Mostanában, talán, mert az ősz nem hajlandó tudomásul venni, hogy hidegebbre kellene váltania, és makacsul ragaszkodik a nyárhoz, én sem működöm teljesen maxon. Ez leginkább abban nyilvánul meg, hogy szétszórt vagyok, és a szokásosnál is többször hallok félre dolgokat, illetve nem hallok meg hangokat, amiket egyébként meg szoktam. Olyannyira, hogy úgy gondoltam, ideje ismét összegyűjteni néhány oldalremegtető félrehallást és nem meghallást.

Egy csokornyi félrehallás van ebben a cikkben is, most azonban belevettem néhány olyan helyzetet is, amikor abból adódik egy kis kalamajka, hogy nem hallunk meg valamit. Azért ilyen szituációból is van jó néhány tapasztalatunk, mondhatni a kezdetektől végigkíséri az életünket a dolgok meg nem hallása.

Forrás: Pexels

Talán az első ilyen emlékem az, amikor értetlenül ülök a padban matekon, mikor kaptam egy rossz pontot, mert nem készült el a házim. Meg mertem volna rá esküdni, és feltenni az összes könyvemet arra, hogy nem volt semmiféle házi matekból tegnapról. Ekkor kezdtem kapizsgálni, hogy én bizony néha nem hallok meg dolgokat. Ami amúgy nem feltétlenül rossz.

Mert könnyebb az élet, ha nem hallod az emberek minden egyes megnyilvánulását: alacsonyabb marad a vérnyomásom, kevesebbet fáj a fejem, és nehezebben borul fel a lelki békém.

Azt ismét csak nehéz volt megtanulnom, kinek és mikor mondhatom teljes nyugalommal, hogy én valamit nem hallottam. Mert van, aki nem hiszi el. Nem hiszi el, mert csak meg akarom úszni a rossz pontot, mert csak kamuzok, mert egyszerűbb, meg amúgy is csak szelektív a hallásom, és azt hallok meg, amit akarok.

Volt több olyan helyzet is, amikor én voltam a szenvedő alanya annak, hogy valami nem jutott el hozzám:

• lemaradtam valamiről (sok mindenről),
• hülyének néztek, mert ismételtem valamit, amit azt hittem, senki nem mondott még,
• megijedek, mert nem hallom, hogy történik körülöttem valami,
• nem csináltam meg valamit, mert nem tudtam, hogy meg kell.

Ez így elég kevésnek tűnik, de ha levetítjük, hogy mennyi ilyen helyzet adódik munkahelyen, iskolában, szülőként és úgy egyáltalán a hétköznapokban, akkor azért az nem kevés.

Forrás: Pexels

Aztán ott voltak azok a helyzetek, amikor mások szenvedtek miattam:

• kizártam a családot a házból,
• valaki beszorult valahová, ahonnan jóval később jutott ki, mert nem hallottam meg, hogy segítséget kér,
• elmondtam valamit, mert nem tudtam, hogy nem szabad,
• nem tudnak szólni utánam, ami sok kellemetlenséget okoz.

Mindezek ellenére a dolgok meg nem hallása elég király dolog. Nem mondanék le róla. Sok vicces helyzet alakul ki csak azért, mert nem hallok meg valamit, és ezek általában mindig előkerülnek a családi beszélgetések idején, és jókat nevetünk rajtuk. Nem hiszed el? Akkor olvass el néhány sztorit!

#1

Amikor azt mondják, hogy kapsz csokit ( mert amúgy brutálisan édesség hiányod van ), örülsz mint egy ötéves kislány. Majd kapsz szotyit, és csak úgy néznek, hogy most mi van ? Az elöbb még örült, hogy "csokit" kap.  Avagy nem mindegy, hogy csoki, vagy szotyi....

#2

Párbeszéd az egyik ismerősömmel.

- A Balatontól fertőzést lehet kapni. - Milyen szerződést?

