Aki később veszíti el a hallását, annak nehezebb? – ilyen a felnőttkori halláscsökkenés

Elkeserítően kevesen foglalkoznak azokkal, akik felnőttkorban veszítik el a hallásukat. Pedig az sem egy sétagalopp. Mennyivel másabb később elveszíteni a hallást, mint születéóta halláscsökkenéssel élni? Hogy lehet megbirkózni a hallásvesztéssel felnőttkorban? Meg lehet szokni a hallókészüléket? Mi zajlik le ilyenkor az emberben? Annyira szerteágazó a téma, hogy több cikket is megér. Ez most az egyik.

Azt szoktam mondani, mikor megkérdezik, hogy nem hiányzik-e a hallás, vagy hogy lennék-e halló, hogy se nem jó a kérdés, se nem a jó embert kérdezik. Az embernek akkor hiányzik valami, ha megtapasztalta már, hogy milyen. Én születésem óta nem hallok. Még csak kóstolót sem kaptam a halló emberek világából, így nem igazán tudom hiányolni.

Éppen ezért én a hallássérülésem soha nem éltem meg úgy, hogy valamit elveszítettem. Ez számomra egy eleve adott állapot, ami hozzám tartozik és az identitásomhoz.

Mindig elmondom azt is, hogy annak sokkal nehezebb szembesülnie a hallásvesztéssel, aki később, felnőttkorában veszíti el a hallását. Ez egyébként nem is olyan ritka. Vannak azok, akiknél korral, a test elfáradásával jelenik meg a hallás hanyatlása, és vannak azok, akik baleset vagy betegség miatt veszítik el hirtelen a hallásukat.

Aki később veszíti el a hallását, annak nehezebb? - ilyen a felnőttkori halláscsökkenés

Forrás: Unsplash

Ez egyáltalán nem könnyű. Elveszíteni valami olyat, ami nagyon sokáig az életed szerves része volt, és támaszkodtál rá. Olyan érzés, mintha kirántanák az egyik botodat alólad, amire addig támaszkodtál. Minden bizonytalanabbá válik. Hogyne válna azzá, amikor egy olyan készségterületen esik vissza a teljesítményed, amire az élet minden színterén szükséged van. Hiszen, ha nem hallasz, akkor a kommunikációd is hirtelen visszaesik, ennek pedig több következménye is van:

  • a telefonálás nehezebbé válik,
  • az emberekkel való beszégetés nehezebbé válik a félreértések és a nehéz megértés miatt, hiszen a szájról olvasásra sem tudsz támaszodni,
  • jelentős információtól esel el, úgy érezheted, nem tudsz kapcsolódni a környezetedhez,
  • megéled a kirekesztettség érzését,
  • bizonyos dolgok, amik addig jól mentek, kevésbé mennek jól,
  • a társadalomban – a családban, a munkahelyeden, a baráti körödben – betöltött szerepedet bizonytalanabbnak érzed.

El kell gyászolnod a halló éned

A hallás elvesztésével elindul egy gyászfolyamat is. Kaphatsz sokkot, lehetsz szomorú, dühös, valószínűleg újra és újra felteszed magadnak azt a kérdést, hogy miért pont veled történt ez. És vannak, akik nem hajlandóak tudomást venni arról, hogy a hallásukkal probléma van. Ez különösen azokra jellemző, akik fokozatosan, hosszabb idő alatt tesznek szert halláscsökkenésre. Esetükben többnyire a környezet az, aki gyanút fog, hogy a szerettük hallása már nem a régi, és időbe telik, míg a diagnózis kimondásra kerül. A fokozatosan kialakuló halláscsökkenés ugyanis az érintettek szempontjából szinte észrevétlenül megy végbe, hiszen rendszeresen korrigálják a halkuló világot: felhangosítják a tévét, hangosabban beszélnek és beszéltetik a másikat, vagy éppen bosszankodnak, hogy mindenki motyog. Időbe telik felismerni és elismerni, hogy valóban baj van.

Hogy a halló énedet felváltja egy új én, akit meg kell ismerned.

