Ha hallássérült emberként keresed a szerelmet, akkor az egy izgalmas kérdés, hogy halló, vagy hallássérült párt választasz-e magad mellé. Különösen, ha integrációban nősz fel, akkor nehéz ez. Egyfelől csak hallók vesznek körül, másfelől azonban nyilván felvetődik a kérdés, hogy lehet, hogy egy hallássérült társ mellett jobban megértésre találsz. Bárhogy is, most nem én fogok beszélni, mert én csak kérdezni fogok másokat erről.

Én ugyanis már írtam nektek elég izgalmas cikkeket a szerelemről, amelyek olyan tabutémákat is feldolgoztak, mint hogy hallássérültként csak hallássérült pár mellett lehetünk-e boldogok, de egypercesben is bemutattam, milyen hallássérültként randira készülni, és volt egy vendégposztunk halló sráctól is, aki az ő szemszögéből mesélte el, hogy milyen randizni egy hallássérült lánnyal. De írt vendégposztot Anna is, arról, hogy mennyit számít párválasztáskor a hallássérülés megléte. Most azonban ezen a témakörön is szerettem volna kicsit túllépni, és megszólaltatni hallássérült fiatalokat a szerelemről, választásról, dilemmákról, és az olyan intimebb témákról is, mint a szex. Három válaszadó interjúalanyom volt, mindhárman integrációban nőttek fel, mind nő, közülük ketten hallókészüléket viselnek születése óta, egyikük pedig implantátumot. A nevek az anonimitás miatt nem valódiak.

Hány évesen randiztál először?

Alexa: 17 éves koromban volt először barátom, akivel jártunk,  de az első igazán komoly kapcsolatom 20 éves koromban volt, ami aztán három évig tartott. 

Berni: Tizenöt évesen.

Cili: A gimi második évében.

Milyen félelmekkel, nehézségekkel szembesültél az első randid során és az első szexuális együttlétetekkor? Ezek később is megmaradtak?

Alexa: Mivel én eléggé támaszkodom a szájról olvasásra, ezért amiatt izgultam, hogy fogom-e érteni a fiút, akivel randizom, és hogy emiatt nem lesznek-e kellemetlen helyzetek. De idővel ezek elmúltak, mert kitapasztaltam, hol tudok jól beszélgetni másokkal, és úgy alakítottam az első randevúkat. Ha pedig komollyá vált a dolog, akkor pedig ez is alakult.

Meg ugye eleinte féltem attól, hogy mi van, ha mikor megtudják, hogy hallássérült vagyok, nem akarnak felvállalni majd. Vagy azt gondolják, hogy nem akarnak fogyatékos barátnőt. Igaz, sosem hallottam ezt egy sráctól sem, de attól még féltem tőle.

Szex terén amiatt izgultam, hogy a hallókészülékeim mennyire fogják zavarni az együttlétet. Besípol-e, kivegyem-e előtte, de akkor nem lesz-e nehezebb beszélgetni közben. Kell-e egyáltalán beszélgetni? Ma már ebből egyáltalán nem csinálok problémát.

Berni: Nekem közepes hallásvesztésem van, elég jól hallok a hallókészülékemmel, úgyhogy igazából azt hiszem, teljesen átlagos problémákkal küszködtem, mint bármelyik más tini. Mi a szex, hogyan kell jól csinálni, mikor legyen az első, kivel, vagy mikor lesz már barátom?

Cili: Emlékszem, hogy nagyon ideges voltam, ha nem értettem valamit, amit mondtak nekem a fiúk. Féltem tőle, hogy nem fogadnak el a CI-mmel együtt, és igyekeztem is takarni, amennyire lehetett. De aztán megtapasztaltam, hogy elfogadóak, nem okoz nekik nehézséget újra elmondani ugyanazt. Ugyanígy az első szexnél is attól féltem, hogy mi van, ha olyan közelről, vagy levéve látják meg az implantomat, és akkor undorodni fognak tőlem, és sok-sok beszélgetés döbbentett rá arra, hogy a fiúknak egyszeűen nem nagy kunszt, hogy van a fejemen és a fülemen ilyesmi, sőt: gyakran el is felejtik, hogy hallássérült vagyok. Rá kellett jönnöm, hogy én nem fogadom el magam, és ezen kezdtem el dolgozni.

Te kiveszed a hallókészüléked/implantátumodat a füledből együttlét alatt?

Alexa: Ki szoktam venni, ha jut rá idő, lehetőség, mert úgy kényelmesebb. Ha bent van, nyomódik, beakadhat a haj, meg ugye ismert probléma, hogy a hallókészülék sípol… Berni: Változó, nem szoktam nagy ügyet csinálni belőle, ahogy éppen kijön a lépés. Olyan is volt, hogy közben vettem ki, vagy csak kikapcsolom, ha például sípol. Cili: Le szoktam venni, hogy ne zavarjon.

