára, arról írt, hogyan derült ki kislányánál a hallásvesztés, mit élt át közben. Én remélem, lesz még további kontent is, nekem nagyon tetszik az a művészi látásmód, amit képvisel!

Meagan

Meagan kislányának hallásvesztés története nem volt egy könnyű menet. Mckenzie hallásveszteségét nem vették észre újszülőtt szűréskor, és megkésve jutott hallókészülékhez. Ám hallókészülék viselése közben hirtelen olyan mértékben leromlott a hallása, hogy cochleáris implantárumot kellett kapnia. Erről blogjában is ír a blogger anyuka, instagramján pedig sok-sok képet oszt meg hétköznapjaikról.

Felicia

Felicia egy teljesen hétköznapi instagram felhasználó, aki nem blogol és nem is vlogol. Ő csak posztol a családjáról, és amellett, hogy fia, Silas cochleáris implantátummal hall, szerepet kap náluk az ASL, azaz az amerikai jelnyelv is. Fejlesztésekről, jelnyelvről is láthatunk nála képeket!

Mqmccochlearexperience

Katie kislánya szintén cochleáris implantátumot visel, azonban az instagramjuk attól válik különlegessé, hogy az édesanya imádja felpimpelni kislánya cochleáris implantátumát. Jópofa, színes dekorációkat használ, így ha ötletet merítenél, akkor itt biztosan tudsz inspirálódni!

Mrs Heather Scarr

A kaliforniai anyuka a #hearingaidsarecool, azaz a hallókészülékek menők hashtaggel igyekszik terjeszteni azt, hogy a hallókészülék nem szégyen! Képeik abszolút hétköznapiak, filterek nélkül – ha valakit a túlszaturált fotók zavarnak, itt olyannal nem fog találkozni!

Cicanapló

Magyar instagramot ugyan nem találtam a témában, de facebookon a Cicanapló néven futó oldal egy anyuka tapasztalatairól szól. Őszinte posztokat olvashatunk arról, mi mindent élhetünk át egy hallássérült gyermek anyukájaként. Ami nekem különösen tetszik, hogy folyamatosan reflektál. Előhoz régi érzéseket és újra értelmezi. Foglalkozik a belső folyamatokkal, és ez nagyon tetszik. Itt ugyan kép nincs sok, de van helyette sok fontos gondolat.