Puha Andrea
Születése óta hallássérült, így fő küldetése a hallássérüléssel élők támogatása. 2013-ban kezdett blogolni a hallássérülést övező tabutémákról, ezt jelenleg az Alapítvány blogján teszi. A Csendetlenkedő tábor és a Hali-tali tábor ötletgazdája, és hisz egy akadálymentesebb, szebb jövőben!
Közeleg a Karácsony, vele együtt pedig a családi összejövetelek időszaka is. Nálunk, emlékszem, gyerekkoromban megtelt a mamáéknál a ház. Emlékszem a szobára, ahogyan a karácsonyfa fénye beragyogta mindenki arcát.
Tudtam, hogy most hangozhat el a csengőszó, mert láttam, ahogyan a mama megrázza a csengőt. Mindig tudni akartam, milyen lehet a hangja. Aztán csend lett, mindenki csoportba tömörült, villant a vaku, azt képzeltem, hogy kattanó hangja lehet, mert a könyvekben úgy írták. Utána énekeltük a Mennyből az angyalt, én nem, csak néztem a szájakat, és próbáltam leolvasni róluk, hogy hol tarthatnak a dalban. Aztán ajándékosztás volt, nem emlékszem, mit kaptam, csak a csomagolópapírokra és a kunkori szalagokra. Mindig szerettem a kicsomagolást, mert éreztem a bőrömön, ahogyan szakad a papír.
Aztán együtt volt a család. Beszélgettünk, pontosabban ők beszélgettek. Így teltek a karácsonyok sokáig, hogy én megfigyeltem.
Keveset beszéltem olyankor, de nem bántam, míg kicsi voltam, mert így egyre többet tudtam beszívni a karácsony hangulatából: a fenyőillatból, a fényekből, a mama sütijeinek diós illatából, a csillogó szemekből.
Később aztán, mikor ez már kevés volt, akkor ki kellett találni, mit is kezdjek magammal, ha szeretnék mindent, de mindent érteni, és bevonódni a társalgásba. Azóta már eltelt jópár karácsony, és nekem is kialakultak a megküzdési stratégiáim, amelyek beváltak az évek során, akkor is, ha nálunk volt összejövetel, akkor is, ha étteremben voltunk, meg akkor is, amikor később nagyobb társasággá duzzadt a család a barátok hozzácsapódásával. Mondom, milyen módszerekkel tudtam az összejöveteleket igazán kiélvezni, ezeket alkalmazhatjátok céges, szülinapi és egyéb találkozókon is!
#1 Keress egy jó helyet!
De tényleg jót! Ahonnan mindenkire rálátsz, ahol jók a fényviszonyok, ahol az emberek úgy ülnek, ahogyan neked, a hallásodnak a legideálisabb.
Soha ne félj kiharcolni magadnak azt a helyet, mert van okod és jogod kiválasztani egy megfelelő helyet!
Lehetőleg olyanok mellé ülj, akik tekintettel vannak rád, hallássérült-kompatibilisek, természetes nekik, hogy ismételjenek, magyaráznak neked. Velük egyébként is jobban fogod érezni magad.
#2 Keresd a kisebb csoportokat!
Egy összejövetelnél előbb-utóbb kisebb csoportok alakulnak ki, mindenki igyekszik mindenkivel beszélgetni. Járj körbe ezek között a csoportok között.
Keresd meg azokat, ahol be tudsz csatlakozni, jó, ha oda mész, ahol egy hallássérült-kompatibilis ismerősöd is beszélget, mert ő segíteni fog neked.
Előfordul, hogy éteremben a benti tér zajos a zene és a zörejek miatt, ilyenkor én mindig a dohányzókkal tartok. Ők ugyanis mindig kint vannak a sokkal halkabb környezetben, ráadásul cserélődnek is, így sok mindenkivel tudsz beszélni. Nem baj, ha nem dohányzol, mindenki meg fogja érteni.
#3 Kommunikáld le, mire van szükséged!
Rajtad is múlik, hogy megkapod-e azt az odafigyelést, amire szükséged van. Beszélj róla, milyen a világod. Kérd, hogy forduljanak feléd, magyarázd el, hogyan működsz. Ne vedd természetesnek, hogy megértenek, mert nekik is tanulniuk kell, hogy természetes legyen nekik az, hogyan viszonyuljanak hozzád.
Jusson eszedbe, hogy te is sok türelmet igényelsz a hallók részéről, te is legyél türelmes velük!
Tedd szóvá újra és újra, hogy nem érted, és megint eltakarta a száját a másik. Ne feledd, általában a hallóknak nem kell ezekre mindig odafigyelniük, érthető, hogy elfelejtik.
#4 Ha elfáradtál, akkor nyugodtan pihenj!
Senki nem várja el, hogy a társaság középpontjában legyél. Ha úgy érzed, telítődtél a látvánnyal, a történésekkel, és elfáradtál a sok figyeléstől, akkor vonulj vissza. Nem kötelező aktívan jelen lenned, egyszerűen csak dőlj hátra, kortyolgasd az innivalódat, és nézelődj.
#5 Legyen nálad egy jó könyv
Nálam mindig van egy könyv a táskámban vagy a telefonomon, hogy ha esetleg olyan közegbe kerülök, ahol hamar feladom a kommunikációt, vagy nem figyelnek rám úgy, akkor ne az unalom öljön meg, hanem olvassak egy jót.
Ez azért is jó dolog, mert a könyv egyben bevonzza azokat az embereket is, akik jófejek. Ugyanis nagy a valószínűsége annak, hogy azokkal az emberekkel, akik odamennek majd hozzád, hogy mit olvasol, jókat fogsz beszélgetni, az összejövetel után is.
Legyen kellemes számotokra is minden ünnepi találkozó, ezekkel az apró trükkökkel!