A karácsony hallássérültként más, mint hallóként. Nem sokban, de ott vannak azok a nüansznyi eltérések a részletekben. Most megkérdeztem néhány hallássérült fiatalt, hogy meséljenek el egy-egy ilyen emléket a karácsonyaikról.

A hang vitathatatlanul az Ünnepek része. Olyannyira, hogy vannak hangok, amelyeket az ünnep hangjainak hívunk, mert az Ünnepek elképzelhetetlenek nélküle. Ilyen a csengő hangja, a karácsonyi dalok, énekek, zongoraszó, csilingelés, hó ropogása, fenyő ágak zizegése, a sütés hangjai.

Szerencsére a karácsonyi időszak minden érzékszervünket elkápráztatja, nem csak a fülünket.

A látvány és az ízvilág is magáért beszél, így aztán én soha nem éreztem azt, hogy lemaradnék bármiről is. Soha nem volt számomra a karácsony kevésbé csodálatosabb, mint másnak. Hallássérültként a karácsony varázsa nem szűnik meg, egyszerűen csak máshová tolódnak a hangsúlyok. Én például rabja voltam a fényeknek és a csillogó fadíszeknek.

Számomra a fa - noha műfenyő volt - élt és mozgott. A villódzó fények, a pörgő díszek, a díszeken megcsillanó fénynyalábok szolgáltatták számomra azt a zenét, amit én nem hallottam, ha bekapcsolták az égősort. Így zenélt nekem a karácsonyfám mindig.

Arra kértem néhány hallássérült fiatalt, hogy meséljenek a kedvenc karácsonyi emlékükről. Valamiről, amiről tudják, hogy azért élték meg úgy, ahogy, mert nem hallanak meg mindent. Valamit, ami rámutatott arra, hogy ők másképp élik meg kicsit a karácsonyt.

Anna és a fa körüli éneklés

Az megvan, hogy a család körbe állja a fát ajándék bontás előtt, és énekel? Annánál ez a jelenet kicsit másképp alakult a karácsonyain a megszokottnál.

,,Nekünk az a szokásunk, hogy mindig énekelünk a fánál, és van egy repertoár, ami ismétlődik évről évre. A családom minden évben azon csodálkozott sokáig, hogy miért nem tudom a karácsonyi dalok szövegét még mindig. Meg a dallamát."

Hát igen, zeneosztályosként ezt eléggé átérzem.

Tomi és a mendikálás

Tomi egészen gyerekkorától járt mendikálni, azaz énekelni a testvéreivel Szenteste a falu házaihoz. Hamar kiderült, hogy ő nem egy Mandy Harvey. (siket énekesnő - a szerk. )

,,Imádtam járni énekelni, a dalok szövegét hamar megtanultam, de előbb-utóbb eljött az a pillanat, amikor elkezdtem kapizsgálni, hogy az éneklésemmel valami nem oké. A somolygások, sokatmondó pillantások nem hagytak nyugodni, míg aztán tesóm a nagy faggatózásomra elmondta, hogy hamisan énekelek.

Ez eddig még oké, de nem értettem, mit jelent hamisan énekelni.

Bennem ez egy kicsit törés volt, mert azt hittem, én tudok énekelni, meg jól is énekelek. Belül a fejemben tökéletesen hangzott az énekem. Ha egyedül vagyok, akkor a karácsonyi dalokat magamnak mindig énekelem, ez hozzátartozik az én karácsonyaimhoz."

Bence és a csengő hangja

A csengő, a klasszikus csilingelés, csengőszó is olyan hang, amihez a legtöbb ember a karácsonyt társítja. Ez a Mikulás szánja miatt van, ami hagyományosan csengővel jelzi a közeledtét. Sok családban is csengetéssel jelzik a gyerekeknek, ha megjött a Jézuska.

Igen ám, de a hallássérültek közül sokan éppen a magas hangokat hallják meg nehezebben. Nem volt ez másképpen Bencénél sem, akinek egy vicces mozzanat jutott eszébe ezzel a hanggal kapcsolatban.

