Puha Andrea
Születése óta hallássérült, így fő küldetése a hallássérüléssel élők támogatása. 2013-ban kezdett blogolni a hallássérülést övező tabutémákról, ezt jelenleg az Alapítvány blogján teszi. A Csendetlenkedő tábor és a Hali-tali tábor ötletgazdája, és hisz egy akadálymentesebb, szebb jövőben!
Közeleg a nyár, és ilyenkor a legtöbb szülő azon töri a fejét, hogy hová mehetne a gyermeke, miként jut több idő a családra, önmagukra, a gyerekekre munka mellett, és hogyan tudunk nekik egy kalandos nyarat biztosítani, lehetőleg úgy, hogy ne ürüljön ki a családi kassza. Persze, amilyen kézenfekvőnek tűnik, hogy egy-egy táborba elküldjük a gyermeket, éppen annyira félelmetes is a gondolat: egyedül? Hallássérültként? Pedig a táborozás több szempontból is jó hatással lehet a gyermekünkre - hallásállapottól függetlenül is.
De, hogy ne tűnjön olyan jól megmondósnak, amit írok, elmesélem, milyen volt nekem táborozni. Én tizenöt évesen voltam először életemben táborban, de az a tábor egyből 16 napig tartott. Életem egyik legjobb élményeként emlékszem rá vissza. Előtte csupa rossz élményem volt a közösségről, befogadásról. Sehová sem fogadtak be igazán, sehol sem vártak tárt karokkal, és nem is nagyon tudtam, mit kezdjek azzal az információval, hogy táborba megyek.
Emlékszem, pályázni kellett, és azért vágtam bele, mert írnom kellett rá egy prózát. Nem is fogtam fel igazán, hogy ez egy 16 napos utazást jelent számomra, amely során megismerhetem Magyarország nagyobb részét. Ez akkor, felvidéki tiniként felfoghatatlan volt.
Amikor megtudtam, hogy bekerültem, akkor bezárkóztam a szobámba, és sírtam. Nem tudtam megmondani, hogy azért, mert bejutottam több száz jelentkező közül, és az mekkora nagy dolog, vagy azért, mert nem akarok menni, mert ez szörnyen rémisztő.
Akárhogy is, az első nap ott voltam a többiek között a táborban, és próbáltam feltalálni magam. A tizenhat nap alatt több nagyon fontos dolgot is megtanultam:
Nem minden közösség olyan, mint az osztályom volt: azaz rossz. Vannak nagyon kedves, befogadó közösségek, és nekem ideje megkeresnem őket.
Én is értékes vagyok, és vannak olyan képességeim, amit a többiek észrevesznek és értékelnek.
Nem mindenkinek extrém dolog az, hogy én hallássérült vagyok, és tök lazán lekezelik, vagy kérdeznek róla.
Elkezdhettem önmagam lenni.
Ez a tábor jelentősen hozzátett ahhoz, hogy elkezdjem elfogadni és értékelni magam, valamint, hogy ekezdjem a hallássérülésem kommunikálni a többiek felé.
Egy tábor a szülőnek sem könnyű
Tudom ezt jól. Szülőként aggódhatsz, hogy hogyan fog beilleszkedni, nem leszel ott, hogy támogasd, nem tudsz közbelépni, és akadálymentesíteni számára a környezetet, de az igazság az, hogy alapvetően, ha néha negatív élményeket is hoz egy tábor, jóval több pozitívuma van a gyermeked számára. Hidd el, hogy a gyermeked ügyes. Feltalálja magát!
Bízz benne! Egyszer el kell engedned a kezét, hogy önállóvá válhasson hallássérültként is. Mert képes önállóvá válni!
A táborozás alatt ugyanis több szempontból is fejlődik a gyermeked. Hiszen végre kiszabadul őrző-védő szárnyaid alól, és egy szabadabb, ugyanakkor biztonságos környezetben kezdhet önálló döntéseket hozni, új helyzetekben.
A tapasztalat is azt mutatja, hogy a táborozó gyerekek jobb megküzdési stratégiával rendelkeznek az élet természetes nehézségeivel szemben, mint nem táborozó társaik.
A gyerekek itt ugyanis olyan szituációkban próbálhatják ki magukat, amelyeket átélve a tapasztalataikat át tudják vinni az élet valódi küzdőtereire is.
Reális képet kap önmagáról és a hallássérüléséről
Tetszik, nem tetszik, a gyermekednek meg kell tanulnia, hogy mit is jelent számára az, hogy ő hallássérült, hogy van egy implantátuma vagy hallókészüléke. Meg kell tapasztalnia, hogy a hallássérülés tényét az emberek hányféleképpen fogadhatják és reagálhatják le. És ha ezt megtapasztalta, akkor kidolgozhat olyan viselkedési és kommunikációs stratégiákat, amelyeket be tud vetni majd a jövőben.
Hogy mi lesz, ha valaki rosszul reagálja le? Lehet, hogy lesz olyan, de ilyen hozzáállással nem csak gyerekként találkozhat, hanem felnőttként is. Jó, ha mielőbb helyén tudja kezelni a negatív hatásokat is.
Ne feledd, hogy emellett rengeteg pozitív élmény is éri majd! Elfogadás, befogadás, ami jót tesz az önbizalmának, és annak, hogy a kellemetlen helyzeteket jól kezelje majd! A tábor pont annyi frusztrációval állítja szembe a gyerekeket, amennyivel még biztosan elbír, közben pedig egy szerető védőháló veszi körül őket, ami megvédi őket a túl nagy csalódástól.
