Már régóta szerettem volna olvasni egy vendégposztot valakitől, aki külföldön próbál szerencsét hallássérültként. Ferencnek köszönhetően végre teljesült ez a vágyam. Íme egy kóstoló abból, milyen a külföldi munkavállalás hallássérültként. Ferenc vendégposztja.

Ferenc 2012 óta keresi a boldogulását a magyar határon túlon. Történetére talán az a megfelelő szó, hogy realista és felkészült. Ferenc olyan, akinek tudni kell, mi lesz a következő lépés, mivel kint szinte magára van utalva.

Nem árul zsákbamacskát, nem mondja azt, hogy kolbászból van odakint a kerítés, de elmondja, hogy küzdeni kell és lehet, noha nem mindig könnyű. De ezt elmeséli ő maga.

*

,,Először is nagy vonalakban vázolom, mi motivált engem, állapotomat tekintve nagyfokú hallássérüléssel rendelkező személyemet a döntő lépés megtételéhez, a külföldi munkavállalás irányába.

Az előzmények és alapozás

Érettségi letételét követően elkezdtem dolgozni a választott szakmámban, mint épületburkoló.

Az első években kezdtem ráeszmélni arra, mekkora különbség is van a pályaválasztás előtti elképzelésem és valóság között az anyagi helyzetem, a jövőbeli kilátások valamint egyéb szempontok tekintetében. Kezdtem más utakat keresni az érvényesülés felé.

2006 őszén, a helyi munkaügyi központ által támogatott német nyelvi felkészítőt követően letettem a középfokú nyelvvizsgát. Feltételeztem, hogy vagy a diploma, vagy egy későbbi külföldi munkavállalás esetén lehetőségem nyílik ezen tanfolyam keretében megszerzett tudás kamatoztatására.

Munka mellett levelezőn elvégeztem a Nyíregyházi Egyetem levelező tagozatán a biológus alapképzést, ezt követően az elhelyezkedési esély növelése érdekében pedig a Debreceni Egyetem Természettudományi és Technológiai Karán a biológus mesterképzést.

A záróvizsgát követően elkezdtem pályázni az ezen területen tevékenykedő cégekhez, ahonnan semmilyen pozitív irányú visszajelzést nem kaptam. Ekkorra már hosszú ideje az otthoni környezetben éltem és dolgoztam, annak érdekében, hogy elérjem az önálló életvitel megvalósításához szükséges dolgokat, jelesül saját lakás, autó stb. Mivel e tekintetben az otthoni lehetőségek korlátozottak voltak -sportnyelven szólva -, ugródeszkának tekintettem a jóléti társadalmakban történő munkavégzést.

Forrás: Pexels

S akkor rátérnék a jelenlegi cikkem tartalmát képező külföldi munkavállalás menetének taglalásához.

Nincs kint sem kolbászból a kerítés

Már a főiskolai években kezdtem magam kipróbálni néhány hónap erejéig idegen országokban, első alkalommal, még 2012 végén Németországban, később, még közvetlenül az egyetemi tanulmányok megkezdése előtt Ausztriában, később Svájcban.

A hosszútávú külföldi tartózkodást 2016 tavaszán kezdtem meg, egy német székhelyű munkaerőkölcsönző-cég dolgozójaként. Egy vasipari céghez voltam kiközvetítve, s mivel ezen tevékenység végzése túl nehéznek bizonyult számomra, fél év múlva váltottam.

Ez év nyarán Nürnbergben megszereztem a német targoncavezetői engedélyt. Augusztustól decemberig egy Bad Waldsee-i illetőségű céghez kerültem, ahol mint segéd közvetítettek ki egy betonelemeket gyártó céghez.

Itt vált világossá számomra az a tény, miszerint még a jóléti társadalmakban is -még ha az otthonitól kisebb mértékben is - de tetten érhető a hátrányos megkülönböztetés, amely főleg a munkavállalás területén jelentkezik (üvegplafon).

(Az üvegplafon kifejezés olyan esetekben használatos, amikor egy szakképzett személy előmenetele egy szervezet hierarchiáján belül csak egy bizonyos szintig lehetséges. Ennek lehet oka a hátrányos megkülönböztetés, nemi, faji, eszmei stb. alapon. Jellemzően a nők és a kisebbségek előmenetelével kapcsolatban szoktak üvegplafonról beszélni, de ide sorolható a beszéd-, látás-, hallászavaros és más fogyatékossággal élő emberek behatárolt előmeneteli lehetősége is, vagy az ország külföldi munkavállalója. – a szerk.)

2017 elején immár saját autóval utaztam ki Heilbronnba, ahol végre alkalmam nyílt targoncavezetőként dolgozni, viszont -egy kolléga áskálódása miatt az igazgatóság felé- itt is váltanom kellett.

Nagyon rövid, pár napos munkakeresést követően felvételt nyertem ugyanilyen munkakörben még ugyanabban a városban egy másik céghez, amely vállalkozás által egy írószergyártó központi raktárában tevékenykedtem, amely munka -az addigra nagyon lecsökkenő megrendelések miatt- fél év múlva valamennyi ott dolgozó kölcsöndolgozó számára befejeződött.

