A távoktatás alaposan feladta a leckét azoknak a családoknak, ahol óvodás és általános iskolás gyermek van, hát még ha több is jut egy háztartásba. Nem elég, hogy dolgozó emberként és szülőként kell helytállni, hirtelen kicsit tanárrá is kell változnod, miközben a technológiai feltételek sem mindig adottak. Ambrózy Noémi, a Cicanapló írója egy ovis és egy iskolás hallássérült gyermekkel ragadt karanténban. Az ő sorait olvashatjátok a hétköznapokról.

*

Mi is otthon vagyunk. Mi is próbálgatjuk az online iskolát, az online óvodát. Voltaképpen hálás vagyok, hogy nincsen hova rohanni, mindenki azt eszi, amit én főzök, és van időnk egymásra. Le tudunk menni a kertbe, és tudunk tanulni olyan dolgokat, amikre amúgy nem lenne idő. Hálás vagyok azért is, hogy jobban belelátok, hogy mi az, amit tanulnak éppen, és újra részt vehetek a fejlesztésekben. Jó érzés látni a gyermekeim haladását, jó, hogy sokkal több kérdést tesznek fel. Persze, nekünk is maradtak el dolgaink: színházi előadás, orvosi konzultáció, a nyárra tervezett műtét az összes előkészületével együtt. Bár ez idillien hangzik, azért eléggé munkás a tavasz.

Forrás: Unsplash

Szerencsére a tanárokról és az iskolai rendszerről, az óvónőkről, és a lelkiismeretesen küldött anyagokról, a szurdopedagógusainkról csak jót tudok mondani. A feladatok mennyisége szuper, a gyerek önállóan is tudja követni, a fejlesztések nem maradnak el, az óvónők annyira változatos összeállítást küldenek, amiből bátran lehet válogatni. Egy percig nem éreztük, hogy magunkra lennénk hagyva, és a pánik közepette ne lennének figyelembe véve az igényeink.

Mert azért lássuk be, egy elsőssel és egy óvodással hirtelen digitális oktatásra átállni nem egy olyan dolog, ami ismerős lenne bármelyikünknek is.

Ettől még az iskola fárasztó, és bár Cica elég önjáró, azért nem árt figyelni, hogy minden meg legyen csinálva, be legyen adva. Egyeztetni kell az online órák, a fejlesztések időpontját is, úgyhogy valahogy a logisztika megmaradt, csak valami egészen más rendszerben működik. Nekem az a nehéz, hogy mind emellé a munkám nagy része csöndet és elmélyülést igényelne, ami pedig nincs, de ez azt hiszem minden kisgyerekes szülőnek ismerős.

Igazából nincs sok dolog, ami hallássérült gyermekeket nevelő szülőkként máshogy érintene bennünket, csak az, hogy minden órán, páros munkán ott kell ülni a gyermekeink mellett.

Jojétánál azért, mert még a technika sem igazán megy neki, és bizonyos dolgokhoz amúgy is „varázslásra” van szükség. Persze, én most már megtanultam, hogy láthatjuk együtt a tanárt és a diavetítést is, de ez igazán nem várható el egy négyévestől. Az asztalra sem fér oda minden kézműves dolog, szóval egyenként a keze alá adom a dolgokat, hogy ne kelljen félpercenként ugrálni.

A Cicánál nem ezért kell ott ülni, hanem mert néha fordítani kell neki azt, hogy mi történik éppen. Szerencsére mindig videón keresztül történik a beszélgetés és nem is nagyon hosszúak, de jobban elfárad tőlük, mintha rendes élőszó lenne, és bizony van, hogy valamelyik gyerek mellett zörögnek. Ez nem egy olyan dolog, amit mindenki meg tud oldani, hogy az összes gyermeke külön szobában és síri csendben tanuljon, és igazán nem elvárható senkitől. Ideális lenne, ha mindenki jól megvilágított arccal, remek hangtechnikával, háttérzaj nélkül tudna a videó elé ülni, de éppen elég kihívás így is ez a helyzet.

