Nem, ez nem egy panaszkodós poszt lesz, csak összegyűjtök néhány #HallássérültProblémát, amivel biztos ti is szembesültetek már. Nem olyan egetverő gondok ezek, sőt, néhol még viccesek is. Igaz, néha nagyon bosszantóak, de a hallássérülésemről akkor sem mondanék le, mégpedig ezek miatt az okok miatt. Íme a top 7 #HallássérültProbléma!

#1 nyilvános WC használata bárhol, kulcs nélkül

Ha hallássérült is vagy és nő is, akkor pontosan tudod, milyen benyitni egy kávézó vagy étterem illemhelyére úgy, hogy szembesülsz azzal a ténnyel, hogy

nem zárható.

Ami azért olyan égető probléma, mert nem hallod, hogy kopognak, vagy ha mégis, akkor nem tudod biztosra, hogy neked kopognak-e, se azt, hogy beszélnek hozzád, és ha igen, akkor mit. Ciki találomra kikiáltani, hogy foglalt, még cikibb végig a kilincsen tartani a kezed, és még rosszabb a bizonytalanság, hogy mikor nyitnak rád. (Nyilván ha úgy adódik, akkor a kilincsen tartod a kezed és néha biztos ami biztos alapon kikiabálsz, hogy foglalt, gondoljon mindenki amit akar. Csak na.) Persze van erre is megoldás, járhatsz párban a folyóügyeket intézni, így van, aki figyeli az ajtódat, vagy eleve olyan helyekre jársz, ahol kulcsra zárható az ajtó.

Mondjuk szerintem minden hallássérültnek van legalább egy emlékezetes wc-sztorija, ami utólag vicces. Hangsúlyozom: utólag.

Forrás: Pexels

#2 amikor rákényszerülsz a futárszolgálat igénybevételére

Amennyire imádják az emberek a futárszolgálatot, mert végülis gyakran sokkal jobb opció a postánál, a hallássérültek körülbelül annyira utálják is. Belőlem legalábbis hatalmas kínlódó sóhaj szakad ki, valahányszor rájövök, hogy kénytelen leszek futárszolgálattal lebonyolítani egy árubeszerzést. Sokszor szívesebben megyek el személyesen valamiért - még ha a város túloldalára is - , minthogy a futárszolgálatot válasszam.

Nem akarom én olyan sötéten lefesteni azt a napot, amikor beígérik magukat a csomaggal a futárok, de aznap, a következő óvintézkedéseket teszem meg:

• minden más programot/munkát igyekszek átszervezni • folyton a telefonomat markolom, és még a wécére is viszem • random időközönként odarohanok az ablakhoz kinézni, hogy mi a helyzet • a lakáskulcsot a kezem ügyében tartom, hogy csak fel kelljen kapni

Lényeg a lényeg: nagyon stresszes vagyok, és alig várom, hogy túlessek rajta. Rosszabb, mint egy vérvétel, komolyan, pedig azért sem rajongok túlzottan.

Még minden óvintézkedés ellenére is előfordult már, hogy történt valami gikszer, és rém kellemetlenül éreztem magam. Pedig mindenhol feltüntettem, hogy hallássérült vagyok, ezért üzenetben kommunikáljunk. Ennek ellenére volt már, hogy hívtak, ám mivel nem vettem fel, ki se jöttek, mondván, nem voltam elérhető, amikor erre jártak. Azóta inkább másképp oldom meg a beszerzést vagy segítséget kérek.

Forrás: Pexels

#3 amikor nem hallod, mit mondanak be a vonatoknál

Egyetemista koromban sokat ingáztam két ország között. Emlékszem, mennyire elveszettnek éreztem magam a Keletiben, és vagy ötször rákérdeztem a kalauznál, hogy biztos jó vonatra szálltam-e, biztos nincs semmilyen változás a menetrendben, és biztos nem vonatkozik rám semmi azok közül, amit bemondtak a hangosbemondón.

Ma már nagyon rutinosan kezelem ezeket a helyzeteket, egyáltalán nem érzem kínosnak, hogy többször kérdezek, és általában problémamentesen eljutok A pontból B-be. De tapasztalatlan koromban álltam már tanácstalanul a peronon, mert nem hallottam, hogy máshonnan indul mégis a vonat, és az nem volt kellemes.

Ma már tudom, hogy azt is át kellett élnem, hogy magabiztosan kezeljem az ehhez hasonló helyzeteket.

#4 amikor szkájpolsz, és szar a net, és úgy próbálsz szájról olvasni

Volt egy időszak, amikor elhatároztam, hogy ha már nem telefonálhatok, akkor videotelefonálni fogok. Na jó, igazából anyukám noszogatott, hogy végre lásson is, ha már olyan ritkán tolom haza a képem, én meg beadtam a derekam. Egyrészt ódzkodtam tőle, mert szájról olvasni képernyőről megbízhatatlan net mellett nem egy leányálom, másrészről viszont néha jobban bevált, mint a jóval lassabb csetelés.

Kivéve, ha a net úgy gondolta, hogy megszívat, és befagyasztotta a mozgóképet. Ilyenkor gyakran félórákat szenvedtünk a restartolással.

Igaz, ez még jó öt éve volt, talán ideje lenne új esélyt adnom neki.

#5 amikor a leglehetetlenebb helyzetben merül le az elemed

Mondjuk, amikor az új munkahelyen odamegy hozzád jópofizni a főnököd. Vagy amikor a pasi/csaj, akibe bele vagy esve, odamegy hozzád beszélgetni. Vagy amikor új társaságba kerülsz, esetleg amikor az orvosod a legfontosabb információkat próbálja megosztani veled.

Ezt már csak azt tudja überelni, ha elfogy otthon az elemed

Ennél pedig csak az rosszabb, ha erre hétvégén jössz rá, mert nem tudsz hol elemet venni.

Forrás: Pexels

#6 nincs felirat a kedvenc filmedhez, vagy csúszik

A fájdalom pont ilyen sorrendben tör rád. Letöltöd nagy örömködve, aztán pofon vág a szomorú valóság, mert nincs hozzá felirat, majd csak fél év múlva. Vagy letöltöd a feliratot hozzá örömködve, majd zokogásban törsz ki, mert csúszik a felirat.

#7 amikor tűkön ülve várod, hogy szólítsanak a dokinál

Előre is szeretném leszögezni, hogy voltak már kellemes tapasztalataim, amikor a recepción a helyzetből adódóan jeleztem, hogy nem hallok valami jól, és a kartonomra egyből feljegyezte ezt az információt a hölgy. Akkor röntgenre és kivizsgálásra is mennem kellett, mindkétszer úgy hívtak be, hogy odafigyeltek arra, hogy észrevegyem őket. És nem, ez nem magánrendelésen történt.

Forrás: Pexels

Persze ez nem mindig van így, olyankor tűkön ülve figyelek, nehogy lemaradjak valamiről, és próbálok rájönni, hogy mi a rendszer. Persze nem megy mindig, ilyenkor jókat röhögök magamon, hogy úgy pattogok mint egy gumilabda minden egyes szólításnál, mert nem vagyok biztos benne, hogy engem hívnak, de ülve se akarok maradni, mert hátha mégis.