,, Előbb volt szurdósunk, mint a gyereknek hallókészüléke.”

Noémi vagyok egy csodálatos kislány és egy csodálatos kisfiú édesanyja. Mindketten hallókészülékkel élnek. Amikor minden nagyon új volt ezen a területen, és nem tudtuk hogyan lesz a jövő, akkor fontosnak tartottam, hogy megosszam a gondolataimat. Pont ezért, ez inkább rólam, az anyáról szól, mint a gyermekről. Egyszer talán megírja, hogy hogyan éli meg ezt az időszakot. Addig itt vagyok én az érzéseimmel. Cicanapló, 11. rész.

 Annak idején örültem, hogy megtanított a gyermek lassabban élni. Hogy bőven elég a heti két-három program, hogy nem kell a folyamatos foglalkozás. Egy csecsemő is el tud lenni háromnegyed órát, nem kell folyton foglalkoztatni. És van, hogy az a legnagyobb öröm, ha ötvenszer átmegyünk a zebrán. Sehonnan nem fog hiányozni az az tíz perc, amibe ez “került”. 

Amúgy sem vagyok nagy híve a kifejezett fejlesztésnek. A gyermek játsszon, szaladjon, mozogjon amennyit tud, és legyen annyi ideje szabad játékra, amennyire csak igénye van, és a lehető legtovább. Ezzel is fejlesztjük voltaképpen, ha beszélünk hozzá és hagyjuk kibontakozni. Válaszolunk a kérdéseire, azzal foglalkozunk, ami őt is foglalkoztatja.  

Ez az elmélet persze ott dől a dugába, amikor lesz az embernek egy gyereke, aki le van maradva, és ténylegesen szüksége van fejlesztésre, hogy ezt be tudja hozni.  

Ebben az esetben viszont a korai fejlesztés létfontosságú. Nagyjából kétéves korig alakul ki az ember idegpályáinak a nagy része, aztán sokkal nehezebben fejleszthető és alakítható ki újabb kapcsolat.  

Hallássérülés esetén, ha a gyermek hat hónapos kora előtt észlelik, és kap készüléket, akkor arra számíthat, hogy iskolás korára semmilyen lemaradása nem lesz. Ebből persze az is következik, hogy minél később kapja meg, annál több ledolgozandója van. Ez persze nyilván nem egyenletesen növekszik, de azért nagyjából érzékelteti a helyzetet.  

Szurdopedagógus 

Gyakorlatilag az első sokk után rögtön közölték, hogy akkor nekünk lesz egy szurdopedagógusunk, aki egy speciális, hallás- és beszédfejlesztéssel foglalkozó gyógypedagógus. Állambácsi minden hallássérült gyermeket támogat egy saját bejáratú tanárnénivel. Utazópedagógus, ami azt jelenti, hogy házhoz jön, és egy bizottság által meghatározott óraszámban foglalkozik a gyermekkel.  

Nekünk szerencsénk volt, előbb volt szurdósunk, mint a gyereknek hallókészüléke.  

Persze alapvetően azért van, hogy a gyermekkel foglalkozzon, de egyelőre úgy érzem, leginkább nekem segítség. Tanácsot ad, hogy mit, hogyan csináljunk a mindennapokban, mire figyeljünk, miket játszunk. Legfontosabb számomra, hogy objektíven és szakértően figyeli a Cica fejlődését. Így nem kell a saját mélypontjaimra, a nagyszülők lelkesedésére, vagy a baráti körben lévő gyermekek fejlődésének pillanatnyi helyzetképére támaszkodni.  

forrás: iStock

Olyan szempontból is szerencsénk van vele, hogy mindig visz minket mérésre. Mindig mondja, hogy a mérés a fejlesztés része, de már értem is, hogy miért. Folyamatosan tudjuk így állítgatni az aktuális állapothoz (megfázás) és fejlettségi szinthez képest is a készüléket. Arról nem is beszélve, hogy ilyen pici gyermeknél nem könnyű mindent észre venni egy alkalommal.  

Cica pedig imádja. Az elsők között volt, aki puszit is kapott tőle.  

Szóval ő egy áldás mindkettőnknek. 

Szenzoros integrációs terápia 

Ide már saját szakállamra vittem a gyermeket. Hallottam, hogy a megkésett beszédfejlődésű gyermekeket sokszor fejlesztik mozgással, így rákérdeztem, hogy ez nálunk is működhetne-e. Bevallom őszintén az első hónap nem volt meggyőző, aztán egyre többet kezdett gagyarászni a gyermek, és másfél hónap után úgy érzem, beindult valami.  

Már Cica is csinálgatja itthon a babával a gyakorlatokat, kéri és élvezi őket. Közben sokszor folyamatosan dumál. Láthatóan jobban mennek bizonyos dolgok, és gyorsvonati sebességgel elkezdett fejlődni a szövegértése is. A tornászunk szerint legalább három hónap kell ahhoz, hogy hasson egy ilyen torna, de már látni azért a fejlődést.  

Egyelőre ez veszi el az itthoni foglalkozások nagy részét. Napi fél-háromnegyed óra, amíg végigcsináljuk a sort. Persze nem árt néha kreatívnak lenni, mert nem mindig van kedve megcsinálni, meg van, hogy nap közben szeretne még ezt-azt ismételgetni. Az sem mindegy, hogy két ember kell a fejlesztéshez, és este már elég fáradt hozzá sajnos, hogy megcsinálja. Szerencsére sokszor neki ez játék. Nem kell erőltetni, és nagyokat is kacagunk közben, nincs „kötelező” jellege, csak ránk, szülőkre nézve.