Ügyesednek a szociális készségei
A hasonló korcsoporttal való együtt töltött idő növeli a gyerekek szociális készségeit, az új gyerekekkel való ismerkedés pedig növeli a kezdeményező és alkalmazkodóképességüket. Ez különösen jó tréning a hallássérült gyerekeknek.
Emlékszem, én ugyan nagyon visszahúzódó gyerek voltam, de mindig olyan barátaim voltak, akik vittek magukkal a nagy társaságba. Hamar fel kellett találnom magam, kezdeményeznem, alkalmazkodnom, kommunikációs stratégiákat kialakítanom.
És sikerült.
Nem mondom, hogy azonnal, de fokozatosan egyre nyitottabbá váltam. Megtanultam, hogyan tudok bekapcsolódni valahová, mit tudok csinálni, ha valamit nem értek.
Megnő az önbizalma
A táborban elért sikerek növelik az önbizalmat és az öntudatot. A táborozásban az a fantasztikus, hogy mindenki új lappal kezd. Otthon hagyja az iskolában szerzett címkéit, és kap egy új esélyt az újrakezdésre. Mivel a tábor egyenlően kezeli a gyerekeket, és a toleranciát helyezi előtérbe, ez lehetővé teszi, hogy
a gyermek ellensúlyozza az új, pozitív tapasztalatokkal az iskolában, vagy máshol szerzett negatív tapasztalatait.
Itt megtapasztalhatja, hogy önmagáért fogadják el, és új értékes tulajdonságokat fedezhet fel önmagában a többiek visszajelzései alapján. Én például a táborban tudatosítottam először, hogy az írás, amit otthon művelek, az egy értékes hobbi, amire érdemes odafigyelnem. Ez segített elfeledtetni azokat a rossz emlékeket, amiket az iskolai kiközösítés során szereztem.
Egy gyerekben a pozitív élmény sokáig él, feltölti őt.
Én évekig táplálkoztam a tizenhat napnyi élményből.
Formálódik a saját identitása
A szülőktől leválva alakul ki a gyermek saját identitása. Döntéseket hoz, megnyilvánul, teljesít. Az erre adott reakciók, az eredmények, a siker érzése, mind formálja a személyiségét és magabiztosságát. Ráadásul a visszajelzések alapján egyre jobban megismeri, mit is jelent a hallássérülés megléte, miben másabb az ő működése, kommunikációja a többinél, és kap egy képet arról is, mások hogyan látják őt. Ezek fontos állomásai az identitás kialakulásának.
Én a táborban beszélgettem először a többiekkel arról, hogy mi van a fülemben, mire jó, hogyan hallok, és hogy nekik mi furcsa ebben. Ezek a beszélgetések sokat adtak ahhoz, hogy szeressek hallássérültnek lenni.
Megtapasztalja az igazi közösség érzést
A tábori élet által a gyermek megélheti a közösséghez tartozás érzését, ami teljesen más, mint az iskolai osztályközösség, hiszen az ottani címkéket, ledobja magáról abban a pillanatban, hogy belép a tábor kapuján.
Az egyezményes jelek, énekek, mondókák mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a táborban résztvevőket egyetlen, nagy, bennsőséges közösségé kovácsolják. Ez az érzés, a befogadás, elfogadás érzése, sokat ad a gyerekeknek.
Miközben elfogadják egymást, nyíltan megismerik egymás különbözőségét, ami a világ sokszínűségének szépségeire tanítja meg őket, amelynek részei ők is.
Sorstárs közösségre találnak
A fenti pozitív élményeket és fejlődést akkor is megkapják a gyerekek, ha csak hallássérült, vagy csak halló gyerekeket fogadó táborban vesznek részt. Mindezeken túl azonban egy plusz élményt kapnak akkor, ha hallássérült tábor keretei között töltik a nyár egy hetét.
Az integrációban tanuló hallássérült gyermekeknek különösen sokat jelenthet egy tábor, ahol hozzá hasonlókkal találkozik. Velük ugyanis át tudja beszélni a hallássérülés körül forgó témákat, tapasztalatokat oszthat meg, amely amellett, hogy hasznos információkat biztosít a számára, az önelfogadását is elősegíti.
Végre egy olyan közegben lehet, ahol mindenkinek van valami a fülében, ahol nem lóg ki, ahol nem más.
Annak a megtapasztalása, hogy egyáltalán nincs egyedül, és rengeteg sorstársa van a világon, megerősíti az önbizalmát.
Ezek az élmények nem csak a gyermekedet teszik gazdagabbá, hanem téged is, szülőként. Amikor meglátod majd a csillogó szemekkel hazaérkező gyermeket, a te hozzáállásod is megváltozik majd. Nyugodtabb leszel, büszke, és sokkal kevésbé fogsz aggódni amiatt, hogy a gyermeked hogyan fog boldogulni a jövőben.
Válaszokat találsz a kérdéseidre. És ezek a válaszok megnyugtatóak lesznek.
A Hallás Társasága Alapítvány idén 8-13 éves hallássérült gyerekeknek szervez fejlesztést és kalandokat biztosító tábort Zamárdiban. A Fülhegyező tábor felejthetetlen élménynek ígérkezik, lelkes szurdopedagógusokkal az ELTE Bárczi Gusztáv karról, és a SINOSZ támogatásának köszönhetően színvonalas programokkal készültünk! Lesz fejlesztés, verseny, kaland és jelnyelvi játszótér. Jelentkezni és több információt szerezni itt tudtok!