Én szeretem, hogy tudok szájról olvasni. Igaz, hogy fárasztó egész nap a szájról olvasásra támaszkodni, de számtalan szépsége van, ami hiányozna, ha nem lenne. Ilyen például az, hogy néha belehallgathatok mások életébe anélkül, hogy észrevennék, vagy például kémiából ötöst kaptam általánosban, mert az osztálytársam lesúgta az egész anyagot. De nem is ez a lényeg.

A lényeg az, hogy aki szájról olvas, az a világ egy picit más dimenzióját látja.

Forrás: Pexels

Érzékenyebb a mimikára, a hangulatokra. Előbb látja meg, ha megérkezik az ősz, vagy ha valami baja van egy barátnak. Felismer egy szájról bárkit. Olyan, mintha hatodik érzéke lenne, képes észrevenni a hétköznapok apró részleteit, és rájuk csodálkozni.

A hallók ezt nem tudják elképzelni, milyen lehet, és néha úgy tekintenek a szájról olvasásra, mint egy bűvészmutatványra.

Emlékszem, annak idején, amikor sok új emberrel ismerkedtem meg, általában háromféle hozzáállással szembesültem. Volt, aki kedvesen kérdezősködött, és én kedvesen válaszoltam is. Aztán volt, aki megijedt, és nem mert kérdezni semmit. Akkor próbáltam oldani a helyzetet, és megnyugtatni, hogy kérdezzen nyugodtan, ne érezze kellemetlenül magát. És volt az a típus, aki nem kérdezett, csak egyszerűen elkezdett tesztelni.

Forrás: Pexels

Tesztelés lvl. 1: Random hang nélkül beszélnek hozzád

Azt hiszem, éppen randin voltam, és a srác nem hitte el, hogy tényleg szájról olvasok. Abból gondolom, hogy nem hitte el, hogy miután megmondtam neki, hümmögött egyet, és témát váltott. Igen ám, de aztán random elkezdett hang nélkül beszélni. Komolyan nem hittem el, hogy ez megtörténik, de megtörtént. Rákérdeztem, hogy most komolyan hang nélkül beszél-e. Mire visszakérdezett, hogy de értettem-e mit mondott? Visszaismételtem neki, amitől teljesen ámulatba esett, és tíz percen keresztül lelkendezett és hihetetlenkedett.

Később még kipróbálta ezt a dolgot még kétszer. Hát maradjunk annyiban, hogy nem randiztunk többet.

Tesztelés lvl. 2: Eltakarják a szájukat, és megkérdezik, hogy ezt se érted akkor?

Ismerősökkel voltam, és hozzánk csapódott pár új arc. Ilyenkor elkerülhetetlen, hogy előbb-utóbb szóljak, hogy probléma van a hallásommal. Hamar szóba került egyiküknél a szájról olvasás, mire a szája elé rakta a kezét, és pár perc monológ után előjött az arcával a tenyere mögül, és halál komolyan megkérdezte:

Akkor ezt az egészet nem értetted?

Kicsit hebegtem. Ehem. Mivel az a szájról olvasás lényege, hogy lásd mások száját....? Nem lettünk haverok.

Tesztelés lvl. 3: ....és ha gyorsabban mondom, akkor is tudod olvasni?

Néhányan, miután megtudták, hogy szájról olvasok, kíváncsiak voltak pár dologra. Például, hogy ha gyorsan beszélnek, akkor is tudok-e szájról olvasni. Ezzel egyébként semmi gond nincs is, szívesen elbeszélgetek erről, csak nem mindegy, hogy kérdezik, vagy egyből feladatok elé állítanak.

Egyrészt kicsit megalázó, másrészt felesleges fárasztás. A szájról olvasás ugyanis alapjáraton fárasztó, nem kell, hogy feladatokkal még jobban lefárasszanak.

Fáradok anélkül is.

Tesztelés lvl 4:...és ha nagyon lassan?

Elvégre, ha már kiderült, hogy gyorsan mennyire megy, akkor nézzük már meg, hogy lassan mennyire megy. Ugye?

Forrás: Pexels

Tesztelés lvl. 5: Tényleg?? Akkor ezt le tudod olvasni? (elnagyolt artikulációval)

Ez több síkon is kínos tud lenni. Egyrészt a tesztelés maga nem oké, mert megalázó és fárasztó. Másrészt nem vagyunk szövegvisszamondók.

Harmadrészt, rettenetesen kínos, hogy azt érezzük, hogy bizonyítanunk kell, és elárulom, nem fog sikerülni. Az elnagyolt artikuláció garantálja, hogy elrontsuk.

Szájról olvasni ugyanis akkor a legegyszerűbb, ha természetes a szájmozgás. Nem segít, ha mesterségesen lassítva vagy gyorsítva beszélnek, vagy elnagyítják az artikulációt.

És ez egy ördögi kör, mert ha nem sikerül, akkor olyan kamuszaga van a dolognak, és az elég rossz érzés. Elvégre, miért is kellene ezt bizonygatnunk, hogy így működünk? A szemüvegesnek sem kell bizonyítania, hogy a szemüvegére szüksége van.