Puha Andrea
Születése óta hallássérült, így fő küldetése a hallássérüléssel élők támogatása. 2013-ban kezdett blogolni a hallássérülést övező tabutémákról, ezt jelenleg az Alapítvány blogján teszi. A Csendetlenkedő tábor és a Hali-tali tábor ötletgazdája, és hisz egy akadálymentesebb, szebb jövőben!
Diósi Annamáriát, azaz Ancsit nem állíthatja meg semmi, ebben biztos vagyok. A grafikusként végzett lány talpraesett, okos, és pontosan tudja, mit akar elérni az életben. Meg is tesz érte mindent. Büszke vagyok rá, hogy ismerem.
Van az a mondás, hogy jó, ha inspiráló emberek vesznek körül, mert azok visznek előre. Mi más motiválna egy embert, mint az, hogy látja, a környezetében élők kitartó munkájának és optimista hozzáállásának gyümölcse beérik?
Szerintem a hallássérülteknek még inkább szükségük van arra, hogy lássák, van hová eljutni. Vannak elért álmok, karrierek, beteljesült életek.
Sok hallássérülttel beszélgettem már, és sokakban látom, hogy bennük van a tenni akarás, a küzdőszellem. De Ancsitól hallottam a legtöbbször, hogy
,,olyan nincs, hogy valami nem sikerül!”
Ő ugyanis addig próbálkozik, míg el nem éri az általa kitűzött célt, kerül, amibe kerül. Nyáron diplomázott, most már állása van, grafikusként dolgozik. Ott voltam a diplomamunkája kiállításánál is, és már alig várom, hogy a könyv, amit készített, a kezemben legyen.
Mi ez a könyv?
Az a címe, hogy Hallod? Ez egy beszéd- és értelmi képességeket fejlesztő könyv hallássérült gyermekek számára.
,,Szerettem volna egy olyan könyvet létrehozni a súlyosan hallássérült gyerekeknek és a szüleiknek, amely amellett, hogy segíti a beszédtanulást és a hallásfejlesztést, színes, szerethető és élvezhető.”
-magyarázza, mi motiválta arra, hogy elkészítse ezt a fejlesztő könyvet. Ancsi maga is súlyos hallássérült, így pontosan tudja, mit jelent gyerekként fejlesztésekre járni. Tudja, hogy fontos a hallássérült gyerekek életében, hogy mielőbb korai fejlesztésben részesüljenek.
,,Én Sümegen nőttem fel, szüleim hetente vittek fel Pestre szurdopedagógushoz fejlesztésre. Nagyon szerettem őt, a szüleim is sokat foglalkoztak velem otthon. Létre akartam hozni egy olyan eszközt, ami segíti a szakembereket, a szülőket abban, hogy a beszéd felé tereljék a gyerekeiket.”
Milyen a könyv?
Imádnivaló. Ez jutott róla eszembe, amikor kezembe vettem az egyetlen példányt belőle. Színes és hívogató. Vannak főszereplői: süni, kígyó, krokodil, malac, kisegér, akiket Ancsi talált ki és rajzolt meg. Nemcsak papíron léteznek, hanem kézzel foghatóak.
,, Filcből készítettem el őket, mindegyiket én varrtam kézzel. Azt akartam, hogy a gyerekek meg tudják fogni, érinteni, ne csak a lapokon lássák őket.”
A figurák köré játékos feladatokat talált ki, ezek felépítésében az óvodapedagógus édesanyja és más szurdopedagógusok segítették.
A játékok élvezetesek és színesek. Különlegességüket az adja, hogy sok helyen Ancsi a modern technológiát is bevonta. A feladatoknál QR-kódokat találhatunk, így a saját okostelefonunk kiegészíti hanganyaggal a feladatokat.
Szerencsére a könyv sorsa nem fejeződött be a kiállítással, egy könyvkiadó ugyanis felfigyelt Ancsi diplomamunkájára. Ha minden igaz, nemsokára én is, ti is a kezetekben tarthatjátok a saját példányotokat. De erről majd úgyis írni fogok nektek!