Ekkor -a hivatali formaságok elintézését követően - autómmal, benne a teljes felszerelésemmel hazajöttem.

Forrás: Pexels

Itthonról az autó javíttatása valamint a műszakiztatást követően újra visszamentem, s először Balingen környékén dolgoztam, itt viszont újra visszakerültem a raktári segéd pozícióba, a felvételkor felajánlott targoncás-munkakör ellenére, amely miatt egy hónap múlva távoztam onnan.

Ezután Frankfurt mellett dolgoztam, ahol a beígért targoncás-munkakör ellenére, raktári segéd állást kínáltak fel, amit kényszerűségből elvállaltam. Innen is hamar lépni szándékoztam, már az ott töltött idő alatt is küldözgettem az önéletrajzokat.

Az egykori NDK területén, Türingia tartományban ajánlottak munkalehetőséget, mint targoncás. Mivel a tapasztalati szintem ezen munkakörben nem érte el a vezetőség által kívánt szintet, és  mivel csak kevés munkavállalót vonz Türingia, hiszen Németország legszegényebb tartományaként  alacsony munka- ill. bérszínvonalt kínál, emiatt aztán állandó is a munkaerőhiány ezen térségben, így nem dobtak ki, hanem fűrészgép-kezelői pozícióba helyeztek át. Itt a magas balesetveszély miatt pár hét elteltével felmondtam a cégnél.

Március közepe óta pedig egy regensburgi székhelyű kölcsönző cégnél állok alkalmazásban, amely cég egy mezőgazdasági gépeket gyártó vállalat raktárába közvetített. Érkező szállítmányok bevételezése, szortírozása valamint targoncával a megadott helyre történő szállítása a feladatom. Szállásért nem, csak a heti egyszeri takarítás címén vonnak bizonyos összeget. Órabérem másfélszer annyi, mint amennyit ezt megelőzően bárhol kerestem.

Forrás: Pexels

Lengyelekkel valamint egy másik magyar kollégával élek együtt a szállón, akik elfogadtak, s jól kijövök velük. Úgy érzem, ez az időszak - az eddigi munkahelyekkel szemben - anyagilag igencsak prosperáló időszaka lesz a külföldi pályafutásomnak, amit ki is használok.

Rendszeresen utalok bizonyos összeget a magyar számlámra, annak érdekében, hogy a pár éve kitűzött eredeti céljaimnak megfelelően majd a későbbiek folyamán ideiglenesen vagy végleg hazatelepülve hitel igénybevétele nélkül álljon módomban egy saját lakás megvásárlása.

Az motivált végig, hogy

szeretnék végre olyan helyet találni, ahol megbecsülnek, azt csinálom, amit kedvelek, s nem utolsósorban, jól érzem magam.

Ez végül sikerült is.

Hamuba sült pogácsa Ferenctől útravalóul

Zárszóként meg szeretném jegyezni, ez az egész külföldi munkavállalás egy egészséges embert is próbára tesz, de egy hallássérült személyt különösen, mely egyrészt adódik:

• a munkahelyi diszkriminációból,
• másrészt a támogató környezet hiányából.

A külföldi életvitel nagyfokú önállóságot és még nagyobb kitartást, valamint céltudatosságot igényel.

Tekintve, hogy külföldiként mentem oda, a kölcsönző céges szerződéssel ellentétben a már szinte biztos jövőt jelentő közvetlen céges határozatlan munkaszerződés elérésére vajmi kevés esélyem volt.

A hallássérült kint is hallássérült

Az otthoni tapasztalatokkal ellentétben, kint hiába látják a készüléket, ugyanúgy beszélnek hozzám, mintha ép halló lennék. S ha látják, hogy nem értem, amit mondanak, abban az esetben rögtön a nyelvtudás hiányára gondolnak, pedig erről szó nincs, egyszerűen az van, hogy a hallásom jelenlegi szintje miatt nem értem tisztán, amit mondanak.  Ilyenkor tájékoztatni szoktam a beszélgetőpartnert a hallássérülésemről, aminek hatására először elnézést kérnek, majd lassan, artikulálva próbálják a tudtomra adni mondandójukat.

Forrás: Pexels

A targoncás munkakörrel kapcsolatban (de ez igaz minden más munkakörre, ami szaktudást igényel) annyi hozzáfűznivalóm lenne még, hogy Németországban a többéves gyakorlatot alapból elvárják. Abban az esetben, ha ez nincs meg, csak nagy szerencsével lehet előrejutni s további munkatapasztalatot szerezni.

Ha még ehhez hallássérülés is társul, akkor még nagyobb szerencse kell hozzá, mivel egyik munkahelyen hol a hallásomba (ezt elsősorban kinti, magyar közvetítők tették), más helyeken pedig a targoncavezetési tapasztalatom szintjébe (ezt pedig jellemzően a németek tették) kötöttek bele.

De azt gondolom, összességében kitartással, önbizalommal, hittel és szerencsével el lehet érni kitűzött céljainkat.