#3

Kicsit beteg voltam, így pihisebb napot tartottam. Egyszer csak gondoltam egyet, hogy lezuhanyzom, amilyen meleg van (nyár volt). Mindenhol bezártam az ajtót, egyedül voltam otthon. Párom három órával későbbre ígérte magát haza, így a megfigyelő rendeszeremet takarékra állítottam. Zuhanyzás után lépcsőn baktattam lefele emeletről, egyszer csak SWUMMM, elsüvített a fejem mellett egy poháralátét. Én meg megijedtem, és sikítottam egy nagyot.

Párom előbb hazaért, nem tudott hogy szólni, mert ugye nem hallom, és úgy gondolta, ha kidob egy poháralátétet a nappaliból, akkor veszem az adást, hogy itthon van. A terve az volt, hogy észreveszem, hogy a padlón van az alátét, és akkor gyanút fogok, hogy itthon van. Hát, nem jött össze.

Forrás: Pexels

#4

Családot vártuk ebédre, nagyban főztünk, párom mondogatta, miket vegyek elő.

-Fog még kelleni chayenne bors, chili, só...

-Milyen selyem bors?

#5

Sokadik randi, már nagyon érett a csók, oda meg vissza voltunk egymásért, csak nem mertük meglépni. Végül a párom vett egy nagy levegőt bowlingozás közben, és megkérdezte, hogy megcsókolhat-e. Én pedig akkor pont nem rá néztem, hanem felálltam gurítás után, és a kérdésére nagy várakozós szemmeresztéssel válaszoltam, amit ő nemnek vett, és megkérdeztem, hozzunk-e innivalót, mert elfogyott. Végül aztán a csók is elcsattant a randi végén, de a mai napig felemlegeti ezt.

#6

Elkaptam társalgás közben egy mondatfoszlányt:

-...folyton csak ez a a káromkodás...

-Milyen kukorékolás?

(Lakótelepen voltunk, és nem értettem, hol kukorékolhat itt egy kakas.)

#7

Egyszer egyedül maradtam otthon télen, a család elment ismerősökhöz látogatóba. Nem volt bent a hallókészülékem, pihentem, olvastam az ágyamon. Egy idő után kezdtem kényelmetlenül érezni magam, mert sokáig elvoltak, de gondoltam, biztosan jól érzik magukat. Egyszer csak látom, hogy hó placcsan szét az ablakon. Először megijedtem, aztán odamentem megnézni, mi történik odakint. Kiderült, a kiscsalád egy órája kint fázik a hidegben, mert nem hallottam meg, hogy csengetnek, a telefonom lemerült, a kulcsot pedig itthon felejtették.

Forrás: Pexels

#8

Kertrendezéskor beszélgettünk anyuékkal, hogy mit kell csinálni aznap. Apu elment gyorsan bevásárolni, anyuval maradtunk.

-Seperd össze a leveleket, én levágom a sövényt. Nem tudod, apád hova tette a sövényvágót?

-Zellervágót???

#9

Egyszer egy barátom meglátogatott a lakásomon, és ahogy ilyenkor lenni szokott, elvonult az illemhelyre kis-nagydolgát végezni. Úgy 15 perc múlva gyanús lett, hogy még mindig nem jött vissza, és megnéztem, mi a helyzet, hátha rosszul van vagy ilyesmi. Akkor láttam, hogy a kilincs ráng, nem tud kijönni. Necces volt, mert a telefonját is kint hagyta a nappaliban nálam, úgyhogy az ajtó alatt átdugdosott papírokon beszéltünk, amíg ki nem szabadítottam. Mi a tanulság? Sose menj vécére telefon nélkül!

Forrás: Pexels

Neked is van vicces félrehallásod?

Meséld el! Van több kedves, befogadó közösségünk, ahol megoszthatod a benned lévő rossz érzéseket, tapasztalatokat, de akár tanácsot is kérhetsz, ha elakadtál. Ha 17-30 éves nagyothalló vagy, akkor szeretettel várunk a Halitalisok- Itt senki sem mondja, hogy semmi! facebook csoportunkban, ha pedig már elmúltál 30, a Tudatos nagyothallók csoportunkba tudsz csatlakozni!