Hogyan beszélgettek együttlét során, vagy este, lefekvéskor, ha sötét van?

Alexa: Mivel én ugye, ahogy mondtam, eléggé szájról olvasok, ezért ez tényleg problémás tud néha lenni. Hosszabb kapcsolatban kialakult azért a rutin: este összebújás van,  telefonon írunk, filmezünk. Szex közben meg valahogy nincs rá szükség, az igen-nem a részemről bőven elég, a többit pedig megbeszéljük azon kívül.

Berni: Én elég jól hallom sötétben is az embereket, így ez sosem okozott gondot. Néha vannak nagy félrehallások, az vicces szokott lenni.

Cili: Igazából, mivel tudom, hogy a fiúk hallanak engem, ezért én szoktam beszélni, közlöm, ha mondanivalóm van. Ha pedig válaszolnak, akkor ha értem, az jó, ha nem, akkor vagy írnak telefonon, vagy megvilágítják az arcukat. 

Volt valamilyen rendkívül kínos tapasztalatod a hallássérülésed miatt együttlétkor?

Alexa: Kommunikációs akadozások voltak, de igazából, ha jó emberrel vagy együtt, akkor ez egy ösztönös dolog, nincs mit megbeszélni. Úgyhogy végülis nem volt. Berni: Egyszer sötétben akart valamit mondani az akkori fiúm, de nem értettem, mit mond, sokadszorra sem. Rém kínos volt, és  a srác is elég tapintatlanul kezelte ezt le. Nem is maradtunk együtt végül. Cili: Kimondottan a CI miatt nem volt. De egyébként is, olyan srácot nem vittem fel magamhoz, akinél már beszélgetés során lehetett érezni, hogy nincs benne empátia és odafigyelés az irányomba.

Volt, hogy randiztatok hallássérült fiúval is? Van bármi különbség, előny, hátrány egy halló fiúhoz mérve?

Alexa: Mindig szerettem volna, de soha nem randiztam hallássérült fiúval, mert egyszerűen nem találkoztam velük. Halló srácokkal ismerkedtem, és ezért nem.

Berni: Igen, randiztam. Igazából nem volt lényeges különbség, mert nagyon hasonlóak voltunk, hallássérülésünkben is hasonló szinten álltunk.

Cili: Soha. Csak hallókkal volt dolgom.

Megfogalmaztad már magadban valaha, hogy milyen előnyei, hátrányai vannak egy halló párnak, vagy annak, hogy hallóval randizol?

Alexa: Előny, hogy sokat tud segíteni: a rendelésnél, telefonos ügyintézésnél például, vagy ismételni, ha valamit nem értek társaságban. De ehhez türelem is kell, ami azért sokszor elfogy egy hallónál, és ez nem jó érzés, mert nem tehetek róla, hogy bizonyos dolgokat nem hallok meg. 

Azt hiszem, ez a legnehezebb: egy halló sosem fog teljesen megérteni.

Berni: Én azt gondolom, hogy személyiségi kérdés inkább ez, nem annyira hallásállapottól függő. Igaz, a telefonálást olykor jól esik rábízni másra, mert azt annyira nem szeretem, meg egyik exem segített felkészülni nyelvvizsgára, ami sokat jelentett, de sokkal fontosabb szerintem az, hogy valaki milyen személyiség, mint hogy hall-e vagy nem. Én hallót és hallássérültet is ismertem olyat, akivel a világ összes pénzéért sem lettem volna együtt. 

Cili: Sokat segítettek nekem ha bulizni mentünk vagy barátokkal találkozni, hogy értsek mindent, meg tudjak beszélgetni.  De találkoztam olyannal is, aki nagyon éreztette, hogy fogyatékossággal élő vagyok, lekezelt, túlóvott. Cikinek érezte például, hogy nyilvánosan elemet cserélek, nem támogatott a terveimben, mert hogy úgysem vagyok képes rá. Szóval nem gondolnám, hogy csak a hallásállapot a lényeg. 

Milyen tanácsot adnál más hallássérült nőknek a randizáshoz?

Alexa: Figyeld meg, hogy a randin hogy viszonyul hozzád a randid! Ha nem néz rád, nehezére esik ismételni, türelmetlen lesz veled, akkor felejtős a dolog!

A hallássérülés amúgy is egy jó szűrő: kirostálódnak az elején azok, akikkel amúgy sem működne semmi.

Berni: Egyszerűen csak adják önmagukat!

Cili: Ne szégyelljék a hallássérülésüket! Én azt tapasztaltam, hogy a hallássérültség vonzó is lehet a hallók szemében: érdekes, különleges, izgalmas. Használd ki!

Szívesen beszélgetnél erről sorstársakkal? Nálunk lehet!