Itthon szerencsére tudunk mindent az online órákhoz igazítani. Nincs mosogatás, főzés, zörgés, miközben az egyik gyermek a gép előtt ül. Ha egyszerre kettőjüknek van órája, ami szerencsére nagyon ritka, akkor mindkettőnket lefoglalnak, legalább olyan szinten, hogy az egyik fülünkkel ott vagyunk. De azért, amikor Jojéta is szeretne részt venni a Cica beszélgető körén, akkor nehéz kedvesen távol tartani őt a testvérétől.

Sokszor egy zajosabb óra után nemcsak a gyermek, hanem én is rottyon vagyok.

Nagyon zavaró tud lenni egy hallónak az, ha úgy kell kibontani az információt a nagy zajban, de egy hallássérültnek ez szinte lehetetlen talány. Ha a gyermekem teljesen kikapcsol, és elkezd az asztalon fetrengeni, akkor tudom, hogy túl sok neki ez most.

Forrás: Unsplash

És persze vannak azok a dolgok, amik általában a legkevésbé láthatóak egy kívülállónak. A hallóka és a fül kezelését is elég komoly logisztika veszi körül. Most jobban kell figyelni arra, hogy a fül, amennyire lehet, legyen tiszta, mert nem tudunk eljárni kipucoltatni. Ezzel mindig küzdünk, de szerencsére most nincs probléma. Kering az a vicc is, hogy hányszor mondtad már a karantén alatt, hogy „Vigyázz, most nem tudunk ügyeletre menni!” Na, hasonló a probléma a készülékkel és az illesztékkel is.

Imákat mormolunk, hogy ne ebben az időszakban nője ki az illesztékét, és legfőképp, ne történjen semmi a hallókészülékkel.

Gondolom, hogy meg lehetne oldani a szervízelést, de most annyira nem szeretnék próbálkozni, hogy sikerül-e? Ráadásul javíttatni is receptre lehet, amit még külön be kellene szerezni. Szóval a legjobb lenne az ilyesmit elkerülni. A beállításról és hallásmérésről persze szó sem lehet.

Hát ilyenek a mindennapjaink.

Mindemellett persze ott vannak azok a dolgok, amik amúgy valószínűleg minden gyermeknél most előjönnek. Egyrészt, azáltal, hogy össze vagyunk zárva, sokkal könnyebben előjönnek az érzelmi projektjeikkel. Ezek olyan dolgok, amikkel, mint minden más családnak, nekünk is kezdenünk kell valamit. Nem tudom, hogy eljön-e valamikor az a pontja a kijárási korlátozásnak, amikor nem a túlélésre játszunk, de mindenesetre mindent megteszünk, hogy a lehető legjobban jöjjünk ki belőle.

Szerencsére, bár fizikailag el vagyunk szigetelve, nem kell egyedül éreznünk magunkat. Az, hogy része vagyunk több közösségnek, iszonyú nagy segítség tud lenni ilyenkor. Szerencsére eszközök is vannak a kezemben, és érzem, hogy többen járunk ugyanabban a cipőben. Sokszor becsüljük alá ennek a fajta támogatásnak az erejét, pedig nagy segítség sorstársak között lenni, vagy legalább olyan környezetben, ahol ítélkezés mentesen, tanácsadás nélkül szabadulhatunk meg a szívünket nyomó kövektől.

Legyél része egy ilyen közösségnek!

Létrehoztunk egy zárt csoportot Facebookon, ahová te is csatlakozhatsz, ha közösségre vágysz! A csoportnak a Csendetlenkedő a neve. Tudjuk, hogy olykor nehéz szülőként eligazodni egy olyan világban, ami a tiedétől ennyire különböző. De ha tudatosan állsz hozzá, ha birtokodban van minden fontos információ, akkor magabiztosan segítheted a gyermekedet! Segítünk, hogy megtaláld a saját utadat és támogatunk abban, ahol éppen tartasz!

Azért érdemes csatlakoznod, mert:

  • itt kiöntheted a szíved
  • beszélhetsz a hétköznapok kihívásairól, örömeiről,
  • olvashatsz mások tapasztalatairól,
  • mindenki inspiráció a másik számára,
  • mindenki megoldást keres és kap,
  • segítő közeg vesz körül,
  • jó szakembereket ajánlanak neked,
  • és segítünk a legtutibb hallókészülékedet is megtalálni!

Ha belépnél, itt találsz meg bennünket!

Várunk nagyon!