A hangerő szabályozása mindig is nagy mumusa volt a hallássérült hétköznapjaimnak. Ráadásul tisztán emlékszem azokra a pontokra, amikor a hangszabályozásom változott. Ma már el tudom mondani, hogy sok összefüggésre jöttem rá ezzel kapcsolatban.

A hallók el sem tudják képzelni, hogy mennyi frusztrációval jár az, hogy nem tudod biztosra, hogy megfelelő hangerőn beszélsz-e.

A megfelelő hangerő a kulcsa annak, hogy komolyan vegyenek. Namármost, ha túl halk, vagy túl hangos vagy, nem vesznek komolyan.

Vannak emlékeim kínos pillanatokról, meg olyanokról is, hogy furcsán néznek rám. Meséltem már ordítva bensőséges titkokról, és suttogtam hangos környezetben, ami miatt nem figyeltek rám.  Most, hogy már tudom, hogyan kell tudatosan hallókészüléket választani, és hogyan kell elmagyaráznom, hogyan is hallok, most már a hangszabályozásomon is el tudok gondolkodni.

Arról, hogyan kezdődött, hogyan nem ment, hogyan lett rosszabb, és hogyan javult.

Forrás: Pexels

Pontokba szedve megpróbálom a tapasztalataimat megosztani, hogy ha esetleg te még bizonytalan vagy ezen a téren, akkor mikkel próbálkozhatsz, hogy jobban kigyere a saját hangoddal hallássérültként.

#1 Ragaszkodj hozzá, hogy a környezeted visszajelezzen!

Ez szerintem nagyon fontos.

A gyerekkorom és a tinédzserkorom másról sem szólt, mint az önkontrollról. Anyám – noha nem tanult annak – jó gyógypedagógus lett volna.  Mindig tudatosította bennem, hogy mit mondok rosszul, melyek a beszédhibáim. Mindig kijavított, és mindig mondta is, hogy mondjam újra, mit javítsak, vagy hogy éppen túl halk vagyok, motyogok vagy kiabálok.

És ez rendkívül sokat segített abban, hogy mindig odafigyeljek arra, hogy hogyan beszélek. Noha akkoriban nagyon idegesített, hogy anyu folyton ezzel zrikál.

Azonban csak sokkal később jöttem rá arra, hogy valójában mennyire fontos is az, hogy ő folyton szólt, ha javítanom kellett valamit. Amikor az egyetem miatt kevesebbet jártam haza, és nem volt, aki folyton szembesítsen a hibáimmal, és idővel azért ez érződött is a beszédemen, főleg, amikor egy szerencsétlen hallókészülék váltáson estem át.

Forrás: Pexels

Ennek nyilván voltak jelei. Néha hunyorogva néztek rám, és nem értették, amit mondok. Néha észrevettem, hogy elkezdek mondani valamit, és a társaság nem figyel rám. Ilyenkor mindig rosszul éreztem magam, és azt gondoltam, hogy velem van baj, hülyeségeket beszélek, esetleg a többiek bunkók.

Aztán rájöttem, hogy túl halkan beszélek.

Az is előfordult, hogy túl hangos voltam, és láttam a többiek arcán, hogy ez kínos. Úgyhogy elkezdtem kérni a velem lévőket, hogy szóljanak, ha nem beszélek jól, hogy tudjak korrigálni.

Valahol nem volt kellemes arra gondolni, hogy anyu nem tud már mindig visszajelezni, mint gyerekkoromban, de azt hiszem, ez egy örökre szóló tanítás tőle, amit a tarisznyámba kaptam.

#2 Használj valamilyen jelet a hangerő szabályozására!

Nyilván nem működik mindenkinél ugyanaz, meg lehet, te sem szívesen hallod magadról folyton, hogy túl halk vagy vagy túl hangos. Azért ez hosszú távon elég idegesítő és lelombozó. Viszont egy klassz, vicces, de egyértelmű jel szuper lehet erre.

Például, ha úgy tesz az ismerősöd, mintha távirányítón nyomná a hangerősséget, vagy mintha tekerné a rádión.

Ezek kedves, muris módjai a figyelmeztetésnek, ráadásul tök könnyen rá lehet szokni.

Forrás: Pexels

#3 Állíttass a hallókészülékeden!

A hallókészüléked nagyban befolyásolja, hogy hogyan beszélsz. Ez nem egy tudatos folyamat, egyszerűen ér egy inger és te reagálsz.

Számít, hogy hallod-e a saját hangodat. Számít az is, hogy a környezetedből mit érzékelsz. Emiatt pedig nem mindegy, milyen programok vannak a hallókészülékeden, és hogyan van beállítva a készüléked.

Én például csendesebb környezetben mindig szenvedek, mert borzasztóan hangosnak érzem magam, emiatt pedig halkan beszélek. A jövőben megpróbáljuk emiatt visszavenni a mély hangokat picit, hogy a hangom jobban hallatszódjon. Nem lesz egyszerű, mert szeretem az erőteljes mély hangjaimat, de adok neki egy esélyt.

Gondold át te is, hogy milyen környezetben szenvedsz, és beszélj az audiológusoddal, hogyan tudnál azon javítani.

#4 Vizsgáld meg az önértékelésed!

A halk és hangos beszéd mögött ugyanis gyakran önértékelési problémák állnak. Előfordulhat, hogy nem mersz hangosan beszélni, mert félénk vagy, de a hangosság mögött is meghúzódhatnak mélyebb okok. Érdemes ebből a szempontból is megvizsgálni a hangodat.

Forrás: Pexels

#5 Gondold át, milyen helyzetben vagy éppen!

Azaz, használd tudatosan a hangodat és ne hagyd, hogy téves következtetéseket vonj le egy helyzetből!

Ha tudod, hogy hangos helyen vagy – például szórakozóhelyen - , automatikusan beszélj hangosabban a megszokottnál. A csendes helyeken pedig tudatosan beszélj normál hangerővel, vagy picit halkabban.

Ha pedig elöntene a kétségbeesés – mert furán néznek rád, vagy nem figyelnek rád - , ne bántsd se magadat se őket emiatt. Fuss neki a helyzetnek még egyszer, változtass a hangerődön, és magyarázd el nekik hogyan is állsz a hangoddal és miért.

Hidd el, mindenki megértő, ha elmagyarázod az okokat.

#6 Tréningezd a hangszálaidat!

Ha sokáig túl halkan beszélsz, egy idő után kellemetlen lesz, ha hangosabban kell beszélned. Egyszerűen, mivel nem használod ki a hangszálaidat, erőlködésnek fogod érezni és mesterkéltnek, ha hangosabban kezdesz próbálkozni.

Emiatt néha énekelgess otthon nagyobb hangerővel, vagy végezz légzőgyakorlatokat, hogy ezt elkerüld. Nekem, amióta kutyám van, többet beszélek hangosabban, mert nála nem mindegy, milyen hangerővel beszélek, ha utasítok, tiltok vagy örömködök. Jó kis hangszál edző a szentem.

Forrás: Pexels

Kibeszélnéd, ami benned van?

Megteheted! Van több kedves, befogadó közösségünk, ahol megoszthatod a benned lévő rossz érzéseket, tapasztalatokat, de akár tanácsot is kérhetsz, ha elakadtál. Ha 17-30 éves nagyothalló vagy, akkor szeretettel várunk a Halitalisok- Itt senki sem mondja, hogy semmi! facebook csoportunkban, ha pedig már elmúltál 30, a Tudatos nagyothallók csoportunkba tudsz csatlakozni!