Ambrózy Noémi
Noémi vagyok, egy tündéri, pici lány édesanyja. 2014 március 24-én bizonyosodtunk meg róla, hogy nem hall, vagy legalább is keveset.
Nekünk minden nagyon új ezen a területen, és még nem tudjuk hogyan lesz.
Nekem fontos, hogy megosszam a gondolataimat. Pont ezért, ez inkább rólam, az anyáról szól, mint a gyermekről. Egyszer talán megírja, hogy hogyan éli meg ezt az időszakot. Addig itt vagyok én az érzéseimmel.
Bölcsi...azt hiszem leginkább az én beszoktatásom történt
A bölcsis beszoktatás eléggé lazán ment. Bár nem számítottam nagyon másra.
Szerencsére ebben a bölcsiben nem sietik el a dolgokat, anya-gyermek egy hét alatt szokik be. Mi a hétfői csoportos fejlesztés miatt ezt redukáltuk négy napra, egy kicsit izgultam emiatt, de nem bántam meg.
Első nap végig együtt voltunk, és a szurdopedagógusunk is eljött megnézni a foglalkozást, és adni pár jó tanácsot a gyermekhez.
A gondozónők nagyon kedvesek, és lelkesek is egyben, igyekeznek figyelembe venni a gyermek igényeit. Persze nekik is,- mint nekünk is anno- hozzá kell szokni az új helyzethez.
Második nap már kijöttem kicsit, majdnem egy órára. Közben hallgattam, hogy néha eszébe jutok a gyermeknek, és ilyenkor óriási önuralommal nem rohantam be hozzá. Aznap a gondozónők bírták legkevésbé: a gyermek kiszedte a hallókészülékét (mert meglátott egy sztetoszkópot 😉 ), és azt kellett visszaraknom.
Persze megmutattuk nekik, hogy hogyan kell berakni, de eleinte minket is frusztrált, hogy bénázunk sokat, szóval nagyon is megértem, hogy nem vágynak erre a kihívásra.
Első két nap eléggé traumaként érte a gyermeket, hogy el kell jönni, és hogy ő nem kaphat ebédet. A harmadik nap egy félresikerült mozdulat miatt volt egy kis sírás, de akkor már az idő nagyobb részét kinn töltöttem.
Negyedik nap pedig már bevittem reggel, jó szorosan megöleltük egymást, és ment is játszani az én nagylányom.
Azt hiszem leginkább az én beszoktatásom történt. Jó volt látni, hogy milyen lelkesen elvan a társaságban, nézi a többieket, csinálja velük a dolgokat. Jó volt látni, hogy hogyan kommunikál a gondozónőkkel, és hogy miket fognak csinálni azokon a napokon, amikor ott van.
Számára persze a legmenőbb dolog a kézmosás (reggel mind a négy csapban legalább háromszor), és egyelőre rengeteg a felfedezni való játék (még úgy is, hogy szerintem nincs kifejezetten sok játék a bölcsiben). Van „tornaóra” meg diavetítés, minden napra más (fix) program. Persze nehéz azt megélni, hogy nem tudom mit eszik, mennyit, mit játszik, kivel? Biztos nem bántja senki a csoportból?
Mindenesetre azt hiszem együtt fogjuk megszokni az új helyzetet a Cica, a bölcsi és én. Van mit tanulnunk egymástól.
A jelét én választottam végül. Napocska lett, a napsugaras személyisége miatt.
