Puha Andrea
Születése óta hallássérült, így fő küldetése a hallássérüléssel élők támogatása. 2013-ban kezdett blogolni a hallássérülést övező tabutémákról, ezt jelenleg az Alapítvány blogján teszi. A Csendetlenkedő tábor és a Hali-tali tábor ötletgazdája, és hisz egy akadálymentesebb, szebb jövőben!
Kitti egy öt évvel ezelőtti írását osztotta meg velem, aminek nagyon megörültem. Öt évvel ezelőtt ugyanis született egy érzelemmel teli írás arról, hogy milyen az, ha valaki előtt kitárul a világ. A hangokkal teli világ.
Kitti 2013-ban eldöntötte, hogy hallókészüléket vált. És ez nem is lenne olyan nagy dolog, ha valaki éppen a hat éves kihordási idő végén jár éppen, de Kitti 15 évig hordta ugyanazt a készüléket. Nem csoda, hogy katarzisként élte meg, amikor új készüléket kapott. És milyen jó, hogy akkor ott gépet ragadott, és ezt leírta, mert így kaphatunk egy képet arról, milyen egy jobb géppel élni.
A cikket akkor magának, a halló környezetének, és most nektek írta. Jöjjön Kitti hallókészülékváltás története 2013-ból. Olvassátok szeretettel!
*
A huszonharmadik születésnapomon megfogadtam, hogy változtatok az életemen, mert ahogyan addig éltem, már nem éreztem jól magam.
Első lépésem az életem megtervezése volt.
Ennek a tervnek az első helyé az állt, hogy hallókészüléket váltok.
Addig egyféle hallókészülék típust használtam 15 éven keresztül. Gondolhatjátok, mennyire elavult típus lehetett akkor már, hiszen nem adta vissza pontosan azt a hallást, amit szerettem volna. Így két hete kértem időpontot az audiológusnál, és kaptam tegnapra.
Így hát tegnap voltam Pécsen, és most már biztosan állíthatom, hogy életem legjobb döntése volt ebbe belevágni.
Amikor felvettem az új, korszerűbb, legfejlettebb technikával ellátott hallókészüléket, először nem észleltem nagy változást az előzőhöz képest. Aztán lassan feltűnt valami.
Hallani kezdtem a neoncsöves lámpát. Aztán a számítógép hangját, pedig nem voltam a közelében!
Kértem a szakembertől, hogy hadd menjek át a pékségbe, hadd halljam meg a környezetet!
Kimentem a Széchényi térre, de öt méter után ledöbbentem: mindent hallottam! Olyan hangokat is, amiket addig sohasem! Mindjárt könnybe lábadt a szemem és csak álmélkodtam!
Ti ezt nem érthetitek talán, mert nem tudhatjátok, mi mindenen mentem keresztül előtte 23 éven át.
Úgy éreztem, hogy ott akkor és azon a helyen egy korszakom lezárult. A szenvedésemnek vége.
Éreztem az új élet szelét.
Tudjátok, eddig úgy éltem, mintha egy-két méteres burokban lettem volna. Hiába akartam többet hallani, többet érteni a világból, ez nem ment! Aztán fél éve ez a tehetetlenség nőttön-nőtt. A frusztrációm a tetőfokára hágott, egyre idegesebb lettem, gyűlöltem a világot, amiben éltem. De ott a téren, megnyílt a világ előttem!
Nem egy-két méterre tágult a határom, hanem a végtelenségig.
Csodálatos érzés volt. Általában nem tudok sírni, de akkor mégis sírtam a boldogságtól és a meghatottságtól.
Megértettem minden mellettem elhaladót, hogy miről beszélgetnek, hallottam a szökőkút csobogását, hallottam a nyüzsgést, meg tudtam különböztetni a távoli és közeli hangokat, egyszerűen minden kitisztult.
Enyém lett a világ.
A második legnagyobb élményem ma volt a munkahelyemen. Olyan munkahelyen dolgozom, ahol állandó a háttérzaj, és azelőtt hiába akartam megérteni, hogy mit mondanak a munkatársaim, nem nagyon sikerült. Most meg mindent értettem! Először sikerült úgy bekapcsolódnom a társalgásba, hogy tudtam, miről beszélgettek!
Ez a lehetőség és minden egyéb másik sok önbizalmat adott, magabiztosabb lettem és nyíltabb a világ felé. Most már jobban merek kezdeményezni beszélgetést másokkal, és nem kell többé attól félnem, hogy nem fogom érteni a másik felet.
Lehet hogy a telefont is fogom tudni használni, hiszen olyan tökéletesen hallom anyut is, mintha itt állna mellettem. Egyszerűen csodálatos érzés ez annak, aki nem hallott, és most mindent hall, úgy, ahogyan természetesnek kell lennie.
A világ rám vár, hogy felfedezzem, az út feltárult előttem, rengeteg választási lehetőségem lett az életben.
Azért mesélem el ezt az élményemet nektek, mert azt akartam, hogy rájöjjetek, hogy igenis van élet a pesszimizmus mögött! Csak meg kell látni a lehetőséget, meg kell tanulnotok megbecsülni azt, amitek van!
Jusson az eszetekbe, hányan és kik szeretnek benneteket, hiszen a szeretet a legfontosabb az életben, és ha tudjatok, hogy milyen sokan szeretnek benneteket, az magabiztosságot ad nektek. Én szeretek mindenkit a hibáival és a gyarlóságaival együtt, mert hiszem, hogy mindenkiben van valami csodálatos.
Higgyétek el, ti is csodálatosak vagytok!