,,Még nem túl régóta voltam hallássérült gyerek, és abba a korba is kerültem, amikor már értettem a Jézuska-mítoszt. Nálunk az volt a szokás, hogy a konyhában vártunk, amíg meg nem hallottuk a csengőszót. Ezt anyáék jól el is magyarázták, és én már nagyon akartam, hogy megjöjjön a Jézuska, türelmetlenül vártam.

Így aztán éppen a csilingelés közepén bosszúsan felkiáltottam, hogy mikor jön már, mert nem hallok semmiféle csilingelést.

Anyámék kicsit lefagytak, de gyorsan kapcsoltak, és kopogni kezdtek az ajtón, tudták, hogy azt biztosan meghallom."

Tamás és az első karácsonyi zene

A zenével való viszonyunk hallássérültként egyedi. Mindenki másképp tapasztalja meg kicsit, és másképpen fedezi fel, másak a meghatározó zenéi. Tamás egyik ilyen zenei meghatározó pillanata a karácsonyi időszakhoz köthető.

,,Kaptam magnót egyszer karácsonyra, és emlékszem, először azt sem tudtam, mit kezdjek vele. Aztán beraktam az otthon lévő karácsonyi zeneválgatás cédénket, és elkezdtem hallgatni.

Rátapasztottam a fülem a magnó hangszórójára, és úgy hallgattam.

Annyira erős élmény volt, hogy így hallom a zenéket, és bizonyos részleteket értettem is. Ez az egyik legkedvencebb karácsonyi élményem."

Kata és a bevásárlóközpontok zenéi

Karácsony tájékán szinte minden bevásárlóközpontban karácsonyi dalok fogadnak bennünket. Ez azonban nem evidens egy hallássérültnek, így Katának sem volt az.

,,Nem kimondottan karácsonyi emlék, de engem lesokkolt, amikor mondták, hogy csak karácsonyi dalok szólnak az üzletekben.

Persze, érzékeltem, hogy valamilyen zene van, de mind olyan egyformának tűnt nekem egész évben.

Mondjuk ennek is megvan a maga előnye: nem befolyásol a zenemarketing."

Brigi és a karácsonyi sütés

Bejgli, mézeskalács, hókifli és zserbó nélkül nincs karácsony. Mindenki beizzítja a sütőt, és  indul a konyhai nagyüzem: ennek részeseként oszt meg emléket velünk Brigi.

,,Anyuval mindig ketten sütöttük a mézeskalácsokat, és az elején azért akadt némi baleset, míg gyakorlatlan voltam. Egyszer anyunak gyorsan át kellett szaladnia valamit megbeszélni a szomszédba, és azt mondta, majd vegyem ki a sütőből a mézeseket. Én meg persze, ott toporogtam, nem tudtam, hogy mikor kell kivenni, hogy jó legyen, így kissé megégett az alja. Anyu értetlenkedett, hogy mindig pontosan 20 percig süt egy tepsit, de amúgy is felhúzta az időzítőt.

Én meg néztem rá boci szemekkel, hogy milyen időzítőt...?"

Sanyi és a hó ropogása

Nagyon sokat hozzá tud tenni a karácsonyhoz, ha szép nagy hótakaró borítja a tájat. A fehér hó ropogása a talpunk alatt pedig különösen hangulatteremtő tud lenni - már aki hallja, gondolnánk. Pedig az az igazság, hogy a hó ropogása hallássérültként sem marad ki az ünnepi élményből.

,,Egyszer tinédzserként azt mondta nekem valaki, hogy sajnálja, hogy nem hallom a hó ropogását, mert anélkül nem karácsony a karácsony. Én meg meglepődve mondtam neki, hogy nem értem miről beszél.

Lehet, hogy nem hallom, de érzem.

A mai napig az egyik kedvenc érzésem, amikor lépkedek a havas úton, ahogy összeomlik a talpam alatt a hó."

Neked is van ilyen élményed? Meséld el!

Van egy zárt csoportunk Facebookon, ahová te is csatlakozhatsz, ha 17-30 év közötti hallássérült vagy. Azért érdemes csatlakoznod, mert:

• közösséget találsz,
• akikkel évközben találkozhatsz is,
• és mert elsőként tudsz mindenről: a táborról, lehetőségekről, találkozókról, előadásokról.

A Halitalisok – Itt senki sem mondja, hogy semmi!  néven találsz meg bennünket!

Várunk nagyon!