Az első tapasztalatok: Cica fülébe kerül a hallókészülék

Noémi vagyok egy csodálatos kislány és egy csodálatos kisfiú édesanyja. Mindketten hallókészülékkel élnek. Amikor minden nagyon új volt ezen a területen, és nem tudtuk hogyan lesz a jövő, akkor fontosnak tartottam, hogy megosszam a gondolataimat. Pont ezért, ez inkább rólam, az anyáról szól, mint a gyermekről. Egyszer talán megírja, hogy hogyan éli meg ezt az időszakot. Addig itt vagyok én az érzéseimmel. Cicanapló, 2. rész.

*

Készülődünk.

Amikor kiderült, hogy hallókészülék lesz az első lépés a Cicának, tudtuk, hogy a legfontosabb feladatunk elfogadtatni vele a készüléket. Ehhez pedig a legfontosabb lépés, hogy mi is elfogadjuk. Halló emberként.

Forrás: Unsplash

Bár én hordok szemüveget, de nem túl erős a dioptria, ha itthon felejtem, nem kockáztatom vele, hogy elüt a mentő vagy a villamos. Még olvasni is tudok így, és értem körülöttem az embereket.

A Cicának viszont sok szempontból csak a készülék segíti az eligazodást a világban.

Szóval fogtam magam, és kis drót és hobbi agyag segítségével gyártottam hallókészüléket a plüssállatoknak, akikkel aludni szokott. Miközben csináltam, eszembe jutott, hogy majd leszedem, hogy kicsit könnyebb legyen játszani velük, és ne legyenek „fejnehezek”.

Aztán rájöttem, hogy ez nem így működik.

El kell fogadnom nekem is, hogy ezt mindig hordania kell majd. Hogy a kislányom kinézete mostantól más lesz. Ez nem jelenti azt, hogy megcsúnyul, csak azt, hogy ezentúl lesz egy olyan kiegészítője, ami mindig vele lesz. Minél természetesebben tudjuk ezt mi, a szülei kezelni, valószínűleg annál természetesebb lesz neki is.

Az első tapasztalatok a hallókészülékkel

Amikor mentünk az első próbára, mindenre fel voltunk készülve, mert hallottuk, hogy mindenféle reakció várható: akár a hallókészülék nagy ívben elrepítése is.

Nem tudom, hogy el fogom-e valaha felejteni a döbbent arcot, amit vágott, amikor bekapcsolták az egyik oldalon a hallókészüléket, mint ahogy azt se, hogy két perc múlva már hangosan kacagott az egyik segítővel a játékokon.

Forrás: Unsplash

A második készülék már meg sem hatotta igazán.

Egész nap totál boldog volt, mi pedig megkönnyebbültünk. Nem próbálta eldobálni, nem zavarta, sőt, amikor próbáltuk délután kicsit elvenni tőle, akkor azt eléggé sérelmezte.

Mindenfélére reagált, amire addig nem, és letekerte pár decibellel a saját hangerejét. Egyelőre nagyon bizakodóak vagyunk, de persze nehéz megmondani, hogy mire számíthatunk. Hiszen a Cica most tart ott, mint a csecsemő életének első napján.  A legfontosabb a következő fél év, aztán meglátjuk. Addig is folytatjuk a kutatást, hogy a legjobb esélyt adhassuk neki, amit csak lehet.