Hallássérültként kaptam már olyan kérdéseket és megjegyzéseket az emberektől, amelyek kicsit megleptek vagy meghökkentettek. Emlékszem, amikor legelőször szegeztek nekem ilyen kérdéseket, akkor lefagytam, és nem tudtam, mit reagáljak.

Aztán az évek megtették a magukét, mindegyikre megtaláltam a helyes választ, és már csípőből lerázom a hasonló megjegyzéseket is. Egyrészt, mert tudom, hogy még nem tartunk ott, hogy mindenki megértse, milyen az én, a mi világunk, és mert az én feladatom az, hogy elmagyarázzam nekik.

Noha engem az az elv vezet előre, hogy

nem az én dolgom, mit gondolnak rólam mások,

nem tehetem meg, hogy nem veszek róluk tudomást, mert akár tetszik, akár nem, rajtam is múlik, hogyan gondolkoznak a hallássérültekről.

Ezért szedtem össze a múltkori cikkben három ilyen kérdést és megjegyzést, hogy a hallók tudják, mit nem illik a hallássérültnek mondani, a sorstársak pedig legközelebb bátrabban válaszoljanak. Akkor kifejtettem az egyes kérdésekre a magyarázatot, és egy csípőből tüzelhető választ is ajánlottam hozzá, ha esetleg olyan emberrel akad dolgod, akivel nem lehet zöldágra vergődni. Most hoztam egy újabb négyet.

Forrás: Pexels

#1 „A hallássérültek hogyan szerelmeskednek? ”

Én ezen nevetni szoktam, mert annyira abszurd kérdés. Nyilván a megváltozott hallásállapot miatt kíváncsiak erre a kérdezők, mivel hallás nélkül a nyögés és egyéb hangjai az együttlétnek elveszítik a jelentőségüket. Legalábbis a hallók szerint, és szerintük úgy annyira nem is élvezetes együtt lenni.

Szerintem pedig elég annyit válaszolnod, hogy ez a Te privát ügyed, amit nem szeretnél vele megosztani, mert túl intim információ. Illetve, ha van kedved elmagyarázni, mert közeli viszonyban vagytok, vagy mert nyitottan kezeled ezt a kérdéskört, akkor tedd meg.

Bunkó-kompatibilis válasz:

Lényegtelen, tőled úgysem akarok semmit.

#2 (hatalmas gesztikulálással) „Érted, amit mondok? ”

Gyakori jelenség, hogy a hallók, amikor megtudják, hogy hallássérült vagy, vagy ordítani kezdenek veled a jobb kommunikáció reményében, vagy hatalmas gesztikulálásba kezdenek. Ez a megmozdulás több sebből vérzik:

a, A gesztikulálás és túlartikulálás rontja az artikulációt, amivel nehezítik a megértést. b, Kínos helyzetbe hozzátok magatokat. c, Nem kérdezünk ilyen hülyeséget, hogy értenek-e, mert bántó.

A helyes az, ha felétek fordulnak, természetesen beszélnek, ahogyan szoktak. Ha nem értetek valamit, akkor úgyis szóltok. (Szóljatok is!)

Bunkó-kompatibilis válasz:

Beszélj normálisan, mert nagyon hülyén nézel ki.

Forrás: Pexels

#3 „Tudnak a hallássérültek vezetni? ”

Fájó kérdés, és nekem például veszőparipám is az ilyen jellegű kérdések ízekre szedése. Egyszerűen azért, mert az emberek azt hiszik, ha valaki nem hall, akkor hülye is, óvatlanabb, képtelen olyan dolgokat megtenni, amihez a hallók szerint elengedhetetlen a hallás.

Ami azt jelenti, hogy folyton éreztetik a hallássérülttel, hogy az alábbi helyzetekre alkalmatlan:

• gyereknevelés
• biciklizés
• autóvezetés
• hivatalos ügyek intézése
• karrierépítés
• és a többi

Ezzel pedig az a baj, hogy valaki más akarja megmondani, hogy mi mire vagyunk képesek. Pedig az igazság az, hogy rengeteg hallássérült nevel gyereket, bringázik, biciklizik és épít karriert. Lehet, hogy a hallásunk hiányzik vagy nem szuperál olyan jól, de más érzékszervünk kifinomultabb, türelmesebbek vagyunk, odafigyelőbbek és kitartóbbak.

Bunkó-kompatibilis válasz:

Van egy csodálatos eszközöm, ami segít a vezetésben. Úgy hívják, szem.

#4 „Olyan jól beszélsz. Hogy lehet, hogy hallássérült vagy? ”

Iijjj. Ez a kérdés is mutatja, hogy a hallók mennyire nincsenek tisztában a hallássérült közösség dinamikájával. A hallássérült szó egy gyűjtőfogalom. Azon belül annak siketek, vannak nagyothallók, vannak implantosok, és minden hallássérült maga dönti el, hogy melyik kifejezést használja magára. Vannak hallássérültek halló szülőkkel, hallássérült szülőkkel. Vannak, akik hallássérültek között tanultak, vannak, akik integráltan, hallók között.

Nincs kőbe vésve, hogy ki beszél, kinek az anyanyelve a jelnyelv, és a hallássérülés foka sem mindig utal arra, hogy az illető melyik kommunikációs csatornát választja. Ez egész élet elmesélése sem mindig egyértelmű válasz arra, hogy miért beszél olyan jól egy hallássérült, vagy miért jelnyelven kommunikál.

Nem tilos rákérdezni erre, csak kellő finomsággal kell tenni, szerintem. Fontos erről is beszélni egy halló-hallássérült kommunikációban, mert finom lélek a hallássérülteké. Sokszor még én is úgy érzem, nem mindegy, mit mondok a másiknak, mert sok sebe és sérülése van, túl sok negatív tapasztalatot szerzett már élete során. Ezt nem könnyű elfeledtetni, de nem is lehetetlen.

A kulcsszó: nyitottság.

Bunkó-kompatibilis válasz:

Te is nagyon jól beszélsz, hogy lehet, hogy ennyire bunkó vagy?

Ha valamit kihagytam, írd meg nekem A Hallás Társasága Alapítvány facebook oldalán üzenetben!