Aki később veszíti el a hallását, annak nehezebb? - ilyen a felnőttkori halláscsökkenés

Forrás: Unsplash

Van megoldás: a hallókészülék

Talán az elfogadás egyik legnehezebb része, hogy támaszkodnod kell egy segédeszközre, amit állandóan viselned kell és látható. Ez érthető, ezen a folyamaton átesnek a születésük óta hallássérült emberek is. A takargatás, a hallókészülék felvállalása és megszeretése egy tanulható dolog, amin mindenki átesik. A jó hír viszont az, hogy lehet izgalmas dolog is a hallókészülék választás. Ha képesek vagyunk a hallókészülékre divatkiegészítőként és technológiai vívmányként tekinteni, könnyen élvezhető feladattá válik a legmodernebb, extrákat biztosító, személyiségünkhöz illő hallókészüléket felkutatni. A hallókészülékek választéka hatalmas, érdemes benne elmerülni.

Mi az, ami nehéz?

Akár születés óta vagyunk hallássérültek, akár felnőttként válunk azzá, hasonlóak a nehézségek, csupán időbeli elcsúszásokról beszélhetünk. Meg kell szokni, hogy valami van a fülünkben, és a hallókészülék beállítása sem mindig egy könnyű történet: a tudatos hallókészülék választást el kell sajátítania minden hallásvesztéssel élőnek. A hallókészülék váltásakor mindenki kicsit újra tanul hallani az újabb hallókészülékkel, a másabb hangzásvilág megszokása mindenkinek feladja a leckét.

Azoknak, akik felnőttkorban váltak hallássérültté, az első hallókészülékkel megtapasztalt hallásélmény sorsdöntő. Több okból is.

Egyrészt, mert úgy tekintenek a hallókészülékre, mint egy szemüvegre. Azt várják tőle, hogy ugyanazt a hallásélményt adja vissza, amit akkor tapasztaltak, amikor még jól hallottak. Ez azonban nem mindig lehetséges. Részben azért nem, mert lehet olyan típusú a halláscsökkenésük, aminél nem hozható vissza tökéletesen a hallás. Ezt nem mindig könnyű elfogadni, viszont a technológia képes a lehető legkellemesebb hangzást biztosítani, amit teljesen a saját életvitelünkhöz szabhatunk. Az agy csodálatosan képes alkalmazkodni az új, kialakult helyzethez.

És vannak azok az esetek, amikor valaki olyan hosszú ideig élt együtt a fokozatosan romló hallásával, hogy amikor végre jól hall a hallókészülékkel, úgy, ahogy a halláscsökkenés kialakulása előtt, a hangzás túl idegen számára. Újra meg kell szoknia, hogy amit hall, az a valódi hallás. Az a természetes. Ehhez türelemre és időre van szükség.

Türelmesnek lenni azonban sokszor nehéz.

Főleg, ha a friss hallókészülékes még nem tudja elképzelni, hová is fut ki az a sok beállítás, találkozás a hallásgondozóval. Hogy mi az az eredmény, amire mindenki vár. Nagyon fontos azt tudatosítani ilyenkor, hogy az erőfeszítések, a hallókészülék megszokásába fektetett energia előbb-utóbb meghozza a gyümölcsét: lehet még a kommunikáció és a hallás hasonlóan olyan könnyed, mint régen.

Aki később veszíti el a hallását, annak nehezebb? - ilyen a felnőttkori halláscsökkenés

Forrás: Unsplash

Mi az, amit semmiképpen ne csinálj, ha elvesztetted a hallásod felnőttként?

Ne mondj nemet.

Tudom, hogy nehéz szembesülni a ténnyel, hogy a hallásod már nem olyan, mint régen, és nehéz megszoknod egy sor új dolgot, amit ez az élethelyzet hoz számodra,

de ne utasítsd el a változást és a segítségkérést.

Motiváljon az, hogy eljön az a nap amikor a kezdeti nehézségek után minden visszaáll a régi kerékvágásba. Vagy az, hogy a családod és a környezeted szeretne visszakapni téged teljes egészében.

Top