Tabu

8 tanács, amit üzennék elsős egyetemista énemnek a múltba

Az íróról

Puha Andrea

Születése óta hallássérült, így fő küldetése a hallássérüléssel élők támogatása. 2013-ban kezdett blogolni a hallássérülést övező tabutémákról, ezt jelenleg az Alapítvány blogján teszi. A Csendetlenkedő tábor és a Hali-tali tábor ötletgazdája, és hisz egy akadálymentesebb, szebb jövőben!

Még az ujjaim is beleremegnek a billentyűzet fölött, ha belegondolok, hogy kilenc évvel ezelőtt tettem be a lábam először felsőoktatási intézménybe. Annyira kis fiatal voltam, és főleg: tapasztalatlan.

Annyi mindentől féltem, és fogalmam sem volt, hogy mi vár rám elsős egyetemista diákként. De az első évem felejthetetlen volt.

Intenzív, tele hullámvölgyekkel, de felejthetetlen. Egy olyan időszak az életemben, ami jobban ragyog kicsit, mint a többi.

Aztán eltelt kilenc év. Mögöttem van három egyetem, négy kollégista év. Voltam nappalis és voltam levelező tagozaton is. Dolgoztam egyetem mellett. Sok tapasztalatot szereztem, és ezeket a tapasztalatokat igyekszem elmondani azoknak, akik most kezdenek.

Ami azt illeti, ha visszamehetnék az időben, magamat is ellátnám tanácsokkal. Jól jött volna akkor, ha valaki gatyába ráz, és elmondja a kínzó kérdéseimre a választ. Egészen konkrétan 8, azaz nyolc tanácsnak örültem volna nagyon annak idején.

8 tanács, amit üzennék elsős egyetemista énemnek a múltba

Forrás: Pexels

#1 Ne félj attól, hogy mit gondolnak rólad!

Nagyon el voltam veszve, és nagyon számított, mit gondol rólam a környezetem. Nagyon nehezen mértem ezt fel, hiszen nem hallottam, miről beszélgetnek a koliban, a csoporttársak az egyetemen. Az első évem arról szólt, hogy kiigazodjak ezekben a szocializációs kérdésekben.

Pont ezért sokszor féltem is önmagam lenni.

Ami érthető, ha azt nézzük, hogy általánosban csupa negatív tapasztalatot szereztem, a középiskola pedig semleges érzéssel telt. Az egyetemen kezdtem rátalálni magamra és kinyílni, csak az első évben kaptam egy kis előtréninget.

Szóval, ha üzenhetnék magamnak, azt mondanám, ne érdekeljen, ki mit gondol, merjem vállalni a véleményem akár hangosan is, és legyek önmagam.

#2 Nyiss a világ felé!

A fentiekből érthető, hogy nem mertem annyira nyitni sem mások felé, amennyire szerettem volna. Nyilván benne volt az is, hogy sok volt az új ember, sokat kellett szájról olvasnom, és paráztam a sokszereplős kommunikációs helyzetektől.

Pedig utólag tudom: az emberek kedvesebbek, mint hinnéd. És fontos, hogy elmondd, hogyan működsz.

Aki meg nem figyel oda rád ezek után, az mehet a levesbe!

8 tanács, amit üzennék elsős egyetemista énemnek a múltba

Forrás: Pexels

#3 Keresd fel a fogyatékos ügyi koordinátort!

Akikről annak idején, amikor először találkoztunk, semmit sem tudtam, és segíteni sem tudtak nagyon, mert gyerekcipőben járt akkor a rendszer. Nehéz volt arról tudni is, hogy létezik egy ilyen személy, ez mára azért javult.

Szóval tudj róla: ő lehet a segítő kezed a tanulmányaid során, keresd fel!

#4 Próbáld ki az összes segítséget, ami csak létezik, és igénybe vehetsz!

Egyszerűen csak azért, mert csak utána fogod tudni, melyik segítség igazán segítség számodra!

Próbáld ki:

  • a jegyzetelő tolmácsot,
  • írótolmácsot,
  • orális tolmácsot,
  • jeltolmácsot,
  • adó-vevőt,
  • indukciós hurkot, ha van,
  • a szóbeli helyett írásbeli vizsgalehetőséget,
  • időhosszabbítást,
  • és élj a könyvtár kedvezményeivel (ingyenes nyomtatás, hosszabb időre maradhat nálad a könyv)!
8 tanács, amit üzennék elsős egyetemista énemnek a múltba

Forrás: Pexels

Én elkövettem azt a hibát, hogy nem éltem sokáig a segítséggel. Egyrészt nem tájékoztattak, mire vagyok jogosult, másrészt nem tudtam elképzelni, miben és hogyan segíthetnének ezek.

Végül pedig túl büszke voltam segítséget kérni és cikinek éreztem.

Mire találtam egy szuper koordinátort a sokadik egyetemen, addigra szembesültem csak azzal, hogy minden segítségről utólag derül ki, hogy tényleg segített, és hogy melyiket kellett volna a kezdetektől alkalmaznom.

#5 Ne érdekeljen, mit gondolnak rólad, mert igénybe veszed a segítséget!

Nem azt mondom, hogy lobogtasd be minden órán a papírod, hogy jogosult vagy a segítségre, de ha szükséged van segítségre, nyugodtan kérj, mert jogosult vagy rá!

Lehet, hogy lesznek, akik megjegyzéseket tesznek erre, mondván, hogy túl könnyű Neked, mert könnyítést kapsz, de ne foglalkozz ezzel.

Én egyszer erre azt válaszoltam, hogy szívesen odaadom a nekem járó jogaimat és könnyítéseimet neki, ha a hallássérülésemet is kéri.

Többé nem tette szóvá az illető ezt.

8 tanács, amit üzennék elsős egyetemista énemnek a múltba

Forrás: Pexels

#6 Ne csüggedj, ha kifogsz egy rossz tanárt!

Előfordulhat, hogy kipécéz valaki, és azt érezteti veled, hogy visszaélsz a sérüléseddel. Lehet, hogy lekezelő lesz, megaláz, és ez a vizsgajegyeiden is meg fog látszani. Lehet, hogy képtelen lesz arra, hogy megértse, miért is van szükséged segítségre vagy könnyítésre.

A legfontosabb, hogy engedd el, és ne vedd magadra. Vannak ilyen emberek is.

Próbálj segítséget kérni a fogyatékos ügyi koordinátorodtól, hogy segítsen érvényesíteni az érdekeidet. Egyébként pedig tudd le a vizsgáját minél előbb, hogy ne kelljen vele túl sok időt töltened.

#7 Bízz a technológiában, és élj vele!

Azon túl, hogy tudatosan választasz hallókészüléket, használj kiegészítő eszközöket a készülékedhez. Ébresztőóra, adó-vevő, különféle kommunikációs eszközök. Próbáld ki őket, hidd el, sokat segíthetnek az egyetem alatt!

#8 Keress sorstársakat!

Sokkal több élménnyel leszel gazdagabb általuk, és köztük igazán fel tudsz oldódni majd. Ők tudnak segíteni, ha elakadsz, tudnak lelkileg támogatni,

és közösséget kapsz általuk, ahova mindig visszavonulhatsz, ha fárasztó a halló világ.

Megosztom :

Facebook
Pinterest
Email