Ambrózy Noémi
Noémi vagyok, egy tündéri, pici lány édesanyja. 2014 március 24-én bizonyosodtunk meg róla, hogy nem hall, vagy legalább is keveset.
Nekünk minden nagyon új ezen a területen, és még nem tudjuk hogyan lesz.
Nekem fontos, hogy megosszam a gondolataimat. Pont ezért, ez inkább rólam, az anyáról szól, mint a gyermekről. Egyszer talán megírja, hogy hogyan éli meg ezt az időszakot. Addig itt vagyok én az érzéseimmel.
“Ahhoz, hogy a gyermek rendben legyen, anyának is rendben kell lennie.”
Noémi vagyok egy csodálatos kislány és egy csodálatos kisfiú édesanyja. Mindketten hallókészülékkel élnek. Amikor minden nagyon új volt ezen a területen, és nem tudtuk hogyan lesz a jövő, akkor fontosnak tartottam, hogy megosszam a gondolataimat. Pont ezért, ez inkább rólam, az anyáról szól, mint a gyermekről. Egyszer talán megírja, hogy hogyan éli meg ezt az időszakot. Addig itt vagyok én az érzéseimmel. Cicanapló, 4. rész.
*
Rengetegszer hallja az ember, hogy ahhoz, hogy a gyermek rendben legyen, anyának is rendben kell lennie. Ez hatványozottan igaz egy stresszes időszakban, ha a család nagy változások elé néz. Senkinek nem jó, ha a családtagok egymáson töltik ki az új helyzet okozta stresszt. Úgyhogy elkezdtem erre is odafigyelni, hogy jól legyek.
Mozgás
A mozgás a legjobb stresszoldó. Ezért sem tudom teljesen megmagyarázni, hogy miért nem csinálom. Szeretek mozogni, fel is dob, az erőnlétem is jobb tőle, valahogy mégis az az első, ami kiesik, amikor feltorlódnak a dolgok. Pedig tényleg jó lenne rendszeresen csinálni.
Saját idő
Abban már jobb vagyok, hogy magamra is szánjak időt. Szerencsém van, úgyhogy sokszor a nagyszülők vagy Apa vigyáznak a gyerekre, amíg én tudok némi időt szánni az idegeim kisimítására. Ilyenkor az ember nyilván azt csinálja, amit szeretne. Sokszor csak olvasok, de van, amikor épp rendet rakni van kedvem, mikor mit.
Vudusámánpszichológus
Bár lehet, hogy nem népszerű a véleményem, de szerintem nagyjából mindegy, minek hívja magát. Vannak ténylegesen gyógyító emberek, ehhez az sem kell, hogy feltétlenül az „iparban” dolgozzon, elég, ha ért az emberekhez, és tud segíteni abban, hogy az ember feldolgozza az eseményeket.
Támogató csoport
Nem tudom, hogy itthon miért nem népszerűbb a támogatás ezen formája, lehet, hogy a legtöbb embernek „túl amerikai”.
Aki táncolt már körtáncot, ült a tábortűz mellett, az szerintem tudja, hogy egy körnek ereje van. A támogató csoport ereje is ebben van szerintem.
Ez nem arról szól, hogy öt-tíz ember neked támad. Csak annyi, hogy végig hallgatnak, és megadják neked a bizalmat, hogy meg fogod tudni oldani a problémád. Azt gondolom, ez nagyon jól tud működni, de jelenleg nem tudok olyan csoportról, amihez csatlakozhatnék. A SINOSZ-ban is van pszichológus, de rákérdeztem, és ilyen csoportjuk sajnos nincs.
Hallgatópár
A hallgatópár kicsit intimebb, de hasonló alapokon működik, mint a támogatócsoport. Egy emberre rá szánsz 5-10-20 percet, és meghallgatod, anélkül, hogy kötődnél ahhoz, amit mond, tanácsot adnál, vagy ítélkeznél felette. Bevallom őszintén ezzel kapcsolatban is igen szkeptikus voltam, de kifogtam egy remek hallgatópárt, akivel egy csomó mindenen tudok dolgozni.
Eleinte hülyén hangzott, de tényleg minden egyes találkozó után úgy érzem, haladtam valamit a dolgaimmal, fejlődök, mint személyiség, pontosan abba az irányba, amibe én akarok. Azzal foglalkozom, amire éppen szükségem van.
Ha ennek éppen semmi köze a hallókészülékekhez vagy akár a gyermekhez, akkor sincs semmi. Nem kell magyarázkodnom azért, hogy miért az foglalkoztat, ami.
Gondolom, mindenkinek megvannak a saját technikái. Én azt tapasztalom, hogy nem elég barátokkal beszélgetni, mert folyton ugyanazok a kérdések merülnek fel, és az ember mindig ugyanazokat a köröket futja egy jó ideig. Pedig egy ilyen helyzetben fontos, hogy az ember előre tudjon nézni.